Csak magamra számíthatok - Stoptúra: 29 nap alatt 6440 km, 23 járművel, nyolc országban

- Pár hónap alatt, pontosabban 2015 teléig körvonalazódott bennem, hogy a következő stoptúrát már egyedül szeretném csinálni - mondja Szilvia. - A gibraltári úti cél csak 2016 tavaszának végére született meg, és semmi különös indoka nem volt, azon kívül, hogy ott találkozik Európa és Afrika.

A móri lány motivációja többrétű volt: utazni, világot látni és más kultúrákkal, más világokkal ismerkedni úgy, hogy nem a kijelölt turistapontokon halad, illetve hogy az odavezető utat testben és lélekben egyaránt végigjárja. - Önmagamra, befelé figyelni is cél volt, nem is nagyon lehetett mást tenni, hiszen tudtam: egyedül vagyok, csak magamra számíthatok, nem lesz ott senki, hogy megmentsen, megoldja a váratlan helyzeteket, bármibe is keveredem - meséli.

Koczur Szilvia Gibraltáron, egy makákó majom társaságában
Fotó: Koczur Szilvia

Nagyjából háromnegyed éven keresztül készült fel fokozatosan az utazásra, lelkiekben főleg blogok olvasásával, illetve eszközök beszerzésével. Már az indulás előtt elhatározta, hogy egy maximum hatvanliteres túrahátizsákkal vág neki az útnak, azon kívül pedig csak egy üveg víz lehet a kezében. Ami viszont feltétlenül szükséges egy ilyen túrához, az a papír alapú térkép, filctoll, fejlámpa vagy elemlámpa, hálózsák és - ahogy fogalmaz - egy felfelé tartott hüvelykujj. Ruhákból, eszközökből meglepően kevésre van valójában szüksége egy stopposnak, tartós élelem és víz pedig egy-két napra kell, hogy elegendő legyen.

A stoppolást az emberek nagy része alapvetően is veszélyesnek tartja, főként, ha egy lány adja erre a fejét. Szilvi is mindig az övtáskájával aludt, amelyben az iratait, némi készpénzt, buta telefont és egy gázspray-t tartott - bár ezt szerencsére nem kellett használnia, ahogy az önvédelmi gyűrűjét sem. Szerinte a határozott fellépés és a magabiztosság sokat segít. Ha valaki nem szimpatikus számára már az első pillanatban, akkor nem ül be a járművébe, nem fogadja el annak szállásajánlatát.

- Két vagy több férfi mellé sem ültem be soha. Egy férfi, egy pár, egy nő, fiatalok vagy kis család - így jó. Négy-öt női sofőrös fuvarom volt, ebből háromnak én voltam az első, akinek meg mertek állni, mert nem tűntem félelmetesnek. Azt gondolom, stoppolni kevésbé veszélyes, mint ahogy ezt gondolják. A legtöbben vagy azért állnak meg, mert nekik is jól jön a társaság a következő kilométereken, vagy azért, mert úgyis azonos az úti cél.

- Mindenképpen újra belevágnék. Ez egy egészen más világ. Napközben az irodában ülve néha magam sem értem, hogy tényleg ezt csináltam?