De hová tűnhettek el a legendás Seuso kardjai?

Máig akadnak a Seuso-kinccsel kapcsolatban olyan visszaemlékezések, amelyek felett többnyire mindenki átsiklik. Az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) műkincsvédelmi alosztálya által a kinccsel összefüggő bűnügyi nyomozásban meghallgatott egyik tanú elmondásának bizonyos részleteit eddig kissé meseszerűnek találtuk mi is. Egy minap a birtokunkba került fotó felülírni látszik ezt a véleményünket, bár a tanú igazmondásában sohasem kételkedtünk.

A titokzatos, inkognitóját életében igazából felfedni nem kívánó asszonyt, a Sárkeszin élt Somogyi Lajosnét, korábban lapunkban csak keresztnevén, Katalinként említettük. Sajnos, 10 éve már nincs az élők sorában, 67 éves korában, 2006. júliusában elhunyt. Katalin a Seuso-kincs történetének fontos részleteit ismerhette, de valószínűleg az ő titka maradt a leletek megtalálási és elrejtési helye, ha a valóságot osztotta meg vele a meggyilkolt Sümegh József, aki rábukkant a kincsre.

Katalin a Sümegh Józseffel való ismeretség idején, 1976-ban a Polgárdi-ipartelepekhez tartozó kőbánya vezetőjének volt a sofőrje. Az állami autóval nem egyszer tett szívességet - rövidebb fuvart - az akkor 20 éves fiatalembernek. Ezért Sümeghnél több tárgyat láthatott.

A rómaiak által gladiusnak nevezett rövid kard: a képen egy mai mestermunka, Németh János szabadbattyáni fegyverkovács készítette

Így ismerte meg annak a két régi papundekli bőröndnek a tartalmát is, amelyben szürkés-sötétes kisebb fémkancsókat, nagyobb és kisebb tálakat, fedeles kupákat szállított el a szabadbattyáni juhász házából egy kőszárhegyi borospincébe. A míves munkát sejtető készlet edényei között volt egy pénzérmével teli is. Erre így emlékezett vissza az alkalmi fuvaros:

- Egy kis lábakon álló, vödörszerű edényt láttam, és megfigyeltem, hogy a fogantyúján három bogyó- vagy gömbszerű díszítés volt. Ez az edény tele volt alumíniumszínűnek tűnő fémpénzzel. Arra kértem, hogy közelebbről is mutassa meg a pénzt. Pálcikaszerű betűk voltak az érme egyik oldalán, a másik oldala pedig egy markáns arcú, dús hajú férfit ábrázolt, a fején babérkoszorúval.

Nemcsak Somogyi Lajosné, de mások is tudtak Sümegh értékes római pénzgyűjteményéről, amelynek szinte nyoma veszett. Pedig érmegyűjtésre és kereskedésre is specializálódott külföldiek is voltak abban a közvetítő láncban, amelyen keresztül a kincs első darabjai az Egyesült Királyságba jutottak (például a svájci Zürichben élő szerb származású, Anton Tkalec érmekereskedő). A Seuso-kincs elrejtett darabjait évekig szenvedélyesen kereső siófoki Takács Károly is hallott a római érmékről. Sümegh féltestvérétől szerzett tudomást arról, hogy féltett értékei voltak a Seuso-készlet mellett azok az érmék, amelyekkel állítólag tele volt az egyik edény.

Más források szerint Sümegh fizetőeszközként használta az ezüst és arany érméket: „a csikóját és a telkét is aranyból vette". Akad, aki arról tud, arany solidust adott a nótáját elhúzó cigány muzsikusnak, s a zenész ezzel díszítette a pecsétgyűrűjét.

Németh János nemcsak pipát, hanem római gladiust is fogott már a kezében, maga is készített ilyen kardot Fotó: V. Varga József

Az említett kancsók, tálak, kupák és pénzérmék mellett még mást is látott a régi kofferekben Somogyiné:

- Az egyik bőrönd még három kardot is tartalmazott. Kettő egyenes, V alakban végződő széles pengével, míg a harmadik félhold alakú volt. Nekem nagyon tetszettek, meg is jegyeztem, sok neki a három kard. Adjon nekem egyet cserébe, és akkor kvittek vagyunk a fuvardíjjal. Ő rám nézett, egy pillanatra elgondolkodott, majd azt mondta: „Ne haragudj, kérjél bármit, szívesen odaadom. De ne kérd a kardot, mert mindhármat odahaza, a heverőm fölé akarom helyezni, középre a görbe karddal."

Igazi szenzáció volt, amikor a híres kincseket Székesfehérváron is bemutatták Fotó: Koppán Viktor

A tanú felidézett visszaemlékezéseit a kincslelethez tartozó több tárgyról rajzos formában is megörökítette. A rajztudásának megfelelő szinten próbálta visszaadni, amit korábban látott és elmondott. Az egyik rajzon a Seuso-készlethez tartozó ismert kancsó és tál mellett még eddig ismeretlen ivócsészét ábrázolt, valamint a pénzzel teli vödörszerű edényt. Az utóbbiban akár a készlethez tartozó egyik borkeverő vödör, situla is felismerhető. A vázlatokon ugyanakkor kisebb-nagyobb eltérések is megengedhetők, mivel negyedszázaddal később készültek, mint amikor a tárgyakat személyesen láthatta Katalin asszony. Bár kialakult olyan vélemény is, hogy rajzai a Seuso-készlet egyes darabjairól az újságokban látott fotók alapján készültek.

Ellentmond ennek a vélekedésnek, hogy a kollekció még ismeretlen alkotórészéről, az ivócsészéről is készült rajza. Ahogy az ivóalkalmatosságot, úgy a Sümegh által talált kardokat sem láthatta semmilyen fényképen sem. A kardokat nemcsak nem említették, de egyetlen fényképen sem szerepelnek a kincs tárgyegyüttesében.

Somogyi Lajosné igazolványképe pár évvel korábban készült, mint ahogy Sümegh Józseffel megismerkedett 1976-ban. Az asszony többször tett szívességet a fiatalembernek, amikor sofőrként rövid fuvarokat vállalt Fotó: Illisz Attila

A közelmúltban birtokunkba került E. Várkonyi Péter fotóriporter által készített felvételen Katalin rajzoló jobb kézfeje, s az egyik kancsó jellegzetes körvonalai mellett három kard is látható. A két egyenes, széles pengéjű, V alakban végződő kard a rómaiak jellegzetes fegyverének, a gladiusnak a benyomását kelti. Míg a harmadik, a rajzoló kézfej által részben takart, a riportalany által említett félhold alakú görbe kard lehet. Még mielőtt bárki kétségbe vonná, hogy valóban volt ilyen római fegyver, meg kell erősítenünk, hogy hasonlókat találtunk a római fegyverarzenálban: a török népek handzsárjára emlékeztető acinacest és a trákok szúró, vágófegyverét, a sicát.

Lehetséges, hogy a rajzon is megörökített római kardok az ezüstedényekkel együtt kerültek elő rejtési helyükről? Fotó: E. Várkonyi Péter

A teljes leletanyag ismeretének hiánya miatt nem lehet kizárni, hogy Sümegh József a jelentős mennyiségű pénzérmét és a kardokat együtt találta az ezüstedényekkel a rejtésükre szolgáló helyen. A kincsek lehettek akár egy nagyobb méretű üregbe beásva a Szár-hegyen, vagy a Szabadbattyán és Úrhida határában található nagyméretű palota fűtésalagútjában, de az sem kizárt, egy föld alatt kiépített alagútrendszer - jelenleg is többen kutatnak utána - rejthette őket. Nyomós ellenérv híján a jelentős hivatali vagy katonai tisztséget betöltő Seusónak tulajdoníthatjuk a kardokat, amelyektől még a kincsvadász Sümegh József sem akart megválni.

Végül újból feltehetjük a kérdést: hová tűntek Seuso-kardjai? Esetleg egy fegyvergyűjtőnél landoltak?