Závotka Csongor, az életmentő futballbíró

Závotka Csongort (balra) 2011-ben a megye legjobb játékvezetőjének is megválasztották (Fotó: családi archívum)

A megyei másodosztályú labdarúgó bajnokság Osz-Car csoportjának hatodik fordulójában a Vál és a Bodajk csapott össze, s a találkozó 38. percében két játékos ütközött a levegőben. A váli csatár, Rada Gábor nyelve hátracsúszott, nem kapott levegőt, és a közelben helyezkedő bíró sietett a segítségére, megmentette a labdarúgó életét. A civilben a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház műtőse kötelességének érezte, hogy segítsen, mint mondja: minden magától jött.

„Valóban szerencséje volt a játékosnak, hogy egy hozzáértő ember volt a közelében, mert már kopogtatott azon a bizonyos alagúton – érzékeltette a helyzet súlyosságát a feleségével, és négyéves kisfiával Seregélyesen élő Závotka Csongor.

– Egy labdáért vívott harcban, a felugrás után két fej találkozhatott a levegőben – szabálytalanság nem történt –, és Rada Gábor úgy beüthette a fejét, hogy elveszthette az eszméletét, mert mint egy rongybaba, úgy esett vissza a földre. Ez rögtön feltűnő volt számomra, egyből fújtam.”

Ahogy a játékos a földre esett, szeretett volna levegőt venni, de mivel a nyelve elzárta a légutat, csak speciális fogással lehetett rajta segíteni. Az életmentő futballbíró a közelsége mellett azt is a szerencse számlájára írja, hogy a közelmúltban vett részt egy budapesti továbbképzésen, ahol éppen arról volt szó, hogy ilyenkor nem szabad a szájüregbe nyúlni, kihúzni a nyelvet, mert a sérült leharapja a segítségére siető ujját. Csongor ezért hanyatt fordította a futballistát, próbálta kiemelni az állkapcsát, és a fejét hátrafeszíteni, de nem volt egyszerű dolga, mert a játékos izzadt volt, és a levegő után kapkodva előrefeszítette az állkapcsát.

„Még jókor sikerült beavatkozni, mert már lilult a csatár szája, másodperceken múlt az élete. Nap mint nap műtőben vagyok, így van gyakorlatom az életmentés terén. Elvileg minden autóvezetőnek tisztában kellene lennie az elsősegélynyújtás módszereivel, de gyakorlatban, pánikhelyzetben nagyon kevesen tudják mit is kell csinálni. Szerencsére én nem pánikoltam be, végig nyugodt maradtam” – mondta a játékvezető.

Amikor már stabilizálódott Rada Gábor állapota, lement a pályáról, majd játékra jelentkezett és visszatért a játéktérre. Nem hagyta szó nélkül a bíró tettét, először a szünet elején, majd a második félidő nyitányán is köszönetet mondott a játékvezetőnek, majd a mérkőzés végén hosszasan beszélgettek az öltözőben a halál közelségéről. Závotka sporttársat eddig is tisztelték a pályán, de eztán biztos nagy lesz a respektje a sípmesternek.

„Nem foglalkozom ezzel különösebben, teszem a dolgom. Szakmabeliként kötelességem volt segíteni. 22 éves játékvezetői pályafutásom során láttam én már súlyos sérüléseket, de ilyenben még nem volt részem. Ezt most egy sikerként élem meg, mert ha egy emberéletet sikerül megmenteni, az a csúcs.”Az életmentő futballbíró megye I-es játékosévei után nemzetközi felkészülési mérkőzéseket, NB III-as és NB II-es meccseket is vezetett bíróként. Kedves emlék számára, mikor a sporttévé közvetített egy olyan találkozót, melyen ő fújta a sípot, s a kétéves kisfia nem a meccset nézte, hanem a bírót fürkészte a képernyőn. A kicsi Závotka most is büszke lehet édesapjára, akinek ténykedését külön figyelem övezi majd a legközelebbi Bakonycsernye–Kajászó bajnokin.