Hekk helyett együnk helyi halat - A Velencei-tónál is szerepelhetne helyi specialitásként halétel az éttermek, sütödék étlapján

Laikusként azt gondolnánk, egy akkora természetes víztömegben, amilyen Velencei-tó, kell lennie annyi halnak, ami az ott nyaralók halevési igényeit bőségesen kielégíti. A vendéglátóhelyeken mégsem helyi, frissen fogott keszeg, ponty-, netán csuka-fogásokat szolgálnak fel, hanem azt a hekket, amit a legtöbben nem is tudnánk élőlényként elképzelni, főként mint fej nélküli, aranybarnára sült eledelként szerepel lelki szemeink előtt.

– Azért népszerű ez a tengeri ragadozó, mert alig van benne szálka, húsa kiváló, és óriási mennyiségben halásszák az Atlanti-óceánon. A hekk tulajdonságaival aligha tudnak versenyre kelni a Velencei-tó halai – mondja Szabó Krisztián, a Dinnyési Ivadéknevelő Halgazdaság vezetője. – A Velencei-tó halállományának nagy része ugyanis ma már nem önfenntartó. A horgászati igényekhez igazodva rendszeres telepítésekkel pótolják a kifogott halat, de a kereskedelem, a vendéglátás ennél sokkal nagyobb mennyiséget „szívna fel", a tó egyszerűen kiürülne. Így a halászat évtizedek óta tilos a Velencei-tavon. Ráadásul a természetes vizekből származó halak minősége nem lehet olyan állandó, mint a halgazdaságokban nevelt állatoké, amelyeket rendszeresen állategészségügyi vizsgálatokkal ellenőriznek, a halbetegségek kiszűrésére és a húsminőség fenntartására.

A Velencei-tó halainak számát mesterséges szaporítással biztosítják, a hal pedig éppen olyan gazdaságokból származik, mint amilyen a dinnyési.

– Pontyot, amurt, busát, compót, keszegféléket, a ragadozók közül harcsát, süllőt, csukát szaporítunk, nevelünk – tudtuk meg a halgazdaság vezetőjétől, aki azt is elmondta, idén sikerült pályázaton 22 millió forintos támogatáshoz hozzájutni, így fel tudják újítani a telep keltetőházát. A halas ágazat ma csak pályázatok révén lehet nyereséges: sajnos hazánkban még mindig nincs nagy kultúrája a halfogyasztásnak...

Szabó Krisztián, a dinnyési halgazdaság vezetője szerint a tenyérnyi méretű növendék pontyok helyi fogásként szerepelhetnének a Velence-tavi éttermek étlapjain. Fotó: Lovász Lilla

– Nagyon nehezen mozdul a piac, bár én azt látom, hogy azon kereskedők, vendéglátók részéről nő a hal iránti kereslet, akik prémium termékeket árulnak. Vállalnak ugyan kockázatot a jó minőségű halak beszerzésével, de úgy tűnik, hazánkban is jelentkezik már az igény az egészséges táplálkozásra, és nem csak karácsonykor ugrik meg a kereslet a hal iránt – tette hozzá Szabó Krisztián. – A növekvő keresletet ugyan kissé visszavetette az a rendelet, amelyben meghatározták, hogy nem lehet élve hazavinni a boltból a halászlének való pontyot. Sokan megszokták, hogy a hal akkor az igazi, ha otthon még úszkál egy kicsit a fürdőkádban. Pedig ez valójában állatkínzás.

A Velencei-tónál nyaraló Fekete Kristóf és barátnője, Orbán Lili asztalán két-háromhetente szerepel hal, igaz, legtöbbször fagyasztott formában érkezik.

– Szeretem a halat, különösen frissen sütve, amire otthon nem mindig van lehetőség, hiszen a bevásárlóközpontokban többnyire fagyasztott halat árulnak. Ezért ha nyaralunk, inkább friss, helyben fogott csukát, vagy a helyi különlegességet, a Velencei-tavi nyurgapontyot kóstolnám meg, nem a hekket, holott a Balatonnál és a Velencei-tónál is szinte csak erre van mód – mondja Kristóf. – Ám megértem, hogy, egy természetes tó feladata nem csak az, hogy megfeleljen turisztikai igényeknek.

Szabó Krisztián a halászati tilalom ellenére lát lehetőséget arra, hogy bizonyos halfajokat, fajtákat bevonjanak a helyi vendéglátóiparba.

– Főként a ponty lehet az, amely kielégítheti a friss hal- igényt. Igaz, a sütödékben a keszeg népszerűbb lenne, ám a horgászegyesületek olyan mennyiségben viszik e fajt, hogy aligha jutna az éttermekbe is. A keszeget frissen eltartani nehéz is. Ám ha túl tudunk lépni azon a nézeten, hogy a ponty másfél kilónál „kezdődik", akkor ez a hal remek kiegészítője lehetne a sült hekknek. A növendék, tenyérnyi méretű pontyokkal a halgazdaságok el tudnák látni a vendéglőket. Jól átsütve, vagy bajorosan elkészítve helyi specialitásként szerepelhetnének az étlapokon.

Fekete Kristóf, Orbán Lili és a barátaik a nyaraláskor szívesen megkóstolnák a Velencei-tavi halakat. Fotó: Lovász Lilla

Egyébként idén a dinnyési halgazdaság tavait sikerült benépesíteni ivadékhallal, így a forrás is meglenne a helyi hal értékesítéséhez.

– A tavaszi csapadékos hónapok után az elmúlt időszak aszálya miatt azonban lehetnek gondjaink. Egyelőre levegőztetjük a tavakat, ám azok félvízen állnak, ami azt jelenti, hogy ha augusztusban tovább folytatódik a szárazság, pusztulás következhet be. A halak számára létfontosságú egyensúly fenntartására vízutánpótlás is szükséges, ami a Velencei-tavat is ellátó pátkai tározóból érkezik. Sokan azt gondolnák, hogy a tó elől használja el a halgazdaság a vizet, ez tévedés, hiszen az a 100-150 ezer köbméter víz, ami a gazdaságnak kiváló frissítés, a tónál egyetlen napi párolgást jelent.

A vendéglátóipar ellátásához a megfelelő tenyésztési körülmények fenntartásán kívül az is fontos lenne, hogy a halnak levigyék az áfáját a jelenlegi huszonhétről öt százalékra, véli Szabó Krisztián.

– A turizmusnak is használna ez, de a horgász egyesületek így 25 százalékkal több halat tudnának telepíteni a tavakba. Ráadásul a döntés fehérítené is az ágazatot.