A bánatról és a sebzettségről beszélt adventi szertartásán a megyés püspök

Az adventi koszorú harmadik meggyújtása alkalmából érkeztek sokan szombaton délután a Püspökség udvarára, ahol a tatabányai Bánhidai Szent Erzsébet Óvoda gyermekeinek csodálatos műsora előzte meg az ünnepi szertartást. Ez után Nagy Lajosné, a karitász szeretetprogramját ismertette: az Egymillió csillag a szegényekért már hagyományos jótékonysági akció Európában. Franciaországból indult 1998-ban, majd 1999 karácsonyán Spanyolország, Németország és Svájc is csatlakozott a kiemelkedő programhoz.

A Caritas Europa 2005-től a Caritas Internationalis 2006-tól, hazánk pedig 2008-tól vesz részt önállóan a ma már tizenöt ország által rendezett szolidaritás akcióban. A cél közös, hangzott el az ünnepségen: a kicsiny lángok az összetartozás szellemét, az emberi szolidaritás érzését erősítik, figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak iránt.

Fotók: Simon Erika

Az elmúlt héten országunkban több  helyszínen a Karitász önkéntesei mécsesekből szívet vagy a Karitász jelét, a lángoló keresztet formálták meg, a nélkülözőkkel való sorsvállalás jelképeként. Az országos megnyitó Pécsen volt, majd a zárórendezvény Nyíregyházán lesz. Székesfehérváron is a  gyertyákért felajánlott adományokból felgyűlt pénzt a karitász a hátrányos helyzetűek megsegítésére fordítja. Nagy Lajosné hangsúlyozta:

– A szükség közelről látszik – így mindig gondosan felderítjük a nehézségek hátterét és abban igyekszünk segíteni, ami a hozzánk fordulóknak a legteljesebb megoldást jelenti. Sokan gyújtottak gyertyát a szegényekért vagy vittek haza gyertyákat ugyanezért – árulta el.

Advent harmadik vasárnapjának evangéliumi részlettét követően Spányi Antal megyés  püspök szólt az egybegyűltekhez:

– Az adventi időszak kellős közepén vagyunk. A koszorúnkon már két gyertya lángja oszlatja a sötétséget, mutatja nekünk adventi utunk irányát. Azt az irányt, melyet, ha követünk, eljutunk Jézushoz, aki eljön hozzánk, hogy  elvezessen egy új életre, meggyógyítsa a sebzettségünket, és elvezessen egy olyan világba, melyben szívünkben és körülöttünk is békesség tölti el az emberek életét.

A megyés püspök szólt arról, ahhoz, hogy ezt megértsük,  csöndességet kell teremtenünk magunkban, mert csak a befelé figyelő ember képes megérteni élete célját, csak az lesz képes arra, hogy ellenálljon annak a sodortatásnak, amellyel a világ mindannyiunkat terelni akar egy irányba, amely nem feltétlenül az az irány, ami nekünk jó. Majd hozzátette: a csöndben, ha figyelünk magunkra, meghalljuk az Isten szavát és rádöbbenünk arra, hogy mit kellene másként tenni az életben. A megyés püspök így fogalmazott: – Rádöbbenünk, hogyan kéne türelmesebbnek, kedvesebbnek, megértőbbnek, elfogadóbbnak lenni, hogyan kellene nagylelkűbbnek lenni és többet mosolyogni vagy épp többet hallgatni a másikra és nem hamar letorkollni: ezt már mondtad, ezt már úgyis tudom, ezt már unjuk! S akkor elérkezünk a harmadik vasárnaphoz, amikor meggyullad a harmadik gyertya lángja, amely rózsa színével örömet, szépséget hirdet a többi gyertya sötétlila színével szemben – ezután így folytatta:

– Amikor az ember valamit elvét, sebeket okozunk valakinek, de sebeket okozunk önmagunknak is. Megsebzetten járjuk az élet útját, és sebeket osztunk közben. Ezeket a sebeket be lehet gyógyítani! Ennek a gyógyulásnak az útja, hogy szembenézek hibáimmal, és megbánom őket. A sebzettség a szívben történik, így a gyógyulásnak is ott kell történnie. Aki ezt a gyógyulást szolgálja, az a bánat. Ha mélyen rádöbbenek, nem csak felszínesen, a szavak szintjén, de mélyen a szív, a lélek szintjén, hogy mit vétettem, kinek okoztam sebet, milyen sebeket hordozok, akkor a bánattal már gyógyulunk is. Legyen ez az előttünk álló hét a bánat ideje, amikor végiggondoljuk életünket: ki mindenkinek szóltunk úgy, hogy megsebeztük, kin néztünk keresztül úgy, hogy annak fájdalmat okoztunk, ki volt az, akit levegőnek néztünk, akit már régen leírtunk és ezzel elkeserítettük őt. Ha a bánat megszületik a szívünkben, gyógyulunk és gyógyuláshoz segítünk mást, mert elkezdünk másként viselkedni vele szemben, ha még van rá módunk, s bennünk is így kezdhet megszületni az öröm, amire vágyunk. Így születik meg bennünk az a gyógyult szívű öröm, amelyet a rózsaszín gyertya lángja hirdet.

E szavak után gyújtották meg a harmadik gyertyát az egybegyűltek előtt.