Egy Fejér megyei mentős története: bajtársiasságról, összefogásról és gazdagságról

2016. december 02., 10:16 szerző: S. Töttő Rita
komment
Sárszentágota - Csak egy apró szúrás a talpán kerti munka közben – ennyi történt, semmi több. A 22 éve mentős, sárszentágotai Németh Zoltán számára azonban ezzel a banális sérüléssel megfordult a világ, a lábát ugyanis amputálni kellett. Bajtársai azonban megmutatták: ők a bajban is társai! Hihetetlen összefogás következett.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Németh Zoltán 22 éve kezdett az Országos Mentőszolgálatnál dolgozni. Végigjárta a ranglétrát, továbbképzéseket, tanfolyamokat, vizsgákat tett le. Hivatásának tekintette a szolgálatot, ahol tavaly novemberig mentőszakápolóként dolgozott. Ám az élet durva fordulatra kényszerítette: egy banális traumás sérülés miatt - amelyből gyulladás, fertőzés lett - jobb lábát combközépben amputálták.

- Kerti munka közben megszúrta a talpam valami, amelyből, mint később kiderült, bent maradt egy szál, s körülötte begyulladt a terület. Nem sikerült megmenteni… Emiatt szakadt meg OMSZ-os pályafutásom – meséli a nagycsaládos, három lány apukája, Zoltán a történteket. Nem tűnik megtörtnek, pedig nehéz dolga lesz ezek után. Az ok talán az a mérhetetlen összefogás és szeretet, amelyet kollégái részéről tapasztalt az elmúlt hónapokban. Zoltán kéri is, ne róla szóljon a történet, hanem azokról az emberekről, akik segítségére siettek.

A képen háttérben, csíkos pulóverben mosolyog Németh Zoltán, aki mopedet, anyagi segítséget és reményt is kapott bajtársaitól
Fotó: A család

- Már a kórházban is nap, mint nap jöttek látogatni a bajtársak. A hazaérkezésem után is minden nap voltak látogatóim. Folyamatosan érdeklődtek utánam és segítettek a mindennapjaimban – emlékezik vissza az elmúlt hónapokra a mentő, akiért először áprilisban fogtak össze a sárbogárdi, enyingi, abai  és pusztaszabolcsi bajtársak, és egy kis ünnepség keretében nem kis meglepetést okozva megajándékozták egy motoros mopeddel.

- Ennek a mai napig jó hasznát veszem. Ezután a táppénzem lejárta után a sárbogárdi bajtársaim ajánlották fel szeptember elején a havi Erzsébet-utalványaikat, ami egyben egyetlen béren kívüli juttatásuk volt. Ezt tették, holott tudom, hogy minden mentős családban meg lett volna a helye ennek az összegnek. Őket követték a pusztaszabolcsiak, akik szintén Erzsébet-utalványaikat ajánlották fel. Volt olyan székesfehérvári  mentőtiszt kolléga, aki postai úton keresett meg készpénz átutalással. Pár hete enyingi bajtársak leptek meg tűzifával, fűrésszel, fejszével  és szerintem egy csodás nappal. A napokban pedig a Fejér megyei Mentőszervezet, a fehérvári és a többi fejér megyei mentőállomás ajándékát az irányítás és a gazdasági dolgozók adományát adták át lakásomon több mint fél millió forint értékben, melynek nagy része szintén Erzsébet-utalvány volt – sorolja tovább Zoltán, milyen segítséget kapott a mentő bajtársaktól. Zoltánnak nagyon sokat jelentenek ezek az adományok, mindenféle szempontból. Egyrészt mivel július óta semmilyen ellátást nem kapott, így igen csak segítette az ő és családja mindennapjait a bajtársi támogatás. Másrészt lelkileg is sokat adott neki a csapat és az összefogás.

- A bajtársiasság szerintem azt jelenti, ami maga a szó: BAJBAN TÁRS. Aki ismer bennünket, mentősöket, tudja, hogy általában olyan helyeken járunk, ahol baj van. Vannak kivételek, hál' Istennek, mint például szülés, de a vonulásaink nagy része olyan helyekre történik, ahol baj van. Ezeken a helyeken akár ketten, akár hárman vagyunk egy autón, egymásra vagyunk utalva. Szoktuk mondani például esetkocsin, hogy hárman vagyunk, de hárman vagyunk egy egész. Egymásra vagyunk utalva. Vannak helyzetek, például baleseteknél, amikor a tűzoltó és rendőrkollégák is bajtársak. Szerintem a bajtársiasság lényege az egymás iránti tisztelet és a feltétel nélküli bizalom. Akkor vagyunk bajtársak és egy csapat, ha egy-egy nézésből, mozdulatból is értjük egymást. A másik része a bajtársiasságnak a munkahelyen kívüli bajtársiasság, amit én kapok az elmúlt időben. Ha nem is vagyunk együtt kb. egy éve, akkor is gondolnak rám és a magánéletemben is segítenek, ahogy tudnak. Ezért szeretném, ha ez a történet nem rólam, hanem a BAJTRÁSAKRÓL szólna. Szeretném nekik megköszönni, hogy vannak, s bízom benne, hogy még sokáig lesznek – hangsúlyozza Zoltán, aki egy Wass Albert idézetet talált ide illőnek: "Ha van egészség, minden van. Ha össze tudod vágni a fád, be tudsz gyújtani a kályhádba, ha megtudod főzni a levesed és megtudod vetni az ágyad, akkor Mindened van. Gazdag vagy."

- Én is megjártam, amit szerintem a mai napig sok mentős bajtársam, hogy elmentem mentőzni, vittem magammal a ruháimat, majd reggel mentem tovább betegszállítózni, majd este átültem az ügyeletbe. Nem lettem gazdag ember. De egy ilyen helyzetben az ember átértékeli a gazdagság fogalmát. Van egy családom, benne négy csodás nő. A feleségem, a három  csodás lányom, s három karakán vő jelölt. A bővebb rokonságban is megértjük egymást, és ahogy már utaltam rá, van egy még nagyobb családom: az ismerősök,  barátok és a bajtársak.

Zoltán ezután még egyszer jelzi: szeretné, ha ez a cikk inkább róluk szólna, mint róla. A bajtársakról, akiknek sokkal több megbecsülést kíván minden téren és még egy fontos dolgot: - Legyen egészségesen annyi tervük a jövőben, mint amennyi nekem van. Szeretnék visszatérni a régi mindennapokhoz, tudom, hogy jelen állapotomban is működni fog. Amit eltervezek, azt mindig megvalósítom.

S. Töttő Rita

2016. december 02., 10:16 szerző: S. Töttő Rita

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...