Gyermekbántalmazás: Fel lehet dolgozni a feldolgozhatatlant?

Egyszerre van szükség a bántalmazott gyerekek kezelésére és a szakemberek képzésére. Hogyan lehet észrevenni, ha egy gyermeket bántanak otthon: szexuálisan, ököllel vagy verbálisan? Melyek a legintőbb jelek? Kihez fordulhatunk, ha tudomásunkra jut egy ilyen eset? – Erről kérdeztük Labancz Dániel klinikai szakpszichológust.

– A bántalmazásnak – legyen az fizikai, szexuális vagy lelki – számos gyanújele lehet, mely a gyermek vagy a szülő, illetve bántalmazó viselkedésében megfigyelhető. Azonban mégis nehéz egy-egy esetben eldönteni, hogy valóban fennáll-e a bántalmazás – egészen egyszerűen azért, mert a viselkedéses, kognitív vagy épp szomatikus tünetek a bántalmazáson kívül egyéb tényezők hatására is megjelenhetnek – magyarázza Labancz Dániel klinikai szakpszichológus. Hozzáteszi: – Az általános gyanújelek közé tartozik a félénkség, hiperérzékenység, túlzottan éber viselkedés, felnőttekkel szembeni bizalmatlanság vagy félelem, változékony, olykor kiszámíthatatlan magatartás, koraérettség, depresszív hangulat, alvás- vagy evészavarok, vagy épp a társas készségek zavarai. Gyakori az örömképtelenség, visszahúzódás is, és találkozhatunk tanult tehetetlenséget, reménytelenségérzést mutató áldozattal is.

2013-ban 371 gyerek lett szexuális bántalmazás áldozata, 80 százalékban családtag volt az elkövető (Fotó: Thinkstock)

A szakértő szerint a bántalmazó szülőknél megfigyelhető, hogy a gyermeküket rossznak, engedetlennek vagy épp butának látják; elvárásaik irreálisan magasak vele szemben, és ha nem teljesíti azokat, kigúnyolják, megalázzák. Saját gyermekkorukról többnyire rossz emlékeik vannak. – Amivel mostanában a hírekben is gyakran találkozunk egy-egy napvilágra került eset kapcsán: a bántalmazó családok gyakran élnek elszigetelten, szociálisan, vagy akár fizikailag is izoláltan, kevés kapcsolatot tartva fenn barátokkal, rokonokkal. Ezért, ha nehézségeik vannak, nehezebb segítséget kérniük – akár a gyermekneveléssel kapcsolatban – mondja a pszichológus.

– Tapasztalataim szerint ilyenkor nagy óvatosság és körültekintés szükséges: előfordul, hogy az abúzus felszínre kerülése a gyermek helyzetét tovább rontja. Gyakori a lelkifurdalás, a szégyen, különösen, ha hatalmas családi krízist okoz az ügy, melyet a gyermek azért viselhet nehezen, mert úgy érezheti, hogy ő okozta azzal, hogy „elárulta” a bántalmazót. A hosszú távú pszichés hatások kezelése mindig szakember feladata – sokszor hosszú, akár hónapokig, évekig tartó pszichoterápiával segítünk feldolgozni a bántalmazást, azonban meggyőződésem, hogy egy ilyen eset egy életre szóló nyomot hagy a bántalmazott lelkén – magyarázza Labancz Dániel.

Nagyon fontos a megelőzés, és ha napvilágra kerül, hogy egy gyermeket bántanak, első feladat a további bántalmazás megelőzése – ezt a gyermekvédelmi szervek feladata megszervezni a család, esetleg az iskola bevonásával.

– Az adott településen működő gyermekjóléti szolgálathoz lehet fordulni, ők felelősek azért, hogy működtessék a gyermekvédelmi jelzőrendszert. A jelzőrendszernek olyan fontos tagjai vannak, mint például a védőnő, gyermekorvos, gyámhivatal, iskolák. Súlyos esetben közvetlenül a rendőrséghez is lehet fordulni, feljelentést tenni – tudtuk meg Szotyori Viktóriától, az SOS Gyermekfalvak gyermekjogi tanácsadójától. A szervezet nap mint nap találkozik a jelenséggel a gyermekvédelmi gondoskodásban élők előéletében is, éppen ezért nemrég programot indítottak a szexuális erőszak gyermek áldozatainak segítésére. Hiszen a gyermekek számára az lenne a legfontosabb, hogy időben megkapják a megfelelő segítséget a trauma feldolgozásához.