Az állatoknak nincs ügyvédjük

Évek, évtizedek óta aktív állatvédelmi feladatokat ellátó Fejér megyei szervezeteket kértünk meg arra, hogy összegezzék tapasztalataikat az állatok világnapján Mahatma Gandhi méltán híres mottója mentén: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” Vajon mennyire vagyunk képesek együttélni a körülöttünk, velünk, mellettünk, sőt: értünk élő állatokkal? Tart-e már ott a nemzeti attitűd, hogy fejlettségét lemérjük az állatokkal való bánásmódon is? A megyei állatvédők egyöntetű tapasztalata az, hogy egyre több a munkájuk. Ami azonban nem feltétlenül jelenti azt,. hogy több az állatot kínzó, elhanyagoló, bántalmazó ember. Sőt. Talán inkább azt jelenti, hogy egyre többen figyelnek fel a kegyetlen helyzetekre, s próbálnak segíteni a bajba jutott állatokon. A társadalom empátiája mélyül, a cselekedni akarás erősödik, a jogszabályi háttér fejlődik, ám még mindig gúzsba köti a tenni akaró állatvédőt.

Végezhetik munkájukat az állatvédők civil foglalkozásuk mellett, főállásban, alapítványi vagy egyesületi formában, kötelező szolgáltatásokat átvállalva, a bírósági tárgyalásokon mégsem válhatnak a bántalmazott állatok ügyvédjévé. Egy jogi eljárásban ugyanis nem képviselhetik pártfogoltjaikat. Elhivatottságukat azonban jól mutatja, hogy a magyar állatvédelem alulfinanszírozottsága ellenére is töretlenül terjesztik a hitüket, ami nem más, mint hogy tiszteljük a bolygónkon mellettünk élő állatokat. A leghatékonyabb, amit tehetnek, ha a gyerekekhez szólnak. Néha elkeserednek, egy jól végződő történet azonban mindig új lendületet ad nekik.

Rozit a Takarodó úti menhelyről fogadta örökbe Dombi Dóra, aki maga is segít az állatvédőknek, itt épp a fehérvári Herosz nyílt napján Fotó: a szerző

A tenni akarás magától értetődő egy állatvédő esetében, ám amikor nap mint nap a negatív oldallal találkozik valaki, mint például egy menhelyen, megeshet, hogy az elkeseredés néha eluralkodik. Nem úgy Krepsz Gyöngyi esetében, aki a Herosz Takarodó úti állatmenhelyét vezeti Székesfehérváron.

- Nagyon sok változás történt, jók is rosszak is. Ha megnézem, mennyi önkéntes van körülöttünk is, mindenképpen látni a javulást. Az állatvédelmi törvényen azonban van még csiszolni való, hiányoznak még fontos végrehajtási rendeletek. Főként pedig a hatóságok munkáján kellene javítani, mert hiába vannak jogszabályok, ha nincs aki azoknak érvényt szerezzen. Ember és pénzhiánnyal küszködnek az önkormányzatok, akiknek elsődleges feladataik vannak az állatvédelem területén. A civil szervezetek pedig, akik felvállaltak ezen a területen sok mindent, egyenesen lehetetlen helyzetben vannak, mert a magyar állatvédelem vészesen alulfinanszírozott - mondja Gyöngyi.

Molnár Tamásné az ASKA állatkórházi alapítvány menhelyének vezetője, a megye gyepmesteri szolgáltatását végző cég munkatársa szerint pedig hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megtanuljunk bánni a társállatainkkal.

- Még nem tökéletes az állattartásunk, de jelentős változások történtek, sőt talán még az is elmondható, hogy a társadalom egy része átlendült a ló túloldalára, és kedvencét emberként kezeli, ami nem mindig a legtökéletesebb megoldás az állatok számára világít rá az állatszeretet eltúlzott, ám a fogyasztói életszemléletbe tökéletesen passzoló jelenségre.

- Elmondhatjuk, hogy már vannak kutyaházak, szépen lassan eltűnnek a láncok, a cicákat sem fojtják már a hordókba Az állatokkal való rossz bánásmód szinte azonnal nyilvánosságra kerül, és megmozdulnak az emberek, viszont a legtöbb esetben nem sikeresek az eljárások, gyakran az eljárási hibák következtében. Nincsenek meg a megfelelő dokumentációk, bizonyítékok - teszi hozzá a szakember, utalva ezzel az állatvédők és a hatóságok közti kooperáció fontosságára.

Bíró Zsolt, a Fema Állatmentő és Állatvédelmi Egyesület operatív vezetője is bizakodó, s látja már a javulást. Ám ő elsődlegesen a civil állattartók kapcsán említ meg egy fontos jelenséget:

- Az állattartással kapcsolatos kötelező teendők alul maradnak az elvárhatótól, gondolok itt az évenkénti kötelező veszettség elleni oltásra vagy a chip meglétére.

A Fema radikálisan lelkes hozzáállása abban is tükröződik, hogy azt remélik, a jövőben szigorodnak a hatályban lévő állatévédelmi törvények. S ami fontosabb, a szigorú büntetés mondja az állatvédő, akinek véleménye visszautal Krepsz Gyöngyi szívfájdalmára , arra, hogy hiába van törvény, ha nincs végrehajtó. A Fema vezetője még azt is hozzáteszi: fontos lenne az állatkínzással kapcsolatos ügyek gyorsabb kivizsgálása és a példa értékű büntetések kiszabása, amelyeknek visszatartó erejük lehetne.

Az állatvédőrség is amolyan civil végrehajtóként tűnt fel születésük kezdetén, ám munkájukat nagyban nehezíti, hogy önkénteseik a mai napig civil foglalkozásuk mellett tevékenykednek. Ma még csak álom egy hasonló főállású foglalkozás. A megyében Schreiter Kata koordinálja a munkát, aki ebben a pillanatban úgy látja: a hazai állatvédelem már nem tud megbirkózni a rengeteg beteg, sérült és kidobott állattal.

- Tapasztalatom szerint új jelenség, hogy a haszonállatokkal kapcsolatos bejelentések is megszaporodtak mondja Kata, aki szerint a magyar állattartóknak tisztában kellene lenniük a jogszabályokkal, tudniuk kéne, milyen kötelezettségeik vannak, ha állatot tartanak. Ez sajnos azonban nem egyenlő azzal, hogy az állatoknak joguk van bármihez, hiszen egy jogi eljárásban még mindig nem képviselhetik őket az állatvédő szervezetek.