„Hová temették a férjemet? ”

Az özvegy és fia a mai napig nem tudják, hol nyugszik Hege Tamás. Egy telefonunkba került, és a temetőgondnokság megadta az információt. Képünkön a bekerített, de jelöletlen sírhely. A temetői információk nyilvánosak, hamarosan az interneten is elérhetők lesznek (Fotó: Molnár Artúr)

Pár napja egy asszony azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy férje a kórházban egy hónapja meghalt, de őt mármint az özvegyet sem a kórház, sem senki más nem értesítette. Méltánytalannak tartja, hogy a boncmestertől értesült férje haláláról akkor, amikor az ruhát kért tőle a halott beöltöztetéséhez. A legfelháborítóbbnak azt tartja, hogy azt sem tudja, hova temették a férjét. A kórházi orvosoktól, nővérektől korábban sem kapott tájékoztatást férje állapotáról és haláláról. (Ezt a kórházi dolgozók okkal tagadták meg, ugyanis a beteg ember közjegyző előtt tett nyilatkozatát vették figyelembe, de erről majd később.)

Hege Tamásné merthogy így hívják panaszosunkat nevét, arcát adta a történethez, aminek többi érintettje azonban sem a fotózáshoz, sem a neve kiírásához nem járult hozzá.

- A férjem május óta gyakorlatilag nem tudott lábra állni, én gondoztam, ápoltam - mondta az özvegy - , sokszor kértem segítséget a szomszédoktól is, mert betegségében lefogyott ugyan, de még így is 110 kilós volt, s amikor elesett, egyedül nem tudtam felsegíteni.

Hege Tamásné felháborítónak tartja a család másik részének eljárását

Hegéné elmondta még, hogy házasságuk évtizedei alatt voltak ugyan békésebb és békétlenebb időszakok, de mégiscsak negyven évet leéltek együtt, ezért is tartja felháborítónak a történteket.

- Az történt ugyanis, hogy a férjem bátyja és családtagjai titokban eltemettették a férjemet, én is, a fiam is hiába kértük, mondják meg hová, nem mondták meg - tette hozzá az elmondottakhoz az özvegy.

Hege Tamás, az asszony fia így fogalmazott: Minden úgy van, ahogy anyu mondja, SMS-ek bizonyítják, hogy érdeklődésem ellenére sem közöltek velünk semmit, kértem adják át a halotti anyakönyvi kivonatot, azt is megtagadták.

- A felesége és a fia nem látogatták a testvéremet a kórházban, mi intéztünk mindent az orvosokkal és a nővérekkel, tessék csak érdeklődni a kórházban - mondta el a család másik ágát képviselve az elhalt Hege Tamás testvére, aki bemutatta azt a közjegyző által is hitelesített augusztusi iratot, amiben a beteg ember arról nyilatkozott, hogy betegségével és annak bármilyen következményével kapcsolatban testvérét és családtagjait értesítsék.

- Az az asszony nem ápolta a testvéremet, az én lányom hordozta vizsgálatokra a nagybátyját, ő hozta be utoljára is a kórházba, s ekkor azt mondta a testvérem, hogy ő ide, ebbe a koncentrációs táborba - mármint a feleségéhez -  már többet nem jön vissza. Az a nő életében nem dolgozott sehol, kihasználta a testvéremet, az elfekvőbe akarta vitetni, nem csoda, ha a testvérem inkább a halálba menekült.

- Igazat mondok, mindenre tanúim vannak, híváslisták és lementett SMS-ek is igazolják, hogy megkérdeztük, akarják-e tudni a temetés idejét, helyét, de nem kaptunk választ - tette hozzá az elhalt férfi testvére, szavait megerősítették a beszélgetéskor jelen lévő családtagok is.

Sajnálom, de egyedül kell döntenem, ha nem tudom, hogy mit akartok... - idézet az egyik telefonüzenetből, amit az elhunyt férfi testvére mutatott. Mindkét fél tanúkat, emleget, igaza alátámasztására. Mindkét fél ügyvédet fogadott, nem beszélnek egymással. Negyven éve ismerik egymást. És közel ennyi éve gyűlölködnek...

Sem nyomozóhatóság, sem bíróság nem vagyunk, nem tisztünk a bizonyítékok összegyűjtése, az igazságtevés. Többszöri, többórás beszélgetéseink során mindkét fél mondott bizonyára igazságokat és mondott hamis vádakat is. A család két ága között olyan mélységes gyűlölet izzik már több évtizede, hogy a most 35 év körüli unokatestvérek nem ismerik egymást, kicsi koruktól fogva tiltott volt számukra a találkozás. Mindkét ágon több gyerek van, s már nekik is vannak gyerekeik. Nem ismerem őket, elmennék mellettük az utcán mondta egyikük, amikor első unokatestvéreiről kérdeztem...