A mai fiatalok keresik a valódi tartalmakat és a céltudatos misszió lehetőségét

– Amikor misszióról beszélünk, akkor arról szólunk, miként tudjuk betölteni azt a küldetést, amit Istentől kaptunk. Isten természetesen a saját misszióját végzi a világban, de végzi általunk is, hiszen mi ebben vagyunk eszközök, az ő küldetését igyekszünk beteljesíteni, ő általunk beszél.

Isten szeretetét kell átadnunk a világban, és ennek sok formája van. Ezek közül az egyik a karitatív munka, a segélyezés, a rászorultak és a bajbajutottak segítése, hangsúlyozta Steiner József, aki gyülekezetekben és egy nemzetközi teológiai intézetben is tanít erről.

– Egyetlen olyan helyi gyülekezet, egyház vagy személy sem tudja betölteni a küldetését, nem tud végezni igazi missziót, amelynek nincsen társadalmi elismertsége, amely nem képes megragadni egy olyan társadalmi szükséget, amelynek betöltésén keresztül Istenre mutathat. Társadalmi felelősségvállalásnak is nevezhetjük ezt. Hiszen mindig azt látjuk, hogy Isten a szükségben lévő ember segítségére siet. Olyan szükségekben, amelyek nem csak testiek, hanem lelkiek és szellemiek is. Számunkra ez jelenti az utat.

Steiner József Bécsben egy nemzetközi teológiai intézet docense, tanára, s az intézményben több nemzet fiatalját oktatja.

– Ott, Bécsben rendszeres fórumokon beszélünk arról, milyen mozgásokat látunk a világban, mit végez Isten. Egyértelműen látjuk, hogy a világban mindig nagy volt a szükség, s ez ma sincs másként. A technológiai fejlődés, a tudomány fejlődése ugyanis nem oldotta meg az emberiség bajait. Ugyanúgy van szegénység, mint volt mindig, ugyanúgy tapasztaljuk a nyomort és a sok más emberi problémát. A hívők közösségével együtt magam is azt gondolom, hogy minden problémának alapja az a pillanat, amikor az ember elszakad Istentől. Amikor az ember azt hiszi, joga van megmondani, mi a jó és mi a rossz. De ez nem megy nekünk, hiszen az általunk kialakított világban úgy fejlesztjük a társadalmat, hogy közben például tönkretesszük a környezetünket. Fejlődik a világ, de közben pusztul: és így történik ez az oktatásban, az emberi kapcsolatokban, az élet legtöbb területén. Ha Istenről elfeledkezünk, csak úgy jutunk előbbre a gondok megoldásának útján, hogy közben még nagyobb problémákat okozunk.

Steiner József úgy látja, egyfajta „polarizálódás" zajlik a missziókban. Akik megtalálják a társadalmi felelősségvállalásban Isten szavának vállalását és hirdetését, azok meg is ragadják ezt az alkalmat, és őket használja Isten. Ám azok, akik a panaszkodást, vagy a világtól való elfordulást választják, elzárják magukat annak a lehetőségétől, hogy Isten kezében eszközök legyenek.

Aztán a fiatalokról kérdezem. A reményről.

– Úgy látom, ők nem fogadják el a megüresedett sablonokat és kereteket, egy ifjú ember nem csatlakozik egy gyülekezethez pusztán az elvárások miatt – válaszol a lelkész. – A fiatalok szerintem ma sem rosszabbak, mint korábban voltak, bár azt el kell ismerni, hogy vannak olyan hatások, amelyekkel szemben gyengébbek, vagy hajlamosak rosszul lépni. Ám létezik az életnek sok-sok olyan területe, ahol jobban teljesítenek, mint a korábbi generációk. És ami bizonyos: a fiatalok keresik a valódi tartalmat, a céltudatos missziót. És ha ilyet találnak, akkor abban nagyon jók tudnak lenni.