Beteljesült anyaság

A babakocsiban békésen alvó, közel 10 hónapos Lola még nem tudhatja, mekkora örömöt jelentett érkezése, és mennyit vártak rá. Édesanyja, a harmincas éveiben járó Tamás-Györök Melinda is azok közé tartozik, akiket érint, vagy legalábbis érintett a sokaknak még ma is idegenül hangzó endometriózis nevű betegség, amelynek jelenléte egyre több nőnél mutatható ki.
Kialakulásának okát pontosan egyelőre nem tudják, feltételezések vannak: egyesek a civilizált életmóddal, az azzal járó stresszel, a megváltozott táplálkozási szokásokkal magyarázzák, mások hormonális, illetve immunrendszeri gondokra vezetik vissza, s lelki okokat is emlegetnek.

Endometriózis akkor alakul ki, amikor az egyébként a méhen belül elhelyezkedő méhnyálkahártya (az endometrium) a méhen kívülre, sőt, esetleg a hasüregen is kívülre kerül. Tünetei részben abból adódnak, hogy a menstruációs ciklus változása ezekre a szövetrészletekre is hat. Ám míg a méh belsejéből a nyálkahártya a menstruáció alatt kilökődik, ezekben az endometriózis-szigetekben ez nem történik meg. Ciszták alakulhatnak ki, vérzés, hegesedés következhet be, s a betegség rosszabb esetben meddőséghez vezethet, egyéb egészségügyi, közérzeti problémák okozója lehet. Mivel kívülről nem látszik, sőt, ultrahanggal sem mindig fedezhető föl, sokszor csak akkor derül fény az endometriózisra, amikor valamely műtét során, vagy átjárhatósági vizsgálat miatt sebészeti, laparoszkópiás módszerrel átnézik a hasüreget.

A gyógyítás sem egyszerű folyamat, vagyis inkább a tünetek kezelése, hiszen az endometriózis sokszor nem tűnik el véglegesen. Az orvosok a műtétet, utána esetleg a gyógyszeres kezelést alkalmazzák.
Van, aki az ösztrogénszintet emelő ételek mellőzését előíró diétával, életmódváltással, alternatív módszerekkel próbál megszabadulni az endometriózistól. S maga a terhesség létrejötte, az annak következtében kialakuló hormonális változások is megszüntethetik teljesen vagy átmenetileg az endometriózist. Csakhogy sokszor maga a betegség az áldott állapotba kerülés gátja

Lola édesanyjával, Tamás-Györök Melindával (Fotó: a család)

Melindának először hat évvel ezelőtt, spontán úton sikerült teherbe esnie, de a gyermek akkor nem maradt meg. Ezután az orvosok azt mondták, próbálkozni kell újra, amit ők meg is tettek, folyamatosan, ám nem sikerült megfoganni.  Így ment ez évekig, majd jártak vizsgálatokra, hogy megtudják, mi lehet az ok. Melinda azt mondja: négy évig nem derült ki konkrétan semmi.

- Az első átjárhatósági vizsgálat során nem találtak rendellenességet, és az összes többi eredményünk is jó volt, így az orvosok azt mondták, várni kell, idő kérdése az egész. Ezt elfogadtunk, ám közben teltek az évek, és egyre türelmetlenebbek lettünk. Ekkor már lehetett inszeminációra menni, amit többször megpróbáltunk, eredmény nélkül, majd következhetett volna a lombik. Ezt azonban valahogy sem a férjem, sem én nem akartuk, úgy éreztük, nem a mi utunk. Ám mivel továbbra is sikertelenül próbálkoztunk, és semmi egyéb nem vezetett eredményre, beadtuk a derekunkat. Budapestre kerültem a János kórházba. Itt ismét átfogó vizsgálatot kértek, és ekkor derült ki, hogy endometriózisom van.
Utánanéztünk persze, mi ez, és már hallottam is róla, de nekem jellemző tüneteim - nagyon erős hasfájás, hasonlók - nem voltak. A műtétet - amelynek során ezeket az összenövéseket megszüntetik, „megtisztítják” a hasüreget, amennyire lehet -, már Siófokon csinálták, akkor kerültem ahhoz az orvoshoz, akihez a mai napig járok. Az operáció után javasolták: minél hamarabb bele kellene vágni a lombik programba, így ezt tettük. Az operációm szeptemberben volt, ezt követte Budapesten három beültetés májusig. Egyik sem sikerült, és közben kezdett kiújulni az endometriózisom. A szervezetem ekkor már tiltakozott, fölborult a hormonháztartásom, és a férjemmel továbbra is úgy éreztük, hogy ez nem a mi utunk. Az orvos is azt javasolta: pihenjek három hónapot. Én pedig azt mondtam, majd akkor megyek vissza, ha elmúlt az endometriózis, de nem műtéti úton – meséli Melinda a procedúrát, s hozzáteszi: alternatív megoldást keresett, hiszen amúgy is mindig kipróbált mindent, amiről úgy hallotta, eredményre vezethet.

Korábban használt különféle gyógynövényeket, természetes alapú kapszulát, járt talpmasszőrhöz, s még Indiában is voltak férjével egy ájurvéda központban. Diétába nem kezdett bele, bár hallott róla, hogy van, akinek az segített.
- Barátaim aztán bejelentettek itthon egy vietnámi doktornőhöz, s hozzá jártunk egész nyáron át. Ő a testemet kezelte. Ezen kívül, mivel úgy gondoltam, és azóta is vallom, hogy a betegségeknek, így az endometriózisnak is van lelki háttere, igyekeztem ennek is utána járni és kezelni, segítséggel. Mindeközben az orvosomat is látogattam, aki az egyik ultrahangos vizsgálat során közölte: nincs endometriózisom. Nálam ugyanis kimutatta a műszer, mert olyan helyen volt, és terjedt is minden korábbi hormonkezelésnél. Ám ez akkor eltűnt. Lelkileg is jobban éreztem magam, valahogy sikerült kicsit „elengedni” a babát, bár azt vallom, ez teljesen nem lehetséges. Mégis megnyugodtam, azt éreztem, jönni fog. Hogy milyen úton-módon, a lombikon kívül, azt nem tudtam, csak azt, hogy lesz – folytatja történetét nagyon meggyőzően Melinda, akit mindez, s ami azóta történt vele, megerősített abban: mindenkinek a saját útját kell járnia – ami másoknál akár a lombikbébi program is lehet -, azt kell követnie, amiben hisz, és ez előbb-utóbb eredményre vezet.

Férjével együtt úgy érezték, felkészültek a kisbaba fogadására - s valóban, spontán módon teherbe esett.
- Amikor felhívtam a budapesti orvosomat, és mondtam, hogy nem megyek vissza a lombikra, mert sikerült természetes módon megfogannom, és már nincs endometriózisom, azt válaszolta: ilyen nincs, nem tűnhetett el, de azért nagyon örül. Én pedig úgy voltam vele, eltűnt-e végleg vagy sem, a lényeg az, hogy Lola végre itt van – kerekíti ki a történetet Melinda.

Azt mondják, az endometriózisban szenvedő nőknél a magzat kihordása sem mindig problémamentes – vetem föl, Melindánál azonban szerencsére nem volt nagyobb gond.
- Egy bevérzés a babával együtt nőtt a hasamban, s az orvosom azt javasolta, feküdjek sokat, mert az a legjobb, ha ez magától felszívódik. Akkor körülbelül hat hétig pihentem, és a bevérzés tényleg eltűnt. Ezután már nem volt semmi baj, minden ment magától, és valahogy végig azt éreztem, mi amolyan szövetségfélében vagyunk a kisbabámmal. 
Mindez látszik is, Lola ébredés után nyugodtan simul édesanyja karjába.

Melinda s a család története reményt adhat minden, endometriózisban szenvedő nőnek, legyen bár gondja a meddőség vagy bármely más, e betegséggel kapcsolatos egészségügyi probléma. Van kiút.

Tünetek, amelyek gyanúsak lehetnek

-         erős fájdalom, görcs a menstruáció ideje alatt

-         szúró hasi fájdalom más időpontokban, például ovulációkor, közösülés vagy székelés, vizelés közben

-         fokozott vérzés menstruációkor, illetve vérzés két menzesz között

-         deréktáji fájdalmak

-         fáradékonyság, puffadás

-         meddőség

-         véres vizelet, széklet vagy köpet

-         nagyobb ultrahanggal észlelt ciszták a petefészekben

-         egyre erősödő tünetek, fájdalomcsillapító ellenére is nehezen múló fájdalom