Fezen: Hatalmas bulit csináltak az oroszlánok

- Kezdjük egy kis zenekar történelemmel! Mikor, hogyan, kikkel indult a zenekar?

- A zenekar története még a fehérvári Vasvári Pál Gimnáziumból indult, ahol négy punk haver összefogott és megalapította az Escape formációt. A zene nagyon összekötött minket, és mivel mindenkinek ez lett a legfontosabb dolog az életében, elkezdtük komolyan venni a zenélést. Mára több száz hazai koncert, fesztiválozás, kisebb-nagyobb turnék, külföldi fellépések és három kislemezzel a hátunk mögött Lions of Suburbia néven koptatjuk a hazai zenei élet színpadait. A nevet egyébként a legendás angol producer, Paul Murphy adta a bandának egy közös project alkalmával, aztán csak úgy rajtunk maradt.

- Mit csináltok a zenekaron kívüli életetekben? Kik a tagok?

- A zenekar összes tagja Dani kivételével (trombita) jelenleg a fővárosban él. Dani a Kodolányi Jazz tanszékén tanul trombita szakon. A többiek dolgoznak, és mellette egyetemre járnak. Én, Frankie (gitár/ének) marketinget tanulok munka mellett, Jui (basszusgitár) most végzett a BME gazdasági szakán, Nelli (szaxofon) is a harmadik diplomáját szerzi meg hamarosan (ez tuti valami addikció nála), Andro (orgona) a Rendőr Múzeumban tárlatvezető, Balázs pedig a közigazgatásban dolgozik. Szerencsére mindenkinek viszonylag rugalmas munkaideje van, így bőven marad időnk zenélni.

- Milyen szálakkal kötődtök Fehérvárhoz?

- Nagyon sok emlék köt minket Fehérvárhoz, innen indult mindent, itt nőttünk fel. Vannak dalaink, amiket kifejezetten Fehérvár és a régi emlékek ihlettek, legyen szó első szerelemről, a zenekart máig meghatározó pozitív életérzésről, vagy éppen csalódásokról. - Mióta léptek fel a Fezenen? 2006-ban volt az első fezenes élményünk, amikor megnyertünk a Fezen által szervezett Káosz Tehetségkutatót. Azóta nem volt olyan év, hogy ne játszottunk volna a fesztiválon és mindig óriási bulit csináltunk, hála a lelkes közönségnek.

- Biztos számtalan vicces és emlékezetes sztoritok van. Mi az, amin még mindig szakadtok a nevetéstől, ha eszetekbe jut?

- Hát abból van bőven, de talán az egyik kedvencem, amikor Bálint (volt gitárosunk) annyira bepityókázott a Vesztegzáras koncertünk előtt, hogy az újonnan vett gitárját dobálta be a közönségbe. Miután megelégeltem a dolgot, a koncert közben kihúztam a gitárját az erősítőből, de ezt követően is úgy játszott tovább, mintha mi se történt volna, pedig már nem jött hang az erősítőjéből. Majd a koncert felénél elaludt a színpadon. Óriási buli volt, még a bárpulton és a hordókon is emberek voltak. A legemlékezetesebb fellépésünk pedig Csehországban volt Prága mellett a Rock for People fesztiválon, ahol olyan kiszolgálást és fogadtatást kaptunk, mintha valami hatalmas sztárok lennénk. Nagyon hálás volt a közönség is, pedig senki nem ismert minket. Azután egy cseh rádió is játszotta jó párszor a „Do you wanna” c. számunkat.

- Milyen stílusú zenét játszotok?

- A műfaj, amit képviselünk a jamaicai eredetű SKA zene. Aki nem ismerné, annak azt szoktuk mondani, hogy olyan, mint a reggae, csak gyorsan játszva, pörgősebben. A ska-t pedig vegyítjük a funk, soul, swing és a dallamos punk műfaji elemeivel. Ettől sokkal színesebb, változatosabb lesz a produkció. Egyébként mindenféle zenét hallgatunk a klasszikustól a hip-hop-on át a metálig.

- Mik a tervek?

- Jelenleg a negyedik kislemezünk utómunkálatai folynak és brainstorming-ok ennek promóciójáról, disztribúciójáról. A jövőben megpróbálunk a kisebb fesztiválokra koncentrálni, mint a Művészetek völgye, vagy a Bánki-tó, ahova a nagy multik még nem annyira szivárogtak be és sokkal ember közelibbek a koncertek, mivel számunkra nagyon fontos a közönséggel való közvetlen, szoros kapcsolat és kommunikáció.