Feljelentették az esti mesét Székesfehérváron

A Fő utcai kultúrhely, az Igéző korábban bank volt és tartottak benne játékmackót. Mikor az épületben megnyílt az Igéző, az alapítók megtartották a medvét és a szintén frissen létrehozott Első Magyar Szellemi Tőketársaságot, amely a gyakorlatban egy nagy, tetején lyukas doboz, egy óriási plüssmaci óvó ölelésében. Ide lehet bedobni a kultúrával, városfejlesztéssel kapcsolatos ötleteket, két év alatt gyűltek is a dobozban a cetlik jócskán.

- Igazi társadalmi innovációvá vált a dolog - mondja Nagy Judit, a házban fészket rakó Szabad Színház rendezője.- Kaptunk programötleteket, a belváros fejlesztésével kapcsolatos javaslatokat, de olyan is volt, hogy  valaki fénymásolást ajánlott fel, vagy gyermekfelügyeletet. Javaslat volt a vakrandis társkereső program, ami nem is régóta kezdte meg a a programjait nálunk, fiatalok szervezésében. Az éjszakai színház is látogatói ötlet volt, az is megvalósult, ahogy az irodalmi kocsmatúra, a nemzetközi estek, a workshopok.

A legtöbben egyébként a tájékoztatással kapcsolatban ötletelnek, óriás kivetítőket, interaktív naptárakat hianyolnak, hogy lehessen látni, mikor, hol mi van a városban. Úgyhogy elkezdtünk ilyen alkalmazásokat (is) fejleszteni és sok egyéb tervünk is van.   Az Igéző legkitartóbb programja mégis az utcai esti mese: nyáron 7-kor, egyébként 6-kor ül ki valaki az utcára, rosszabb időben a kirakatba, meséjét gyerekek, felnőttek, japán turisták hallgatják meg-megállva, nevetgélve, fényképezve.

Jó időben az épület előtt mesélnek, a családok szívesen fogadták a kezdeményezést
Fotó: Igéző / Facebook

A két ötletgazda Miklós - Szabó és ifjabb Szabó -mesemondását egy idő után "elirigyelték" mások, így mesélt már a régi kirakati fotelben, a mesemondó kalappal a fején tanár, diák, katona, rendőr, lámpaboltos, fodrász, cukrász, és maga a polgármester is! Nyári táboroztatás idején és nemzeti ünnepeken, karácsonykor meseszünet van, de egyébként nincs megállás: a párbeszédes, vagy népmesék mellett az intézményben drámapedagógiával foglalkozó tanárnő németül mesélt, a cseh kultúra napján pedig természetesen a Kisvakondtól visszhangzott a Fő utcának ez a kis része.

Így kerültek a bíróságra is. A szöveges street art produkciót már 2015-ben is bepanaszolta egy, a házban valójában hivatalosan nem is lakó asszony, majd kezdte szinte minden szóba jöhető hatóságánál "felnyomni" az Igéző esti programját. A tavalyi népmesenap után, mikor szinte egész napos meséléssel ünnepeltek (ez lett aztán a peranyag tárgya), birtokháborítás miatt tett feljelentést a notórius lakó. Érdekesség, hogy korábban semmi probléma sem volt e tevékenységgel, sőt, a társasház éppen az Igézőben tartja a lakógyűléseit . A pert sikerült némi megegyezéssel zárni

- Az egyezség szerint félóránál tovább - egy pipaszívásnyi időn túl - nem szólhat a mese odakint. Nagyon szürreális volt, a bírónő adott negyed órát, hogy egyeztessünk, és mintha stopperórával mérnénk, perceken alkudoztunk a másik fél ügyvédjével. De a mesét mégsem lehet elhallgattatni, bármit is mond a meseügyi hivatal, meseminisztérium, vagy bármilyen mesebizottság Szerintem Lázár Ervin, ha élne, nagyon örülne neki!