Videójáték: A kisebb gyermekeknél mindenképpen nagyobb szülői felügyelet szükséges

Aranyos figurák, kemény harcosok, vagány verdák - sok egyéb mellett ezektől lehetnek vonzók a videójátékok, amelyeket számítógépen, telefonon, illetve TV-re csatlakoztatható eszközzel lehet használni. A virtuális valóság figurái, a velük, rajtuk keresztül átélt szerep, a játék egyrészt szórakoztat, másrészt lehetővé teszi, hogy olyan helyzetekben vegyünk részt, amelyekre a valós hétköznapokban nem mindenkinek nyílik lehetősége. Ez is lehet a videójátékok vonzereje, amellett, hogy kikapcsolódást nyújtanak, egyesek pedig még fejlesztenek is bizonyos képességeket.

A 22 éves Molnár Dávid például azért szeret játszani, mert közben teljesen ki tud kapcsolódni, izgalmakat él át, és ha a neten másokkal játszik, akkor jókat tud beszélgetni, így kapcsolatokat építeni. A harcolós és a sport típusú játékokat kedveli. Az első Play Stationt körülbelül 10 éve kapta, utána elég sokat játszott, de úgy érzi, a videójátékozás sosem vette el az idejét a fontos elfoglaltságaitól. Ma pedig inkább csak akkor ragad konzolt, ha nincs egyéb programja. Amúgy is sokkal fontosabb számára a komoly hobbi, a labdarúgás - edzést vagy egy baráti meccset sosem mondott és mond le azért, hogy otthon játszhasson.

A rossz hatásokról sem szabad azonban megfeledkezni, hiszen azok is akadhatnak bőven - főleg a gyermekekre nézve, különösen, ha valaki túl sok időt tölt ezekkel a játékokkal. Vagy, nagyon komolyan veszi őket.

A videójátékokkal töltött időt  érdemes korlátozni, helyette lehet  sportolni, közös programot csinálni

Egy két évvel ezelőtti brit tanulmányban azt írják: az intenzív videójáték hatásait igazából még csak mostanság kezdik megismerni tudományosan a szakemberek. Azt azonban állítólag korábban kimutatták, hogy jótékony hatással lehetnek a figyelemre, és a vizuális képességeket is fejlesztik. Viszont, akik sok időt töltenek videójátékozással, azoknál nagyobb lehet a neurológiai rendellenességek kockázata.

Pszichológusok, kivált gyermekpszichológusok nagyon is konkrétan tudnak arról beszélni, milyen hatással lehet az ifjakra a túl korán elkezdett és túlzásba vitt videójátékozás, és melyek a veszélyes, illetve veszélytelen játékok.

Borsi Andrea gyermekpszichológusként például több olyan fiatalt kezelt és kezel, akiknél komoly gondot okoztak a videójátékok. Ezeket egyébként különböző korosztályoknak - 3+, 6+, 12+ és 18+-os - ajánlják, és beállítható korhatártól függő engedélyezés. Így a szülő akár felügyelheti gyermeke belépését adott videójátékba. Mégis, vannak gondok.

- Van olyan program, ami 6+-os, de teli van félelmet keltő lényekkel és zombikkal, ezáltal a kontroll nem hatásos. Ebben a játékban a gyerek elvileg beállíthatja, hogy a képernyőn csak építeni lehessen, és szabályozhatja, hogy éjszaka legyen vagy nappal, megjelenjenek-e félelmetes lények, ő pedig kövesse, megtámadja-e őket vagy sem. Ám az informatikai tesztből kiderült: a program hibás, a lények a zombi letiltása ellenére is beugranak, amitől a gyerekek nagyon megrémülhetnek - osztotta meg tapasztalatait a szakember, hozzátéve: ha a gyerek kíváncsiságból kéri a zombik jelenlétét és támadásait, a harcokat, számítani lehet a pszichés problémákra.

Borsi Andrea gyermekpszichológusnak sokat mond egy gyermekrajz Fotó: FMH-archív

Andrea elmondta: ezek a lények ebben a játékban nagyon ijesztőek, halálfélelmet keltenek, számos pszichés kórkép - például szeparációs és általános szorongás, tikkelés, depresszió, alvászavar, tanulási probléma, megnövekedett agresszivitás - alakulhat ki a feldolgozhatatlan képek hatására. Ez a program képes függőséget is kialakítani a gyerekeknél: letagadják, hogy félnek, mégis tüneteik vannak, és több órát tudnak játszani. A gondolkodásukat ez a játék tölti ki, képtelenek a hagyományos játékra. Éppen ezért a zombis programot érdemes törölni minden otthoni és iskolai gépről - javasolta a szakember. A PlayStation és X-Box, a harcos, lövöldözős jelentek kapcsán pedig az a tanács, hogy ezeket ne a kiírt korhatár, hanem személyes belátása szerint korlátozza a szülő.

Andrea a pozitívumokról is beszélt. A csoportos és online játékok például elősegítik a közösség szerveződését, és a stratégiai, a logikai gondolkodást, észlelést fejlesztő játékok sem veszélyesek.

Egy 8 éves kisfiú szülei már megtapasztalták a függőséget. Az édesanya megosztotta velünk történetüket: a 8 éves gyermek - aki kisbaba kora óta érzékenyebb, szorongó - tavaly ősszel kezdett furcsán viselkedni. Nem mert egyedül aludni a szobájában, egy idő után már a lakásban is mindenhová kísérni kellett. Félelmei voltak, de szülei hiába kérdezték, nem árulta el, hogy mitől.

Tehetetlennek érezték magukat, ezért pszichológushoz fordultak. Kezdetben neki sem nyílt meg a kisfiú, ám pár hónapja rajzaiból végre egyértelműen kiderült, hogy az említett játékban szereplő zombiktól, lényektől fél. A szülők csodálkoztak, mert otthon nem volt lehetőség ezzel a programmal játszani. Viszont a nagyszülőknél, az unokatestvérnél igen, így a kisfiú heti 2-3 alkalommal belépett ebbe a virtuális térbe. Ám ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelynek tagjai még nem tudják elkülöníteni a valóságot a játéktól. Igy a kisfiúnak valós félelmei voltak a lényektől. Más játékaiban megjelentek a gonoszok, a viselkedése kezdett agresszívvé válni - mondta el az édesanya, aki azóta igyekszik mindent megtenni azért, hogy kisfia ne tudjon a videójáték közelébe férkőzni. Ebben pedig a környezet - a család, az iskola - is partner volt. A gyermek kezd megszabadulni a függőségtől.

Ő egyébként azt mondta szüleinek: érzi, hogy rosszat tesz neki, mégis, valamiért vonzza a zombis játék...