Gyilkosság és megbocsátás

- Anya, Tim meghalt! Meggyilkolták! - szólt a felfoghatatlan és értelmezhetetlen mondat a vonal másik végéről azon a végzetes estén több, mint 20 éve. Az amerikai szerző, Dianne B. Collard éppen Bécsben volt missziós úton férjével és legkisebb fiával, amikor a tragédia hírét otthon maradt egyetemista lánya telefonon közölte vele. Negyvennyolc órával a gyilkosság után Tim felesége kislánynak adott életet. Dianne fiát egy féltékeny férj félreértésből hátulról háromszor fejbelőtte egy parkolóban.

Dianne B. Collard vasárnap a baptista gyülekezetben dedikálta a Harmat kiadónál megjelent művét

Az azóta eltelt évek során a gyász, a fájdalom és a keserűség kérdéseket fogalmazott meg az anyában. Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen? Csakugyan azt várja tőle, hogy megbocsásson? De hogyan lehet megbocsátani, ha valaki ilyen szörnyűséget követ el? Miért akarná ezt Isten? Talán nincs joga a szülőnek ahhoz, hogy gyűlölje gyermeke gyilkosát? Nem a bosszúvágy a legtermészetesebb reakció? Aztán ezeket a kérdéseket felváltotta benne egy sokak számára bizonyára érthetetlen, de neki mélyebb, a megbékélést és kiengesztelődést segítő, bár kínzó dilemma: hogyan lehet Isten dicsőségére és másoknak gyógyulására a családját ért tragédia? A szerző Úgy döntöttem, megbocsátok című kötetében a megbocsátás útjában álló mítoszokról és tévhitekről ír, személyes hangon vall arról a napi döntések által szegélyezett útról, amely a sérelmek, a megtorlás és az elégtétel keresésének zárt világából elvezette ahhoz, ami számára a szabadságot és a békességet jelenti. Legalábbis így gondolja ezt a mélyen hívő Dianne, aki szerint ha az olvasó kapcsolódni tud az ő fájdalmáról elbeszélt történetéhez, talán a gyógyulásáról szóló történethez is utat találhat.

A szerző munkája során misszionáriusok százaival dolgozott együtt a világ csaknem negyven országában és rendszeresen tart előadásokat. Férjével az észak-karolinai Charlotte-ban olyan gyülekezetet vezet, amely elsősorban a társadalom peremén élőknek igyekszik lelki és szellemi otthont biztosítani: hajléktalanoknak, különböző függőségekből gyógyult embereknek, börtönben lévő és szabadult elítélteknek. És öt unoka boldog nagymamája. Lapunknak Dianne arról is beszélt, hogy egy amerikai felmérés szerint a daganatos betegek hatvan százalékánál megtalálták a megbocsátani nem tudás jelenségét, pszichoszomatikus hátterét a betegségnek. Az ilyen ember megkeseredik, befelé fordul, kapcsolatai leépülnek. Dianne szerint fontos, hogy ha valakit trauma ér, azt ne őrizze, azt fel kell dolgoznia, hogy képes legyen élni.