In memoriam Balázs Katalin

Akik ismerték, olvasták, együtt dolgoztak vele, azok talán fel is tették a kérdést, vajon miért pihent a tolla hosszú éveken keresztül, hiszen csendes szemlélőként, mindenre érzékeny, odafigyelő emberként olyan sorsokat, élethelyzeteket, hétköznapi, mégis érdekes történeteket vetett papírra, amelyeket élmény volt olvasni. Ahogy nyugdíjba ment, megszűnt írni, és ahogy egy évfordulós beszélgetésen mondta, élni is. Az élete fonala ugyan tovább gombolyodott, de lassan, fájósan. A Hírlap archívumába is csak ritkán nyitott ajtót, hogy régi hírlapos fotók közt emlékezzen.

Balázs Kati újságíró volt, azok közül való, akik becsülettel közvetítették a hallottakat, a látottakat, a vidéki utakon tapasztalt élményeket, majd odahaza újból felidézett mindent, és ekkor születtek tárcái, amelyek az írásai közül a legközelebb álltak a szívéhez.

A múlt idő ma már sajnos aktuális, Kati valóban megszűnt élni, elköszönt a földi léttől. Nyolcvankilenc évesen csendesen megpihent, ezentúl kedvenc cicája egyedül üldögél az ablakpárkányon, szemlélve a Rádió lakótelepiek életét.