Csákváriak és hősök voltak - több mint egy évtizedes hagyományt őriznek, amikor sírjaikhoz látogatnak a diákok

Kunstár Béla történelem szakos tanár vezetésével, az Esterházy iskola diákjai koszorúzzák a 48-as csákvári honvéd sírokat. Így volt ez most pénteken is, amikor a tanulók minden sírnál felolvasták az elhunytról fennmaradt tudnivalókat, rendfokozatát, hol szolgált, milyen csatában vett részt. Idén Magosi István és Bakonyi János vezetésével a Csákvári Lovas Barátok Köre is csatlakozott a diákokhoz. A kör korabeli bordó, zöld zsinóros mentékben, lovagló csizmákban, kardokkal, zászlókkal vett részt az eseményen. Kunstár Béla honismereti szakkörének tagjai és az ötödik osztályosok 2000 óta minden évben meglátogatják azokat a sírokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az 1848-49-es eseményekhez. Hat sírhoz vezette ezúttal is a történelem tanár a fiatalokat: a régi református temetőben fekszik a csákvári kántortanító, Kovács Mihály, akinek leszerelő obsitlevele a csákvári Vértes Múzeumban is megtalálható. Ugyanitt található Csete Sámuel közhonvéd sírja is, akit 1848 nyarán soroztak be. A diákok megálltak és emlékeztek a régi katolikus temetőben Szabadszentkirályi Beke Gyula honvéd százados, valamint a tüzér főhadnagy Camizath Adolf sírjánál is.

Utóbbi sírhantján vers is olvasható, melyben megörökítették érdemeit: „Itt nyugszik egy valódi hontüzér,/ Ereiben forrott igaz magyar vér,/ Tisztét, érdemjelét Komáromban kapta,/ Hol életét, vérét a hazának szánta,/ sírjában is a haza javát óhajtja,/ A jó Isten azt még a magyarnak megadja,/ Így sóhajt fel a haldokló magyar tüzér,/ Ki Istentől bűneiért bocsánatot kér”. A megemlékezés Béji József honvéd őrmester és Jéki Csaplár Mihály honvéd százados sírjánál folytatódott, akit az evangélikus temetőben temettek. Rajtuk kívül a megemlékeztek azokról a hősökről is, akik ma már jeltelen sírban nyugszanak a temetőkben: Nagy Istvánról, Kiss Jánosról és számos csákvári honvédről.