Indián sámánok a Velencei-tónál

Húszéves múltra tekint vissza az indiántábor, ahol a zenén, a képzőművészeten, sporton, drámajátékon és persze az önfeledt játékon keresztül fejlesztik és egyben szórakoztatják is a gyerekeket az autentikus indiánosdival, melynek körvonalait Cseh Tamás egykori bakonybéli indiántábora rajzolta körül. A síksági indiánok sátraival, a tipikkel övezett zöld területen az indián kultúrával nagyon hamar azonosuló gyerekek a többi között pajzsokat festenek, törzsfőt választanak, vagy a számháború mintájára vicces nevekkel névháborút játszanak a Székesfehérvár Önkormányzata által szervezett ötnapos táborban.: így fut egymás elől nevetve Szorgos Lajhár, Kancsal Kenu, Szirupos Fapipa, Ugró Békalencse, Mókás Mókus, Kacagó Keszeg vagy épp Zizegő Zuzmara.

Hetven gyerek bújt indiánbőrbe a héten, az indián kultúrával ismerkedtek,  törzsi sátrakat, fejdíszeket, álomfogókat készítettek

– Különféle bátorságpróbákon talizmánokat gyűjthettek a táborozó gyerekek. Este összegyűltünk a tipik előtt, tüzet gyújtottunk, és a sámán segítségével minden jót és sok erőt küldtünk a kis indiánharcosoknak – mondta el a tábor vezetője, Fux István, aki szerint a gyerekek imádják ezeket a programokat, de nem is lenne hamisítatlan Velencei-tavi tábor, ha nem férne bele egy kis szieszta, strandolás, és az „őzbőrfoci”. A törzsfőnöki és a törzs asszonya címért is megmérkőztek a lurkók, és a napokban megismert indián kultúrával kapcsolatos tudásukról is számot adtak a gyerekek egy-egy izgalmas vetélkedő keretében. Az eredetmondájukat is előadták a táborozók. Mind a három törzs egy, a totemállatához kapcsolódó történetet talált ki magának. – Az ügyességi játékok után a törzsfőnök és a törzs asszonya a nap végén még összeházasodnak, ősi indián szokás szerint – tette hozzá tegnap a táborvezető.