Batyubál Tabajdon - Nyugdíjasok szomszédolója

Számoljunk csak! A mai hatvanöt-hetvenévesek a Beatles, az Illés, a Bee Gees, az Omega együttesek zenéjét (is) hallgatták, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa alig valamivel fiatalabb náluk (sőt nem). Elvis Presleyt vidéken még nem, de a fővárosban már ismerték az ő ifjúkorukban, s ha a mezőgazdasági munkák végére értek, sokan a Szabad Európa Rádióra tekerték a táskarádió gombját. Meg a Kossuthra, a Jó ebédhez szól a nóta is kedvenc volt. Szóval a mai nyugdíjasklubok törzsgárdája a még és a már generációja, átmenetben a tradicionális paraszti-vidéki élet és a modernizáció között, hogy most a globalizált világba érvén, itt is, ott is eligazodjanak. A férfiak még tudnak kaszálni, de az autóvezetés nem probléma, az asszonyok sütnek-főznek-varrnak, s a mobiltelefonon rutinosan értekeznek unokáikkal. Nosztalgiáznak régi szüreti bálokon, még emlékeznek a kukoricafosztásra, a fárasztó kapálásokra, s a kendős-bőszoknyás édesanyákra, csizmás-kalapos édesapákra.

Az idő múlásáról való okoskodásokat sutba téve mulatott csaknem száz tabajdi, alcsútdobozi, felcsúti, kajászói és bicskei nyugdíjas a tabajdi Mészöly Dezső Művelődési Ház nagytermében, a házigazdák meghívására. Az ifjú Ferenczi István szolgáltatta a legalább fél évszázadot átölelő zenei műfajú mulatós nótákat és slágereket, a mozgássérült fiatalember mindent tud elektromos zongoráján, amit a szépkorúak szeretnek. Szó mi szó, sokkal több asszony ült a roskadásig rakott asztaloknál, a férfiak egyszercsak elfogynak, de most senki nem az özvegységgel gondolt. Tabajdon különösen finom házisütemények készülnek, titokban versengenek az asszonyok, kié finomabb, a férfiak saját borukat kínálgatják, mert ez is virtus errefelé. A szomszédolók is hozták magukkal a „batyubéli” finomságokat, Major Istvánné Juhász Jolika főszervező, a klub elnöke nagyon örült a kiválóra sikeredett hangulatnak.

A helyi Búzavirág dalkör tagjai mind érett korúak, vezetőjükkel, Szabó Zsuzsanna vezetőjükkel együtt, minden alkalmat megragadnak az éneklésre. Németh Sándorné Csanádi Lídia szülőfalujában közismert népi verselő, rímekbe szedve foglalta össze a tabajdi nyugdíjasklub eltelt évtizedeit. Lídia családja mindennapjait és a fontos állomásokat is megörökíti: az ünnepeket, lányai életét, unokái születését, a tabajdi hétköznapokat, s mióta nyugdíjba vonult, naplót ír! Az időjárást is lejegyzi, s szerinte fontosnak tartott apró-cseprő dolgokat, magát az életet.

A líraiság betetőzéseként a házigazdák alkotta Kék tulipán kar elénekelte néhai Gulyás György megzenésített versét – a tabajdi gazdaember maga is rímeket faragott, rá emlékeztek földijei. Aztán egy kis sváb sramli, magyar csárdás, majd rocki következett. Állítólag manapság mindenki legalább tíz évvel fiatalabb a koránál, ha ő is úgy akarja.