Az anya, aki a gyerekét akarja

Márk - akit anyukája Forrestnek hív - egészségesen született, kiskorában apai bántalmazás következtében lett fogyatékos. Aranka mögött a kis ülés Nathaniel helye. Az anya a kerékpárral a megélhetésükhöz szükséges papírt, kupakot és PET-palackot gyűjt és szállít, ezzel egészíti ki az így összesen 80 ezer forintra rúgó havi jövedelmüket (Fotó: Molnár Artúr)

A vasággyal együtt negyven kiló Sárközy Arankára nem könnyű kanállal mérte dolgait a sors. A négy gyermekes (kettejük már felnőtt) asszonyt gyakorta látni a városban, ahogy nehézkesen, de kitartóan tapossa a pedált egy különleges-különc, egyedileg hegesztett tricikliszerűségen, hátul az összegubbaszkodva ülő fogyatékos nagyfiát, az elülső kiskosárban a kicsit szállítva, esőben, szélben, napsütéses júliusban, jegesen metsző januárban egyaránt. Így közlekedik a 18 éves Márkkal reggel az Ezredéves iskolába, ahol a vak és értelmi fogyatékos fiatalember fejlesztéseken vesz részt és így közlekedik a 27 kilométerre lakó nővéréhez is. Aranka kifejezetten szeret így kerékpározni, azt mondja, ilyenkor mintha kifújnának belőle minden keserű gondolatot.

A 43 éves Arankának mostanában bőven van keserű gondolata. Október 29-én a négyéves Nathanielt rendőri segítséggel nevelőszülőhöz helyezte el tőle az illetékes gyámügyi havatal. Az idevezető okokat feltárni hosszú és bonyolult, igazi élettragédiákat feltáró próbálkozás. Aranka egyszobás önkormányzati bérleményében olykor megjelenik a 21 éves nagylány, és befogadást kér. A lány is anya már, de gyermekéről lemondott, új és újabb partnerek mellett keresi a boldogságot, nem éppen sikeresen. Ha nem sikerül, menedéket kér az anyjától, igyekszik visszailleszkedni az életbe. Ám ez nem megy simán, ha alkalmazkodni kell a fogyatékos féltestvérhez és egy örökmozgó, hangos aprósághoz. Azon a bizonyos október végi napon a lánynál elszakad a cérna, testvérféltékenységből megrángatja az Arankánál védelmet kereső kicsit. Ezután Aranka éjjel arra ébred, gumibottal ütögetik a lábát, keljen fel, s mondja meg, mit csinált a nagylányával, aki begyógyszerezte magát. A lány pszichiátriára került, de kezelése már véget ért, jelenleg Aranka sem tudja, merre járhat.

A kis család egyébként már 2012 ősze óta a gyermekjóléti szolgálat látóterében volt, a kisfiút a járási gyámhivatal 2013 őszén határozatban védelembe is vette, a család nehéz anyagi helyzete, a természetes támaszok hiánya, és életvezetési problémák miatt. Sárközy Aranka tényleg pszichológushoz jár, aki nagy segítséget jelent számára. Idén októberben egy szomszéd ismét feljelentette őt azzal, hogy ridegen és bántalmazóan viselkedik a lakásban a gyerekekkel. kiabál velük. (A szomszéddal egyébként nem szembesítetteék, de Aranka azt mondja, sosem verte meg a gyerekeit. Kiabálni néha szokott, ha elveszti a türelmét.) Ezért és az anya pszichológiai állapotából eredő állandó fenyegetettség-érzetére hivatkozva döntött úgy a gyámügyi hivatal, hogy a védelembe vételt fenntartartja.

Nathaniel családból kiemelése volt az utolsó csepp. De ki érezhetni magát alkalmasra kívülállóként, hogy megítélje egy család belső történéseit akár egy cikk határain belül? Hogy Sárközy Aranka imádja a kisfiát, nem is kérdéses. Hogy egyedülálló, támasz nélküli, anyagilag szegény anyaként nem mindig türelmes, valószínűleg érthető. Hogy visszaélésnek, igazságtalanságnak éli meg a kisfia elvitelét, teljesen természetes. Kívülállóként sem pálcát nem törhetünk, sem a hivatal döntését nem kritizálhatjuk csak arról lebbenthetjük fel a fátylat, milyen, mikor valakinek fogyatékos lesz a gyermeke, mert az apa négyhónaposan bántalmazza. Csak azt mutathatjuk meg, mi történik a már említett természetes támaszok nélkül, ha nincs a családban nagymama, nincs számottevő bevétel, ha a mindennapi élet egy merő küzdelem, majdnem száz kilós súlyt taposva egy biciklin.

Aranka jogi segítséget kért, hogy visszakaphassa a fiát. Jelenleg a határozat szerint havonta egyszer találkozhatnak, a második láthatás intézményi keretek között ma lesz. Nathaniel negyedik születésnapjára nagyon készült, de akkor csak telefonon beszélhettek. A kisfiú már nagyon vágyik haza.