Hármas ikrek háromfelé - avagy hétköznapok három kétévessel

Rozina, Liza, Bella – három elképesztően édes kislány, akiknek érkezésére senki nem számított születésük előtt. Ahogy azt 1 éves kori születésnapjukon megírtuk, a lányok nem lombikbabák, Borostyán Gergely és Sasgodó Erika csemetéi a természet csodás ajándéka. Boldogan tettünk eleget a második születésnapi meghívásnak is, nem csodálkozva azon, hogy az elmúlt egy évben nagy hallgatás övezte a mindennapjaikat. Teendő ugyanis akadt bőven a három apróság körül, akik az elmúlt egy évben elkezdtek izegni-mozogni, felfedezni a világot és feszegetni a határokat  a dackorszak kellős közepén.

Fotó: Molnár Artúr

A kislányok születésnapján ezúttal  a fagylalt volt a fő motívum, kicsi pólójukon is az egyik ügyes kezű pótmama által készített fagyik különböztették meg őket, de a tortáik is e fenséges téma köré kerekedtek. Nagy család veszi őket körül, nagyszülőkkel, unokatestvérekkel, barátokkal, akik, lehetőségeikhez mérten igyekeznek a mindennapokban is segíteni. Persze legtöbbet a nagymamák, árulta el Erika, aki az elmúlt egy évről is mesélt a Fejér Megyei Hírlapnak.

Fotó: Molnár Artúr

Egy hármas ikres család születésnapi zsúrja mindig csupa cukiság, édes, kedves pillanatok sorozata. Ám azért, hogy ez így legyen, keményen dolgoznak a családtagok. Precíz csapatmunka, következetesség van mögötte, előtte és utána pedig a hétköznapok. Ezekről mesélt Rozina, Liza és Bella, a kétéves hármas ikrek anyukája.

Fotó: Molnár Artúr

Az, hogy egy buli szombaton délután 16 órakor biztosan megkezdődjön, még egy egy gyermekes családban is kérdéses lehet, nem hogy ott, ahol három pici nevelkedik. A Borostyán famíliában azonban kérdés nem volt, hogy ez így lesz: családtagok, barátok gyülekeztek a sárszentmihályi ház udvarán, hogy megünnepelhessék a két éve közéjük csöppent kis csodák második születésnapját. És a kicsik jöttek is: délutáni alvásukból ébredve, komótosan, kicsit még csendesen vették tudomásul, hogy itt az egész család. Sőt, mi több, a sajtó is, amely elfogultan viseltetik minden hasonló cukiság iránt.

Erika, az anyuka ezúttal is teljes készültségben, a program részletes szervezésében és lebonyolításában jeleskedett. A vaníliás, diós és csokoládés torták, a hidegtálak, a dekoráció, az ajándékok, a buborékfújó buli és minden egyéb kellék arról tanúskodott, hogy itt minden precíz szervezettség eredménye. De a buliról talán ennyi elég is – legtöbbünket az érdekel, hogy az elmúlt egy év hogyan zajlott a család életében. Erika kendőzetlenül mesél:

– Az elmúlt egy év próbatétele volt az egyéni teherbírásnak, a párkapcsolatnak, a családi összefogásnak és a barátságoknak. Búcsúztunk számunkra kedves barátoktól, hogy aztán újakat fogadjunk szívünkbe és mindennapjainkba – árulja el az anyuka. Szavaiból egyből lehet tudni, hogy kemény egy év áll mögöttük. – A kora tavaszi időszakban kérdéses volt az is, hogy a napközbeni időszakban lesz-e mellettem valaki, akivel meg tudom oldani a lányok levegőztetését. Merthogy bizony sokan gondolják: ja, neked könnyű, mert van segítőd! – világít rá a lányok anyukája, milyen véleményekkel szembesül. Persze ilyenkor mindig elmondja: a segítők nem helyette,   hanem mellette, a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban segítenek: etettek, vagy figyeltek, figyelnek rájuk, amíg esznek, hogy el tudjon mosogatni, vagy visszaállítsa a rendet a hálószobájukban a szokásos reggeli bunkerépítés után. Gyümölcsöt, zöldséget pucoltak, amely a mennyiséget tekintve kétnaponta egy-másfél órás feladat volt. Segítenek öltöztetni és – talán ez a legfontosabb – levegőztetni.

Fotó: Molnár Artúr

– A közelmúltban először fordult elő, hogy egyedül vittem ki a félig-meddig zárt udvarra a lányokat, s bár nagyon fegyelmezetten viselkedtek, de voltak olyan helyzetek, amelyeket fizikai korlátok miatt nem tudtam megoldani, csak elhárítani a veszélyt.

Kétévesen a kicsik ugyanis hárman már háromfelé mennek: az egyik gyerek a létrán mászik fel a csúszdára a játszótéren, a másik az oldalsó kötélhágcsón, míg a harmadik a lépcsőn egyedül kapaszkodva indul a teraszra. – Nagyon gyorsan kell cselekedni, mielőtt valakit baleset ér – szemlélteti Erika, akivel megegyezünk abban, hogy a 2 éves gyerekek még nem játszanak igazán egymással, mindenki elvan a maga kis világában. – Ritka, hogy egyszerre akarják ugyanazt – nevet az anyuka. Persze van az úgy, hogy a dac egyszerre jön rájuk, ilyenkor kell elővenni a humort és a hidegvért, tekintve, hogy az elkövetkezendő időszak bizony erről fog szólni: a határok feszegetéséről, az akarat érvényesítéséről.

– Nagyon fontos, hogy a szülőket együttműködő család vegye körül – mutat rá a titok nyitjára Erika, aki énidőt és „párosidőt" is igyekszik beiktatni a mindennapokba, hogy anyaként mindig teljes erőbedobással tudjon létezni, de mellette társ és „Erika" is maradhasson. Keze alatt csodás, kreatív alkotások készülnek, Gergellyel pedig legutóbb közös fotózáson vettek részt. Az apuka a zsúron is teljesen elmerült a gyerekek játékában, de a mindennapokból is jelentősen kiveszi a részét: füvesít, rotál, locsol, ültet, barkácsol. Gondozza a    veteményest,   bevásárol, megtervezi  a házzal és a kerttel kapcsolatos projekteket, tartja a kapcsolatot a kivitelezőkkel. De nem ritka, hogy a kezük alá dolgozik: sódert terít a térkövezéshez, vagy lefesti a faanyagot a teraszhoz. Erika hajnalban vasal és takarít, míg a kicsik alszanak. Ugyanis ébredéskor kezdődik a nap. Tele feladattal és természetesen sok-sok játékkal. – Meg akarom élni ezeket a pillanatokat – szögezi le Erika és már megy is vissza a kicsikhez.