1000 képeslappal a Föld körül

Kicsit zavarban vagyok, amikor e sorokat fogalmazom. Egy olyan nagymamáról szól a következő történet, akitől nagyon messze áll a szereplési vágy, most mégis ő lesz a főszereplő. Irénke néni visszahúzódva él móri házában az egyik unokájával. Szinte soha nem mozdul ki a portájáról, sőt, szülővárosát is ritkán hagyta el. Unokái fejéből pattant ki az ötlet, ami világméretűvé nőtte ki magát.

Egy kedves levél a sok közül: Angliából is érkeztek jókívánságok

„Egy kis kéréssel fordulnék hozzátok: szeretett nagymamám 78 éves lesz. Aki ismeri, tudja, hogy milyen szerethető, vicces és jó fej. Utazó nagykövetnek hívom, pont azért, mert sehova nem akar menni. Nem igen lehet kicsalni a saját portájáról, ezért arra gondoltam, hogy születésnapja alkalmából ismerősök és ismeretlenek küldhetnének neki az ország, világ bármely részéről egy képeslapot, születésnapi üdvözlet gyanánt. Ez egy kis fricska lehetne: ha már ő nem megy sehova, hozzá „mennek el”. Remélem, minél többen megosztjátok ezt, és még annál is többen veszitek a fáradtságot, hogy egy képeslapot feladjatok pár sorral, és egy kis boldogságot, boldog perceket okozzatok neki születésnapja alkalmából”– így szólt az a nem mindennapi felhívás, amit a három unoka egyike, a harmincöt éves Schmidt Roland osztott meg közösségi oldalán.

Ami ezután történt, még őt is meglepte. Roland közösségi oldalán közzétett kérését durván hatezren osztották meg. Bár nem számolta össze, de úgy tippeli, nagyjából ezer képeslapot adtak postára azért, hogy nagymamájának örömöt szerezzenek. Ők azok, akik most egy kicsit közelebb hozták a világot Irénke néninek.

– Sehova nem lehet „kirobbantani”. Már karácsonykor sem mozdult ki, azt mondta, jó lesz neki a kis konyhájában. Talán tízéves lehettem, amikor kitaláltam, hogy a mama neve mostantól utazó nagykövet lesz – kezdte az unoka, aki éppen emiatt találta ki a képeslapos meglepetést, mondván ez jó vicc lesz a mamának.

– Ő olyan személyiség, hogy semmivel nem lehet meglepni. Kenyértartó, pénztárca, kanálkészlet, kenyérsütő: mindig minden valaki másnál landol vagy a szekrényben, ő pedig használja tovább a régit. Ezért örvendeztettük meg inkább ezzel az akciónkkal – mesélte Roland, bár azt is hozzátette, hogy a nagymamája először nem tudta mire vélni az egyre csak záporozó képeslapokat. Nem értette, miért írkálnak neki vadidegenek? És egyébként is, honnan tudják, hogy neki születésnapja lesz? Sokáig nem is avatták be az unokák, sőt még a postást is megkérték, inkább tartsa vissza a képeslapokat a családi ünnepségig. Aztán eljött a nagy nap, és ebéd után kiterítették a képeslapokkal teli dobozok tartalmát az asztalra.

Bár az unoka elmondása szerint, akik ismerik, tudják, hogy Irénke néni sokszor nem tudja úgy kimutatni az érzelmeit, vagy egészen más a reakciója, mint egy átlagos embernek, most mégis látta rajta, hogy több képeslap olvasása közben könnyekig hatódott. Nem csak képeslapokat kapott, szeretetet is, ráadásul ismeretlen emberektől. Az ország minden tájáról, de azon túlról is, a többi között Kanadából, New Yorkból, Új-Zélandról, Angliából, Hollandiából, Svájcból, Ausztriából is érkeztek szívélyes születésnapi kívánságok, kedves sorok.

– Valamikor a képeslap, valamikor az üzenet volt gyönyörű. Volt, aki nekem köszönte meg, hogy a tető alá hoztam ezt a meglepetést. Engem már az is megdöbbentett, hogy ilyen messzire eljutott az üzenetem. Kanadából olyan képeslapot küldtek, amit egy magyar hölgy festett. Valaki saját versét küldte el – válaszol Roland arra a kérdésemre, melyek voltak a legkülönlegesebb üdvözletek? Roland elmondása szerint a képeslapokkal először úgy számoltak, hogy majd érkezik pár száz darab, és egy szép fali plakátot készítenek belőlük: ezer képeslappal azonban már az egész házat ki lehetne tapétázni. Így sajnos válogatni kényszerülnek, de mindegyik képeslapot megőrzik. A vers pedig a konyhába kerül, bekeretezve.

Irénke néni unokája szerint sem a szavak embere, de természetesen vele is megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot, sajnos, talán az előbb említett különleges reakciói miatt, sikertelenül. Legfőképp jó egészséget és minden jót kívánunk Irénke néninek, az unokáknak pedig ihletet a további rendhagyó születésnapi meglepetések kitalálásához. Ezt azért, lássuk be, igen nehéz lesz überelni.

Szerintem

Roland felhívására sokan reagáltak: egyesek azt írták, jó érzés, hogy vannak még ilyen derék unokák, mások jókívánságokat küldtek a mamának, és jelezték, hogy már postára adták a lapot. Sokan kíváncsiak voltak a szülinapi meglepetés utóéletére is. Meglepő, hogy a világ mennyire gyanakvóvá tett sokunkat, még akkor is, ha pénz nem is szerepel a képletben. Kamu, kacsa, átverés, adathalászat – írták páran. Ők nem küldtek lapot. Pedig egy igazi unoka, igazi kérése volt. Egy hölgy így zárta: „Egy bélyeg árába senki nem hal bele: nosza, utazza be a világot a néni, ha virtuálisan is!” Beutazta.