Egy szál virág a boldogság

2016. március 06., 10:13 szerző: Sebestyén Lilla, Buthy Lilla fotós: Koppán Viktor
hozzászólás
Annak idején a női egyenjogúságot méltatták, ma inkább a szebbik nem érzékenységét, a nőiességét ismerik el egy szál virággal, egy kedves szóval március 8-án, nőnapon.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Március 8-a emblematikus dátum a női egyenjogúságért folytatott harcban.

A 19. század közepén ezen a napon New York-i asszonyok vonultak utcára és követeltek emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést, 1917-ben Oroszországban kenyérért és békéért sztrájkoltak a nők. Négy nappal később polgári kormány alakult, amely szavazójogot biztosított a szebbik nem képviselőinek.

Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, melynek megtartásáról egyébként már 1910-ben döntés született.

Hazánk a nőnapi felhíváshoz három évvel később csatlakozott, amikor is az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott a városok utcáin. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált.

– Emlékszem, amikor kisgyermek voltam, édesanyám ezen a napon mindig annyi virággal jött haza a munkából, hogy el sem fért a kezében. Minden férfi munkatársa megköszöntötte, aztán persze a rokonok és az édesapám is. Kislányként én is mindig kaptam csokorba szedett hóvirágot, – mesélt érdeklődésünkre Flaisz Vivien, aki azt is elárulta: a hagyomány – akárcsak más családokban – náluk is elvesztette jelentőségét a rendszerváltás után. Azonban édesapja a mai napig készül valamilyen figyelmességgel a család nőtagjainak március 8-án.

– A férjem szintén felköszönt és – biztosított róla – idén is kapok egy szép csokrot nőnapra – nevet Vivien, akivel arról is beszélgettünk: miért érzi napjainkban is fontosnak, hogy a nőnap ne vesszen feledésbe: – Először is azért, mert ez egy gesztus a férfiaktól, ami – valljuk be – minden nőnek jólesik. És bár határozottan úgy vélem, hogy egy csokor virágot vagy egy jó vacsorát nem kell feltétlenül alkalomhoz kötni, ez mégis csak egy jó emlékeztető – magyarázta Vivien, aki elárulta, férje szülőhazájában – Németországban – például a nőnap mára ugyanúgy jelentőségét vesztette, mint nálunk, viszont minden évben megtartják az apák napját, amikor a ház ura elmegy egy hétvégére a barátokkal szórakozni.

– Sajnálom, hogy nálunk nem jut annyi ünnep a férfiaknak, mint a nőknek – tette hozzá a friss feleség, majd együtt megállapítottuk, ez – akárcsak a nőnap jelentéstartalma – még változhat Magyarországon is.

Gáspár Tíriával és Kovács Viktorral – egy fiatalabb párral – arról beszélgettünk, pontosan mit jelent számukra a nőnap. Mi az, ami ilyenkor ünneplésre méltó?

– Szerintem ma március 8-a nem az egyenjogúságról szól, hanem arról, hogy mi, férfiak hálát adunk azoknak a szorgos-dolgos nőknek, akik a rengeteg munka mellett még vigyáznak is ránk – mondta mosolyogva Viktor, majd azt is hozzáfűzte, neki mitől lesz nő, a nő: – Fontos, hogy elégedett legyen önmagával. Független és magabiztos, de közben „gyenge” is, ami nem az erő hiányát jelenti, csak azt, hogy mi, férfiak lehetünk a védelmezői. Ezenkívül érzéki és odaadó – a lista hosszú. Ezzel szemben párja csak annyit mondott: ha van mellette egy erős férfi, aki nap mint nap ragyogtatja.

– A nő akkor teljes, ha szeretve van. Akkor rendíthetetlen, minden elé gördülő akadályt leküzd – fejtette ki véleményét Tíria, aki szerint nem kell a nőnap körül nagy hűhót csapni. Elég az, ha a munkahelyén a férfikollégák a beszélgetés végére odabiggyesztik: Boldog nőnapot!

A Fejér Nyugdíjas Egyesület pénteki nőnapi ünnepségén pedig épp a 67 esztendős Bokrossy Lászlónéval beszélgettem a nőnapról – kicsit félrevonulva az operett-dalcsokortól –, amikor megjelent mellettünk a párját féltve őrző úr, Drotleff Zoltán. "Csak láttam, hogy kimentél, aggódtam" - mondta a férfi a nőnek, kedvesen összemosolyogtak, majd folytattuk tovább: – A kórházban, a laboratóriumban dolgoztam. Tulajdonképpen egész fiatal lány korom óta részt vettem a nőnapi ünnepségeken. Mindig megtisztelve éreztem magam mint nő, amikor a férfiaktól virágot, kedves szót, szeretetet kaptam – fogalmazott. – Szerencsére figyelmes emberekkel vagyok körülvéve. Ez a héten már a második nőnapi műsor, amivel nekünk, nőknek kedveskedtek.

– Nagyon sok szeretetet kapok, ez tölt fel, ez dominál nálam. Zoltán is azt mondta, ilyen boldognak még nem is látott – mondta csillogó szemekkel, lila jácinttal a kezében Bokrossy Lászlóné.

– Szerintem a mi fiatal korunkban sokkal több tiszteletet kapott egy nő. Nekem szerencsém volt, a tenyerén hordott a férjem is, aki három éve halt meg. Amikor eltávozott, üres lett az életem, két évig egyedül voltam. Zoltánban is egy olyan emberre találtam, aki mindent megad nekem a világon.

– Egész évben nőnapot kellene tartani, nem csak egy napra korlátozni a megbecsülést. A nők nagyon sokat tesznek annak érdekében, hogy a család boldog legyen – ezt már Drotleff Zoltán költő tette hozzá, aki nőnapi verset is mondott a rendezvényen, ebből idézek most egy sort: „Mi lenne veled, te rongyos világ, hogyha lányok nem lennének?”

Sebestyén Lilla, Buthy Lilla

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások