Hírek

2017.07.14. 14:00

Dobai János azt vallja: a fának lelke van

RÁCKERESZTÚR Dobai János szabadidejében verseket költ és fafaragással foglalkozik, szebbnél szebb tárgyak kerülnek ki a keze alól. A famunka szeretetét vélhetően székely származású édesapjától örökölte, aki a Szilágy megyei Désházáról került Magyarországra. Alkotásaiból rendeztek már kiállítást Szolnokon, Sajóbábonyban. Legújabb terve, hogy székely kaput farag a portájára.

Gajdó Ágnes

- Édesapám a második világháború kezdetén - amikor a székelyeket lerohanták a románok - a nagymamával meg két féltestvérével átjött Magyarországra. A szüleim 1954-ben költöztek a Ráckeresztúrhoz tartozó Szentlászlópusztára, majd 63-ban vettek Tárnokon házat - meséli Dobai János, s közben gondosan az asztalra helyezi faragványait. - Mi harminckét évvel ezelőtt kerültünk Ráckeresztúrra. Fiam orvosa tanácsolta, hogy költözzünk falura, ahol jó a levegő. Markovics Lajos bácsi szülői házát vettük meg. A műhelytetőket, a garázst, pincét, lakatosműhelyt már én csináltam. Etuskámmal 44 éve vagyunk házasok, két gyereket neveltünk föl becsületben, mindkettő asztalos lett.

Jani bácsi eredeti szakmája kertész-növénytermesztő, de dolgozott a Dunai Kőolajipari Vállalatnál Százhalombattán, hegesztőtrafókat készített. Munkájához elengedhetetlen volt a jó megfigyelőképesség és a pontos számolás. Ezek az asztalos mesterség művelőjének is előnyére válnak.

A szürkemarhaszarvat hét évig faragta, a szabadidejében.

- Gyorsan tudok fejben számolni. Van egy régi mondás: kétszer mérj, egyszer vágj - mondja, én pedig arról faggatom: mikor kezdett faragni?

- Már gyerekkoromban érdekelt a fafaragás, szeretem a természetet, örömmel tanulmányozok egy virágszálat is - mondja. - Hiszem, hogy a fának lelke van... A szürkemarhaszarvat hét évig faragtam, szabadidőmben. A motívumok saját tervezésűek. Belefaragtam a magyar címert meg a nevemet is.

A mívesen faragott tárgyak között ivócsanak, különböző méretű és formájú edényalátét s egy érdekes, római arcélű diótörő is akad.

A mívesen faragott tárgyak között ivócsanak, különböző méretű és formájú edényalátét s egy érdekes, római arc-élű diótörő is található. A kisebb munkák után nagyobb vállalkozásba kezdett.

- A faragott kutam hamarosan elkészül, azután szeretnék nekiállni, s székely kaput faragni. Úgy tervezem, hogy jövőre kész lesz ez a monumentális munka. Tizenkétszer húsz centi széles, négyméteres gőzölt kocsányos tölgy lesz az alapja. Ha becsukom a szemem, szinte látom magam előtt, hogyan néz majd ki. A rajzasztalomon előre megtervezem az egészet, kinézem a motívumokat, hogy esztétikus is legyen a faragás, s az összhatás is meglegyen - Jani bácsi lelkesen mutatja a szerszámokat is, amikkel dolgozik.

A motívumok saját tervezésűek. Belefaragta a magyar címert meg a nevét is Fotó: Gajdó Ágnes

- Faszobrász készletem van, ötvennél is több késsel, fenőkővel, azzal fenem a késeket, s a csomószíjon a végén még megélezem. A szőrszálat hosszában el lehetne vágni velük, olyan éles késeim vannak.

Rejtély, hogy a versírásra mikor jut ideje...

- Nem írom le a verseket, fejből tudom valamennyit. Munka közben kigondolom. Nemcsak a fával, a szavakkal is szívesen bíbelődöm. (Egyik versét is közöljük.)

Vágy

Vágyam ágyamban pihenni tér,

álmom egy varázsos éj.

Kezed kezemben,

karcsú tested karomban

tartom én.

Ó, ha jő az éj, ó, hajnal,

szerelmem tőlem ne vidd el még.

Mondd, mit ér az ébredés,

ha szerelmem karcsú testét

karomban nem tartom én.

Ó, hajnal, ne vidd el még,

szerelmem ne vidd el még!

Nélküle mit ér az ébredés?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!