Napi egy zacskós leves - évekig

Az intézetből, gyermekotthonokból kikerültekről olyan kép él a többségi társadalomban, hogy ezek a fiatalok – köszönhetően az állam hozzájárulásának – több millió forinttal kezdik meg a felnőtt életüket 21 éves koruk után. (A nagykorúság betöltését követően eddig maradhatnak még intézményben.) Hiszen félreteszik nekik az évek alatt összegyűlő családi pótlékukat, s kapnak otthonteremtési támogatást is. Ám az összeg mindenkinél változik, minthogy az idő és a mód is, amennyi alatt és ahogyan elköltődnek ezek az összegek. Nem mindig életkezdésre...

Janóné Ildikó ölében Vandával, Bea Angelikával - a fiatal anyuka azt mondja, a társadalom szemében bélyeg, ha valaki állami gondozott volt, de kitartással le lehet dolgozni a hátrányt

Niki 27 éves, egy fehérvári szállón lakik. Ha személyleírás készülne a fiatal nőről, biztosan ezzel kezdődne: extrém módon vékony testalkatú .

- Velencén voltam gyerek-otthonban, van szakmám, pék vagyok, meg kertész és még két másik tanfolyamot is végeztem. Dolgoztam pékként, hívott magához egy lány lakni albérletbe, de nem volt víz, fűtés, a földön kellett aludnom, a kajámat megette. Az volt a gond, hogy a gyámom el akarta intézni a rehabilitációs járadékot nekem, de persze nem kaptam meg, és elvesztettem a családi pótlékot is, azt meg nem sikerült visszaszerezni. Egy ideig a vasútállomáson aludtam, utána kerültem ide, a szállóra, de míg munkát nem tudtam szerezni, volt három évem, hogy csak a fogyatékosságiból éltem. Az 22 ezer forint volt.

Niki a bevétele felét a lakhatásra költötte, havonta tehát 11 ezer forintja maradt. Mint mondja, itt-ott hozott rossz döntéseket, például mikor megkapta az állami gondoskodásból kikerült, 30 év alatti fiataloknak járó otthonteremtési támogatást, egymillió forintot, és Kápolnásnyéken havi 80 ezerért hatszobás házat bérelt egyedül - alig egy év alatt el is ment az összes pénze. Az egyszer lent - máskor fent libikókát jól ismeri. Most ismét dolgozik, s új helyét, a mosodát nagyon is szereti, de a havi 11 ezer forintos éveket a teste még jól mutatja: nem evett egyebet egy nap alatt, csak egy zacskós porlevest és két zsemlét.

A most már kissé felhizlalva 47 kilós lányra Janóné Ildikó, a Vigyázó Kéz Gyermekvédelmi Egyesület elnökasszonya figyelt fel, s bevonta programjaikba: színházba ment velük, táborozni, s Ildikó programoktól függetlenül is rá-ránéz Nikire, érdeklődik, mi van vele, van-e mit ennie. De nem csak Nikivel van így: minden utógondozottal igyekeznek foglalkozni. A gyermekotthonokból kikerült fiatalok, ha sikerült is otthont teremteniük, nagyon kevés használható holmival rendelkeznek. Nincs lábasuk, ágyuk, nincs egy táskájuk, amivel munkába járhatnának, de van, hogy evőeszközük, meleg cipőjük sincs. Ha egy másik intézeti társukkal családot alapítanak, a születendő babának nem tudnak felszerelést, kiságyat, ruhácskákat venni. És persze segíteni kell nekik az élet számos területén is eligazodni: a kérvényírástól a munkakeresésig rengeteg megoldandó probléma felmerülhet.

Bea beszélgetéskor olyan nő benyomását kelti, aki bármilyen helyzetben megállná a helyét. Nehéz elhinni, hogy a talpraesett, határozott fiatal, háromgyermekes anyuka volt nagyon lecsúszva is. Ráadásul Bea nagyon is tisztában van azzal, mikor hol rontotta el, mit kellett volna másképp csinálnia. Szintén gyermekotthonban nevelkedett párjával két gyönyörű közös ikerlánykát nevelnek egy szépen rendben tartott bérelt lakásban. Pedig Beát kiskorától koldulni kényszerítette, bántalmazta - három másik testvérével együtt - alkoholista anyjuk, a gyerekeknek gyakran nem volt mit enniük, Bea pedig inkább sokszor nem ment iskolába, hogy a többieknek ételt szerezzen. Tizenkét évesen maga kérte, hogy inkább vegyék állami gondozásba.

- Én rengeteg segítséget kaptam, a pártolóimtól is, az otthontól is, szerencsére meg tudtam kapaszkodni. Most is sokat dolgozom, a párom is hajt, de manapság is érzem, mekkora bélyeg, ha valaki ilyen hátterű, mármint hogy állami gondozott volt. Laktam én hajléktalanszállón, voltam én is alkesz, de igenis, van kiút - mondja, és ölbe veszi a két kis másfél évest.