De hogy ül a „vezérhím”?

Aki eredményes akar lenni az élet bármely területén, annak nagyon is oda kell figyelnie a viselkedésére, mert hamarabb érvényesül az, aki beilleszkedik, s betartja a viselkedéssel kapcsolatos előírásokat. Nem szabad elfelejteni, hogy könnyebb az együttélés, a társadalmi méretekben és a családon belül is, ha udvariasak, toleránsak vagyunk egymással - hívta fel a figyelmet a minap Székesfehérváron Görög Ibolya protokoll szakértő és tanácsadó.

A protokoll nagyasszonya Herczog Edit európai parlamenti képviselő meghívására Európaiság - hitelesség - protokoll címmel tartott telt házas, bölcs humorral átszőtt előadást Székesfehérváron. A napi kommunikációnk részét képező viselkedéskultúráról és a protokollról kevesen tudnak annyit, mint ő, 1987-1999 között ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal protokoll főosztályának munkatársa, majd főnöke volt. Hat miniszterelnök tartott igényt a munkájára. Kiszolgálta volna a hetediket is, de a ma is regnáló kormányfő kilenc hónap után megvált tőle. Miután Ibolya asszonynak - saját szavai szerint  - a protokoll volt az élete, magánvállalkozásba kezdett.

Görög Ibolya előadás közben - jellegzetes vörös blézerében (Fotó: vaol.hu)

Viselkedéskultúránk egyik legfontosabb része a beszéd. Ha lassan formáljuk a szavakat, lehet, elalszik, akihez szólunk, ha hadarunk, nehéz követni a mondandónkat, ha pedig túl hangosak vagyunk, agresszívnek tűnünk. S ha hozzánk szólnak emelt hangon? Görög Ibolya jó tanácsa: ha valaki üvöltözni kezd velünk, ne szóljunk közbe, ne próbáljuk meg túlordítani, hanem a "nagyon figyelek" arcunkat felöltve, csak a szózuhatag végén kérdezzük meg halkan esetleg azt, hogy miben, s miként segíthetek?

Nem válik európaiságunk dicsőségére a már nemcsak a mindennapi érintkezésben, hanem egyes médiumokban is terjedő mocskos beszéd, valamint a trehányság. Értelmes ember számára nevetséges és bosszantó a gügyögő, infantilis, édi-bédi beszéd, az amerikaiakat majmoló helló, vagy háj köszönés. Nem európai viselkedés a mostanában szokásos általános tegeződés sem. Tegeződni ugyanis csak azzal lenne ildomos, akivel társadalmilag azonos szerepet töltünk be, népiesen szólva, együtt őriztünk libát. A per-tunak megvannak a szabályai: férfi és nő esetében csak az utóbbi kezdeményezheti, azonos neműeknél pedig az idősebb, illetve a magasabb beosztású fél. S nincs kibúvó. akivel egyszer összetegeződünk, ha tetszik, ha nem, azt már mindig tegezni kell.

A viselkedéskultúrában nagy jelentősége van az ápoltságnak, a tisztaságnak és az öltözéknek. Bár nem kell a legutolsó divat szerint öltözni, hiszen már Erzsébet királyné megmondta, hogy aki nem szalad a divat után, nem is tud kimenni belőle, de elengedhetetlen a rendezett, gondozott viselet. S bármennyire is kedveljük a farmert, tudomásul kell venni, vannak munkahelyek, ahova nem mehetünk be a kedvenc cejgnadrágunkban. A papucsot pedig egyenesen tiltólistára tenné a munkahelyeken, ahol, mint mondta, európai viselet a szövetnadrág, az ing és a gondosan megkötött nyakkendő, illetve a megfelelő hosszúságú -  semmiképp sem mini - szoknya, blézerrel, blúzzal, vagy a kiskosztüm. S mindkét nemnél a ragyogóan tiszta cipő.

Az illedelmes viselkedéshez hozzátartozik, ahogy ülünk vagy állunk. Az a férfiember, aki nagy terpeszbe rakott lábakkal terül el a széken, úgy ül, ahogy a vezérhímek szoktak, mivel rájuk jellemző a comb belső oldalának mutogatása. Kultúrember ülés közben zárja a combjait, a gyengébb nem képviselői pedig nem vetik át egymáson a lábukat, hanem összezárt térddel, vagy bokánál összekulcsolt lábbal ülnek - hangsúlyozta Görög Ibolya.

Fontos, hogy illemtudó emberként tiszteletbe tartsuk beszélgetés közben a másik intim, illetve személyi zónáját, s nem megyünk fél, illetve másfél méternél közelebb akkor sem, amikor kezet nyújtunk. S azt talán mondani sem kell, hogy csevej közben rágógumit csócsálni, az egyik legnagyobb modortalanság...