2016.03.05. 06:20
Feltámadtak a fehérvári képregény hősei
A szerző szegénységi bizonyítványa, de amikor a közösségi oldalon levelet írt az első - és eddig utolsó- székesfehérvári képregény gazdájának – mindenféle előzetes utánajárás nélkül– végig többes számban fogalmazott: „Be tudtok jönni a szerkesztőségbe? Volna kedvetek beszélgetni?” Bezavartak a rajzok, melyek két fiatalembert ábrázoltak, azt hitte egy alkotópáros érkezik majd hozzá. Kiderült, ez bizony egyszemélyes projekt.
Már írtunk a vicces rajzokról korábban is, egészen pontosan 2011-ben. Talán akkor, a sorozat indulásakor a rajzoló sem gondolta, ilyen nagy sikert arat a háromkockás görbe tükörrel, a vicces, tipikusan székesfehérvári élethelyzetek, problémák kifigurázásával. Aztán az egyre népesebb követői tábor ellenére letette a tollat, az oldal „elnémult”.
Balogh Misit megkértük, inkognitó ide vagy oda, rajzolja le magát
– Úgy éreztem, csak kritizálok mindent. Magamtól is megcsömörlöttem. Gondoltam, kellene egy kis szünet. Politikai témákba kifejezetten nem akartam belemenni – magyarázta a leállás okait Balogh Mihály. Most azonban újra feltámasztotta hőseit a képregénykockák atyja. Míg korábban főként a királyok városának belvárosi élete, illetve egészen pontosan annak hiánya, az ott lakók, a vendéglátósok és a nyüzsgő fiatalok mentén húzódó törésvonal foglalkoztatta, most olyan témákkal tért vissza, mint a Palotai úti zöldhullám és a megszaporodott körforgalmak kérdésköre. Egyébként Misi és a baráti köre voltak, akik egy flashmob gyászmenet keretében anno eltemették a belvárosi életet.
– Nehezen lehetett programot találni – fogalmazott – de szerinte azóta azért sok minden megváltozott, szerencsére abszolút pozitív irányba. De mint mondja, bőven van még muníció, ötlet, vázlat a fiókjában. A "fészkes 2.0" ráncfelvarráson is átesett: Misi ugyanis megváltoztatta a rajzstílust is, más programmal, és ami még fontosabb először kézzel – ceruzával, tollal– készülnek. A képregények célja – az alkotás örömén felül– a párbeszéd, a beszélgetés, a kommentelés ösztönzése, hogy ezzel is napvilágra kerüljenek azok a témák, amelyek aktuálisan minden városlakót foglalkoztatnak. A nevettetés a non plus ultra, semmi esetre sem a bántás.
Még egy kör? Az ötletgazdát legutóbb a székesfehérvári körforgalmak gyarapodása ihlette meg
A karakterek közül kiemelte Random Jánost, aki bármire jó: hol „jóhírközlőbiztos”, hol szóvivő, hol pedig képviselő. Aztán ott van még a belvárosban élő, minden szórakozást, programot elutasító Manyi néni is, akinek mindig mindennel baja van. A turista figura pedig mindig kívülről személi a városi életet. Mihálynak sok terve van: készül egy hosszabb, több füzetesre tervezett történet, főszerepben egy frissen végzett újságíróval, illetve a Mesél az Ernő című képregény is, ami „lecsúszott”, a nyolcvanas években a Magyar Filmgyárból kirúgott rajzfilmfigurák „talponálló” életet mutatja be.
