Exkluzív interjú Tóásó Előddel

Tóásó Elődöt élve hagyták, de csak azért, hogy vádlottja legyen egy olyan kirakatpernek, amilyenre mi Magyarországon az ötvenes évekből emlékezhetünk. Szabadulásáért sokan harcolnak, közöttük van nővére, a Száron élő Edit is. Arról, miért történt a leszámolás és milyen érdekek húzódhattak meg a háttérben, már sokat írtunk. Elődöt minap meglátogatta börtönében Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója és Lukács Csaba, a segélyszervezet önkéntese. Kérdéseinket kérésünkre ők tették fel az ártatlanul raboskodó tanárnak, aki harcol az igazságért és nem adja fel a reményt.

- Miként éli meg a hónapok és az évek múlását, milyen körülmények között tölti a napjait jelenleg?

- Életem egyik legnehezebb időszakában vagyok lassan öt éve - válaszolt Tóásó Előd. - A most zajló tárgyalás egy hosszan elhúzódó kínkeserves időtöltés, amely reggeltől estig folyamatosan zajlik Santa Cruz városában. Minden második héten ott vagyok, majd felfüggesztik tíz napra, ugyanis a törvény ennyit engedélyez. Csak, hogy érzékeltetni tudjam: tavalyelőtt októberben kezdődött el az úgynevezett érdemi szakasz, áprilisban volt az első vallomástétel és most tartunk a negyediknél. Összesen huszonegy vádlott van jelen a tárgyaláson, a többieket a jelenlétük nélkül ítélik el. Ez csak az eleje, hátra van még a tárgyalásból például az úgynevezett bizonyítékok értékelése és vitája köztük Petőfi Sándor összes költeménye, amit az ügyészség felajánlott bizonyítékként. Ez a terhelés természetesen kifáraszt, de amikor nem a tárgyaláson vagyok, igyekszem minden szabad időmet kihasználni, például a jogi stratégia megtervezésére, feljelentések készítésére, illetve a feleségem magyar oktatására fordítani. Ő egyébként jól halad a nyelvtanulással.

- Milyen esélyt lát arra, hogy ügye jobbra fordulhat?

- Optimista vagyok, mert TUDOM, hogy szabad leszek és ÉRZEM, hogy hazatérhetek magyar földre. A bizodalmam nem az itteni, bolíviai jogrendben van, hanem a nemzetközi bíróságokban. Itt az esélyem egyenlő a nullával, addig a pillanatig, amíg kormány rá nem ébred az ügyemmel járó nemzetközi jogi következményekre. Ha ez megtörténik, akkor talán változhat a helyzet, mert az itteni kormány igyekszik demokratikusnak látszani, miközben valójában totalitárius rendszer épül.

- Miként gondolkodik mindarról, ami eddig Magyarországon történt, illetve tegyük hozzá azt is, hogy nem történt az elmúlt esztendőkben a szabadulása érdekében?

- Akik személyesen ismernek, azok tudják, hogy nem panaszkodok. Annak ellenére, hogy problémák mindig adódnak, nem mondhatok rosszat a magyar kormányról. Figyelembe kell vennem, hogy egy kisember vagyok, egy kis ország állampolgára, nem vágyhatok olyasmire, amit Magyarország nem érhet el. De ezt a kis országot óriás szívű emberek lakják, akik segítenek és éltetnek rengeteg könyvet, levelet, bátorítást kapok otthonról.

Tudom, hogy szabad leszek és érzem, hogy hazatérhetek magyar földre! Tóásó Előd tárgyaláson

- Ennyi idő után volt-e oka átértékelni mindazt, ami a leszámoláskor történt Eduardo Rózsa Floresszel és önnel, illetve a többiekkel? Mit tud ma arról, hogy miért került sor öt éve áprilisban a bolíviai kommandósok gyilkos támadására?

- Természetesen értékeltem és elemeztem a 2009-es történteket. Még számomra is sok érthetetlen, sötét folt van, de nem bocsátkoznék különböző összeesküvés-elméletekben, arra van elég önkéntes jelentkező. Én csak a tényekre építhetek és ezek a tények azt mondják, hogy összevertek és megkínoztak minket, később kivégeztek három személyt: Eduardót, Árpádot és az ír Mike-ot. Az utóbbit láttam élve a Santa Cruz-i repülőtéren, vagy ott végezték ki, vagy visszavitték a hotelba és ott. Ami még tény, hogy a hidegvérű gyilkosok között volt két rendőr, akik mindketten megölték a feleségeiket. Egy harmadik civil meg különböző terrorista szervezetekben és emberrablásos cselekedetekben vett részt. Ezek a bizonyítékokkal alátámasztott tények, melyekre építhetek.

- Miként érzi: ezek az esztendők végképp veszendőbe mennek, vagy képes értelmet nyerni a napjainak és az éveknek, mint tette korábban például Börtönnapló című könyvének a megírásával?

- A legnagyobb szívfájdalmam, hogy eddig három újabb könyvet kezdtem el írni, de nem tudok a holtponton átvergődni. Sajnos pocsék írónak tartom magam, és az első nehézség láttán meggyőzöm magam, hogy senkit sem érdekelne a balga történetem. Ráadásul szinte minden időmet leköti a saját való világom, ahol mindennap azon agyalok és dolgozom, hogyan lehetne megoldani ezt a 2009. áprilisa óta tartó történetet - válaszolt lapunk kérdéseire Tóásó Előd.