Harci gép 24 óra alatt

Különleges világ a maketteké, a valóság kicsinyített másai ők, megszelídítve, közelebb hozva a történelmet, kultúrákat a hétköznapi emberhez. Nem elég azonban a kézügyesség és a jelentős mennyiségű szabadidő az elkészítésükhöz, szükségeltetik hozzá még történelmi és technikai tudás is, hogy élethű apróságok születhessenek.

A legjobbak mutatták most be péntektől vasárnapig tudásukat és alkotásaikat a Szent István Művelődési Házban, ahol makett show-t rendeztek, s ahová a téma okán is, természetesen inkább férfiak érkeztek. Mégis sikerült egy hölgyet is találnunk az érdeklődők között, Encsy Virágot, aki Győrből érkezett, kifejezetten erre a rendezvényre.

- Most tanulom a makettezést - árulta el a mérnöknek készülő hölgy. - Nézegetem a festést, kidolgozást. Ezen a tankon például a koszolás rendkívüli - mutatja a műsárral bemocskolt járművet.

Balról: Fekete–Párizs Szabolcs és Bognár Balázs közös munkáját mutatja (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- Az itt kiállított darabok korhű festést, matricázást kaptak és a kidolgozás is hasonló, mint az eredetieknél. Készítőik tényleg mindent megtettek az eredetiség kedvéért, így például Balázs Miklós is, aki a csőszi Történelmi Haditorna és Hagyományőrző Egyesület elnöke, s mindemellett bevallottan makett őrült.

- Én az észak-amerikai őslakosok életét mutatom be maketten: kedvencem a cheyenne indián törzs, amelynek tagjai jó vadászok, harcosok, így könnyedén meg tudták védeni családjukat - s közben mutatja is a diorámában elhelyezett indián jelenetet. Balázs Miklósnak ugyan csak hobbi a makettezés, de szakmájából adódóan egyébként is szereti a kézügyességet igénylő feladatokat. - Eredetileg porcelánfestő a szakmám, majd kirakatrendező lettem, most pedig restaurátor vagyok - mondja, s hozzáteszi: - Ez nekem hobbi, kiállításokra járunk néhány éve, jól érzem magam ebben a miliőben. A 24 órás makett építő verseny végén, vasárnap délelőtt azonban már holtfáradtan indult haza Balázs Miklós, meg sem várva a végeredményt. Szombaton 11 órától versenyzett ugyanis egy napon keresztül, három versenytársával együtt, akik közt ott volt fia, ifjabb Balázs Miklós is, valamint Víg János és Béres László. Mindannyiuknak egy P40-es amerikai, második világháborús vadászrepülőt kellett felépíteniük.

– Volt holtpont az éjszaka folyamán, nem is egy - árulták el a versenyzők, akik szinte 24 órára hozzá voltak szögezve a székhez, hogy vasárnap délelőttre elkészüljenek alkotásaikkal. A zsűri végül hagyományosan úgy döntött, nem helyezéseket állít fel, hanem kategóriákat: a titánium helyezés ifjabb Balázs Miklósé lett, a krómot édesapja kapta meg, a vanádium helyezést Béres László, az alumíniumot pedig Víg János vihette haza.