Milyen cigit szívnak a színészek a színpadon? - A kellék ugyanolyan színészi eszköz, mint a mimika és a tánc

2016. március 20., 07:00 szerző: Buthy Lilla fotós: Koppán Viktor Dávid, Molnár Artúr
hozzászólás
Székesfehérvár - Vajon valóban dohányoznak a színészek a színpadi jelenetben? És mi van a boros- vagy a söröspohárban? Most minden "titokról" lerántjuk a leplet...
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban jártunk, ahol a teátrum kellékese, Nagy Nikolett kalauzolt körbe minket a kellékek tárházában. Oda, ahol aztán tényleg minden van (tudom, mert véletlenszerűen bedobtam három dolgot, és Niki gyorsabban előhalászta ezeket a káosznak tűnő rengetegből, mint a Google kereső: távcső, sakktábla, borsókonzerv, mű malacfej, kibelezett, élethű vaddisznó, kalapok, bőröndök, de még zenekari árokból kihorgászott óriásponty is lapul a raktárban.

- Ami extrém, az sokszor nem is maga a kellék, hanem a beszerzése. Vicces és majdnem lehetetlen küldetés, amikor például nyáron kell műfenyőt vagy csillagszórót „vadászni". De óvszert és guminőt venni számlára, na, az is nagyon szép dolog - nevetett fel Niki, aki egyébként dekoratőr kirakattervezőként végzett, és hat éve dolgozik a színházban. Mielőtt rátértem volna az igazi cigi-e a cigi kérdéskörre, „biztonságtechnikai" kérdések jutottak eszembe. Megtudtam, hogy a Hamletben használt tőrök buheráltak, tompított az élük és „vért" töltenek a markolatukba. Meghasítják a pengét, lekenik vazelinnel, hogy a kellő pillanatig ne folyjon ki a folyadék.

Ezen a ponton hasított belém, hogy ez olyan, mint amikor a bűvészeket a trükkjeikről, titkaikról faggatják. „Elárulhatom, de akkor meg kell, hogy öljelek." - erre mindig ez a sztenderd válasz. Remélem mi, illúziórombolók azért túléljük, hogy lelőjük a poént.

Nagy Nikolett bármit elő tud halászni a kelléktárból: babát, távcsövet és nyilván még egy pontyot is. Fotó: Koppán Viktor

A színész a játékával varázsol: a kellék átváltozik. Csak addig szimpla tárgy, amíg a raktárban van. Amint felkerül a színpadra, a színész kezébe, fejére, útjába, fölé, alá, kifújja vagy beszívja, szerves részévé válik a darabnak. Akkor a kés embert öl, a vér, az vér, a whisky fajsúlyos párbeszédeket öblít le, a tányér égzengés utáni dermedt csönd, ha a kellő pillanatban földhöz vágják, és a televízió sem „csak" a technikusok fényjátéka. Mindennek organikusnak kell lennie.

Erről beszélgettünk Kozáry Ferenc színművésszel.

- Én speciel szeretem a kellékeket, de meg kell találni a középutat, amikor nem helyettesíti a színészi játékot, hanem erősíti - fogalmazott a színész.

- Ha túlcsordul, az olyan, mint a kártyajáték, a huszonegy, a huszonkettő, az már fuccs. Inkább legyen kevesebb kellék, mint több. A több, az már szájbarágás, „kapaszkodás", az valami helyett van. Elvonja a néző figyelmét, ha azt érzi, nem organikus, fölösleges, amikor nem a színész játszik, hanem a kellék - mondta, majd hozzáfűzte: - A kellék ugyanolyan színészi eszköz, mint a mimika és a tánc. Nem külön adalék. Motorikus és automatikus: a próba gondolataival együtt alakul, a figurának, a cselekménynek és a mondanivalónak alkalmas szolgája kell hogy legyen.

Az Augusztus Oklahomában atmoszférájához elengedhetetlenül hozzátartozik a cigaretta. A kellékek csak akkor működnek jól, ha szerves részei a játéknak

No de térjünk vissza a cigire. Az Augusztus Oklahomában című darabban esznek, isznak és nagyon sokat dohányoznak a szereplők.

„Érdekes történet, imádjuk a szereplőket és a játékukat. Ami viszont felháborít és kiborít, hogy a színészek igazi cigarettát szívnak. A páholyban ülve végigélvezhetem a körülbelül egy doboz cigarettát passzívan" - idéztem egy hozzászólásból Nikinek, aki erre egy sárga papírzacskót vett elő. - Nem dohányt töltünk a cigarettába, hanem martilaput. Ez egy gyógytea, nagyon büdös, rossz íze van, egyébként köhögésre írják fel. A papír az, ami ugyanúgy elég - kezdte a nagy leleplezést a kellékes.

- Az elején a színészeknek is furcsa volt, de már megszokták. Igazi dohányt nem szívhatnak a színpadon, ezt a színházban kiírások is jelzik. Volt már olyan, hogy a bekészített cigit és a hamut is megvizsgálták az ellenőrök. A Play Strindbergben például elektromos cigit tekertünk körbe, hogy szivarnak nézzen ki - tette hozzá.

És akkor az italok: a whisky, az tea vagy ice tea. A vörösbor meggylé, meggyszörp, de ennek is van cukormentes változata - hiszen nem mindegyik színész szereti az édes italokat -, a hibiszkusztea. A pezsgő, az szénsavas szőlő- vagy almalé, ha pedig durrannia kell, akkor átcímkézett kölyökpezsgő. A sör, az sör. Csak alkoholmentes.

- A rezsónk pont arra elég, hogy a Csókos asszonyba megfőzzük a három kiló virslit, de komolyabb menü elkészítésére nem alkalmas. Az Augusztus Oklahomában vacsorájára rendelni szoktuk a csirkét és a halat. - A Mirandolinában pörköltös ételt kellett „kifőzni". Végül a sok kísérletezésből kialakult a legpörköltösebb megoldás: darabolt ananász csokikrémmel és rizzsel. Ez messziről pont úgy nézett ki, mint egy ragu. Szabó Győzőnek kellett belekóstolnia a csokis „pörköltbe". A Furcsa pár odaégett csirkéjét purhabból faragtam ki, befestettem, a belsejébe pedig füstöt nyomtam - sorolta a kreatív megoldásokat Niki, akinek a hungarocell is mindig jó szolgálatot tesz.

Niki elmesélte, darabtemetéskor a kisebb csínytevések is megengedettek. Így kerül a színpadra besózott, agyonborsozott zserbó, amit a színészeknek a forgatókönyv szerint korábban mindig teljesen el kellett pusztítaniuk. - A 3:1 a szerelem javára vígjátékban Sághy Tamást megtámadja egy mókus. Az utolsó előadáskor összeszedtük az összes plüssállatot a kelléktárból, és mindet behajítottuk a színpadra.

Ezt persze a színészek rögtön le tudják reagálni.

Buthy Lilla

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások