Fehérvár jövője most születik

- Milyen volt 2016 Székesfehérvár számára a város vezetőjének szemével?

- Ez egy fontos előkészítő év volt Fehérvár életében. Most kellett az európai uniós forrásokkal, de a Modern Városok Programmal kapcsolatos pályázatokat is elindítani, a városlakók számára is látványos munka azonban 2017-2018-ban kezdődik. A Modern Városok Program olyan lehetőség, amire nem lehetett előre felkészülni, hiszen talán még soha nem kaptak a megyei jogú városok ilyen jelentős fejlesztési összeget! A középiskolai campus, a multifunkcionális rendezvénycsarnok és a kórház új tömbjének tervezése már elkezdődött, 2017-re reményeink szerint a kiviteli tervek is meglesznek, így legkésőbb 2020-ra ez a három óriási fejlesztés megvalósulhat.

- Az egész várost érintő beruházásokon túl a lakók számára legalább olyan fontos, mi lesz az ő utcájuk megújításával.

Cser-Palkovics András polgármester: Nagy reményünk van arra, hogy a tavalyi évet ismét túlteljesíti az iparűzési adó, ami a város gazdaságának töretlen fejlődését mutatja. Köszönet ezért az itt dolgozóknak és a cégeknek, vállalkozásoknak!
Fotó: FMH-archív

- Erről szól a Saára Gyula-program, amelynek keretében idén is több utca és parkoló újult meg, jövőre pedig kibővítjük a programot: az évi 6-700 millión túl három évre elosztva másfél milliárdos keretet biztosít a város, amiből utakat, járdákat, parkolókat, de zöldfelületeket is kialakítunk, megújítunk. Mindehhez saját bevétel szükséges, ami az itt működő cégeknek köszönhető.

A 2016 egészére tervezett adóbevételeit az önkormányzat már őszre elérte úgy, hogy magánszemélyeknek továbbra sem kell helyi adót fizetniük! Nagy reményünk van arra, hogy a tavalyi évet ismét túlteljesíti az iparűzési adó, ami a város gazdaságának töretlen fejlődését mutatja. Köszönet ezért az itt dolgozóknak és a cégeknek, vállalkozásoknak, az ő munkájuk által tudunk önerős fejlesztéseket megvalósítani a város minden körzetében. Egy újdonságot is hadd említsek: jövőre a Városgondnokság parkolási bevételeit teljes egészében parkolóépítésre, bővítésre fordítjuk!

- A Városház téren ünnepi díszben hívogatja az embereket a város karácsonyfája. Milyen ajándékot kíván a közös fa alá a polgármester?

- Legfőképpen sok mosolyt! Számomra óriási öröm, hogy a családok már nem csak hétvégén, de hétköznapi estéken is sétálnak a fénybe öltözött belvárosban. Amikor a hétvégén kislányommal, Emmával jöttünk az adventi rendezvényekre, (mert a család másik részének éppen más, sportos programja volt) bementünk a nagy fénygömbbe, kürtöskalácsért álltunk sorba és benéztünk a Püspöki Palota kézműves vásárába, a végén pedig megcsodáltuk a kisvonatot a város fája körül.

Azt hiszem, hogy ezek a pillanatok jelentik az igazi ajándékot! De mondok egy anyagiasabb karácsonyi meglepetést is: ez az a kormányhatározat, amely alapján 3,3 milliárdot kapunk a Seregélyesi és a Sárkeresztúri út közötti déli összekötő út megépítésére. Ez azért is ajándék, mert sokáig úgy tűnt, a Területi Operatív Programban nem lesz lehetőségünk arra, hogy útfejlesztésre pályázhassunk, végül mégis sikerült kiharcolni!

- Hogyan lehetne elérni, hogy az ünnep körül csillapodó haragok, ellentétek az ünnep elmúltával se lángoljanak fel újra?

- A mindenkori városvezetésnek és a képviselő-testületnek ebben nagy felelőssége van: ha a városlakók azt látják, hogy a vitákat egymás személyét tisztelve tudjuk lefolytatni, netalán közben még az is kiderül, hogy sok részkérdésben egyetértünk a másik oldallal, akkor ez a város mindennapi közhangulatán, a Fő utcán elhangzó mondatokon is pozitív nyomokat hagy!

Örülök annak, hogy a nagy kérdésekben szinte minden esetben sikerült konszenzust teremteni, a döntések nem pártpolitikai, hanem várospolitikai alapon születtek. A fehérváriak nem a veszekedést várják el tőlünk, hanem olyan döntéseket, amelyek arra a bizonyos mosolyra okot adnak!

- Ha már a mosolynál tartunk: a gyermekkori karácsonyaira miként emlékszik? Mosolyt csalnak az arcára?

- A hangulatok maradtak meg leginkább. Kora délutánonként mentünk a Jézus Szíve templomba, ahol pásztorjátékot néztünk. Aztán a nagyszülőkhöz sétáltunk át a Móricz Zsigmond utcába, majd édesapám testvéréhez, ahol imádtam a nagy közös vacsorákat! Innen mentünk aztán haza, utóbb a Gyümölcs utcába, ahol a másik nagymamám már velünk lakott. Van persze olyan ajándék, amire máig emlékszem: ahogy csengőszóra kinyílt az ajtó, a karácsonyfa alatt ott volt egy hagyományos lemezjátszó erősítővel! A mai gyerekek már nem is értik, miért volt akkora szó, hogy saját magam tehettem fel a bakelitlemezt lejátszani.

A világ változik, a karácsonyi kívánságok is, ezt látom a gyermekeimen. Egyvalami azonban közös, a vágyunk, hogy együtt legyünk szeretteinkkel. Nem is kívánhatok nagyobb ajándékot a fehérváriaknak ennél: legyen együtt a család, s vegyük észre, hogy az élet nagyon szép, Székesfehérvár pedig a legszebb otthon!