Fecskeparti fecskefészkek - van, aki leveri a gondos munkával felépített otthonokat

Éppen a Fecskeparton történtek hasonló esetek, amin a madárbarátok, természetvédők fel vannak háborodva. Szerdán a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre, a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány, valamint a Gaja Környezetvédő Egyesület is kiment a helyszínre, hogy felmérjék a károkat. Szerencsére a legtöbb ablakban ép fészkeket találtak, ahogy mi is, de volt néhány olyan hely, ahol leverték  a lakók a nemkívánatos vendégek otthonát. Máshol  zacskókkal akadályozták meg a fészekrakást. Pedig egy apró eszközzel megoldható lenne a tiszta együttélés.

Gárdonyi László is megnézte a Fecskeparton a fészkeket
Fotó: Molnár Artúr

– Szomorú látni, hogy míg a molnárfecskék az egyik ablakzugban békésen nevelgetik a fiókáikat az embert olyannyira bosszantó rovarokkal, a szomszédban műanyag szatyrok vagy újságpapírcsíkok libegnek, nehogy a madárkák oda merjenek telepedni – emelte fel hangját a fecskeparti fészekleverések kapcsán Kovács Gergely, a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány képviselője, aki szerint nagy kérdés, hogy egy szélben libegő nejloncafat mennyivel szebb látvány, mint a fecskék esetleges piszkítása.

– Az biztos, hogy a fecskeürülék egy természetes jelenség, míg a műanyag zacskó teljesen az ember terméke, ily módon tehát egyeseknek biztosan kevésbé zavaró... – tette hozzá. Azt látni kell, hogy a fehérvári lakótelepeken azért több a fecskefészek, mint amennyi a fecskeriasztó. Tehát az emberek többsége örül a fecskéknek, várja őket tavaszonta, boldogan figyeli és mutogatja gyermekeinek a madarak fiókanevelését. Akit pedig zavar a fecske, az inkább akadályozza meg a fészek megépülését, mint hogy később próbálja meg elüldözni a madarakat, vélekednek a szakemberek, köztük Staudinger István, a DINPI természetvédelmi őre. Aki egyébként kiment a helyszínre, egészen pontosan a Rigó és a Gerle utcába, ahol a fészekleveréseket tapasztalták. – Sajnos azt nem tudjuk megállapítani, hogy voltak-e fókák a kész fészkekbe, vagy még előtte verték-e le azokat a lakók. Így hát eljárást sem tudunk indítani – árulta el. Ettől függetlenül a figyelemfelhívás fontos, hogy hasonlóan sajnálatos esetek ne történjenek meg újból, vélekedett Gárdonyi László is, a Gaja Környezetvédő Egyesülettől.

Két módszer, ahogyan megszabadulnak egyesek a nemkívánatos fecskevendégektől
Fotók: "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány

– A molnárfecske fészke egy kis röpnyílástól eltekintve teljesen zárt. Nem lehet tudni, hogy a fészekben nincsenek-e tojások vagy már kikelt, eleséget váró magatehetetlen fiókák. Ha az ilyen fészek alá szatyor kerül és a szülők nem mernek visszamenni, akkor azzal 4-5 kisfecskét ítéltek lassú kínhalálra. A fészek leverése pedig néhány pillanat alatt ugyanilyen tragikus eredménnyel jár – világított rá a szörnyű következményekre Kovács Gergely, hozzátéve:

– A fecskefészket elpusztítók talán könnyebben megértik: egyetlen molnárfecske egyed pénzben kifejezett eszmei értéke 50 ezer forint. A fészekalj elpusztítása tehát negyedmillió forintnyi bírságot jelenthet, amennyiben pedig a lakott fészekhez odakerült az a bizonyos szatyor, akkor joggal vetődhet fel az állatkínzás lehetősége is. A Büntető törvénykönyv alapján két év szabadságvesztéssel büntethető az a gerinces állattal szembeni bánásmód, amely annak pusztulását okozza.

Súlyos tettnek súlyos következményei lehetnek, de itt inkább az a lényeg: az együttélés szabályai nem csak ember-ember, de állat-ember esetében is ugyanazok. A molnárfecske évszázadok óta a városok jellegzetes madara, még tudományos neve – Delichon urbicum – is jelzi, hogy „urbánus” faj.

– Fehérvár az új évezredben sokat tesz azért, hogy élhető nagyváros legyen. Sokan gondolják úgy, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy szeretettel fogadjuk a csodaszép, rovarfogyasztásukkal felbecsülhetetlen hasznot hajtó, városlakóvá vált fecskéket – szögezte le a természetvédelmi alapítvány munkatársa, felhívva a madárbarát fehérváriak figyelmét: ne engedjük, hogy néhány ember tette tovább rontson az amúgy is ezer veszéllyel dacoló fecskéink sorsán!