A repülés olyan, akár a drog - Józsa Dávid úgy érzi van még hová fejlődnie

2016. október 16., 08:00 szerző: Sebestyén Lilla fotós: Koppán Viktor Dávid
komment
A repülés - ha az ember valóban élvezettel csinálja- olyan, akár a drog. Józsa Dávid olyannyira rákapott tizenhat évesen ennek a „szernek” az ízére, hogy azóta sem hajlandó leállni. Sőt, a legutóbbi vitorlázó műrepülő világbajnokságról két arany- és egy ezüstéremmel a nyakában tért haza.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Egy pilóta édesapával azt gondolnánk, Józsa Dávid már óvodásként többet tudott a repülőgépekről, mint az ábécéről, pedig nem.

A világbajnok sportoló vallja: sosem volt elkényeztetve, tinédzserkoráig csupán egyetlen alkalommal ülhetett gépre. Már a tizenhatot is betöltötte, amikor édesapja, Józsa Pál egy helikopterrel felvitte magával.

- Nagyon rázós utunk volt. Csupán a hegyeket láttuk, sejteni se lehetett - legfeljebb a műszerekről -, hogy hol a reptér. Akkor azt gondoltam, a fiam most vagy egy életre megszereti, vagy egy életre megutálja a repülést - meséli az apja.

Dávid szerint a vitorlázó műrepülés igazából hibák sorozata - elég egy apró pontatlanság és az első helyről az utolsóra zuhanhat a versenyző Fotó: Koppán Viktor Dávid

Dávid persze nem hazudtolta meg a génjeit. Ennek az élménynek a hatására döntötte el, hogy pilóta lesz.

- Hétvégente gyakoroltunk. Abban az időben Börgöndön még nem lehetett sportrepülőzni, így Dunaújvárosba jártunk le a barátokkal. Reggel öt órakor buszra szálltunk és este tizenegykor hazaértünk. A közép- és a főiskola nagyjából így telt el. Először vitorlázó repülőgéppel, majd motoros vitorlázóval, aztán ultrakönnyű motorossal, végül vitorlázógéppel repültem. Hét év telt el, mire egy hatalmas szerencse folytán beülhettem egy osztrák pilóta mellé egy két-üléses műrepülő-vitorlázógépbe. Az volt az a pillanat, amikor beleszerettem a sportba és viszonylag hamar meg is kaptam a válogatott gépet - mesél élményeiről maga Dávid, akivel a fehérvári városházán találkoztunk, ahová a családjával érkezett. A polgármester hívta meg, abból az alkalomból, hogy Dávid a júliusi, matkópusztai repülőtéren rendezett vitorlázó műrepülő világbajnokságon két arany- és egy ezüstérmet is szerzett.

- A versenyen 1200-1250 méteres magasság között, lényegében egy láthatatlan dobozban kell különböző figurákat bemutatnunk, nagyon precízen. Az elmúlt években maga a verseny vett egy olyan irányt, ami a magyaroknak kedvez: az azonnali problémamegoldásra és ötletekre kíváncsiak a bírák és nem a jól begyakorolt, ezerszer elismételt mozdulatokra - árulja el Dávid.

Józsa Dávid egyik világbajnoki aranyérme egyéni teljesítmény, másikat pedig csapatban nyerte Szabó Péterrel és Hoós Miklóssal

A találkozón az is kiderül, a sportoló nem hivatásosként vált világbajnokká, a polgári foglalkozása mellett repül. Ő úgy fogalmaz, hobbiból - de ez több, mint a szabadidő eltöltése. Ez szenvedély, amire időt és pénzt áldoz. Családja pedig teljes mellszélességgel támogatja ebben a függőségben... Még akkor is, ha úgy érzik, ez meghaladja az erejüket.

Dávid édesanyja, Józsa Pálné például - bár nagyon megedződött az évek alatt - kifejezetten fél, ha a fia fent van a levegőben. A felesége, Judit viszont mostanra szinte a sportág szakértőjévé vált: ha látja a programot - ami a gyanútlan laikusnak csak pár vonal a papíron - már tudja, mit kell teljesítenie Dávidnak és hol hibázott. Merthogy a műrepülés igazából erről szól, hibák soráról:

- Ezért is gondolom, hogy még van hova fejlődnöm. Nem lehet minden figurát tökéletesen megcsinálni, de törekedni kell rá - vélekedik a világbajnok, aki azt is hozzáteszi: Életében a versenyzés és az egyéni eredmények mellett nagyon fontos helyet kap a tanítás.

- Nincs annál jobb érzés, mint amikor látod, hogy a növendék uralja a gépet és közben csillog a szeme a boldogságtól. Persze, kell ehhez egyfajta kötélidegzet: ha túl korán veszed át az irányítást, a diák sosem tanulja meg, mit kell tennie. Ha meg túl későn, lehet, hogy már nem lesz mit tenned. De ez a repülés, amit imádok - zárja mondandóját Dávid.

Sebestyén Lilla

2016. október 16., 08:00 szerző: Sebestyén Lilla fotós: Koppán Viktor Dávid

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...