Itt vannak a válaszok, miért engedték ki a pszichiátriai beteg férfit

A bíróság végzése nem volt jogerős, a  törvényszék másodfokon úgy döntött, megszünteti a kényszerintézkedést, a fiatal férfi így hazatérhetett. Most azt is megpróbáljuk tisztába tenni, hogy miért történhetett így, és mi lesz ezután.

Ahogy azt megírtuk, egy a házban lakó férfi szerkesztőségünket azzal kereste meg május 22-­én, hogy a Lövölde utcában lakó pszichiátriai beteg, aki az ott élő lakóközösség életet, mindennapjait megkeserítette, újra otthon van, többen is találkoztak már vele az utcán, sőt többeket már életveszélyesen meg is fenyegetett. Ma megkaptuk a hivatalos válaszokat, hogy lehetséges ez.

- A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság május 19-én megváltoztatta a Székesfehérvári Járásbíróság május 5-én kelt végzését, mellyel azon gyanúsított előzetes letartóztatását rendelte el, aki az alapos gyanú szerint egy székesfehérvári, Lövölde úti társasházban okozott sérülést két lakónak - kezdte Varga Noémi, a Székesfehérvári Járásbíróság szóvivője, majd hozzátette: - A másodfokú bíróság határozatában a gyanúsított azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, figyelemmel arra, hogy nevezett kóros elmeállapota miatt nem büntethető, mely tény az előzetes letartóztatás elrendelésének törvényes akadálya. Ügyészi indítvány hiányában a gyanúsított ideiglenes kényszergyógykezelésének esetleges elrendelésére sem volt lehetőség.

- Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése tárgyában a bíróság azért nem hozhatott döntést, mert nem volt erre irányuló ügyészi indítvány. Ha az ügyész ezt indítványozta volna, újabb feltételeket vizsgált volna a bíróság. Így azt, hogy a bírósági eljárás végén az elkövető kényszergyógykezelését el kell-e majd rendelni. Ha igen, akkor ez a kényszerintézkedés alkalmazható lett volna. Ha nem, akkor az ideiglenes kényszergyógykezelés (mint a végleges kényszergyógykezelést megelőző intézkedés) elrendelésének sem lett volna helye. Ebben az esetben - a büntetőeljárást követően - az ügyész az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései alapján a beteg kötelező intézeti gyógykezelésére irányuló, nem büntető bíróság előtt induló eljárást kezdeményezhet. Kényszergyógykezelést pedig akkor kell elrendelni, ha a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetője elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni - magyarázta Varga Noémi.

Mi következik a szóvivő által elmondottakból? Magyarán, ha valaki kóros elmeállapotú, azaz képtelen emiatt a cselekményei következményeinek felismerésére és az annak megfelelő cselekvésre, az büntethetőséget kizáró ok. Ilyen esetben, ha a beteg bűncselekményt követ el, a kényszergyógykezelés jöhet szóba, amit a büntetőbíróság rendelhet el. De a kényszergyógykezelésnek is az a feltétele, hogy olyan bűncselekményt kövessen el az illető, amely miatt - ha egészséges lenne - egy évnél súlyosabb szabadságvesztést szabnának ki vele szemben. Ha ez nem áll fenn, akkor ideiglenes kényszergyógykezelés sincs. Az egészségügyi törvény azonban lehetőséget ad úgynevezett kötelező intézeti gyógykezelésre. Ez viszont már nem a büntetőjog, hanem az egészségügy területe. Ha a beteg továbbra is veszélyeztető magatartást tanúsít elmeállapota miatt, akkor gyógykezelését intézeti körülmények között is elrendelheti a polgári bíróság, amennyiben ezt az ügyész indítványozza. Az eljárás persze továbbra is folyamatban van. Most tulajdonképpen az ügyészségnél pattog a labda, továbbra is ők indítványozhatják az ideiglenes kényszergyógykezelést. Erre irányuló indítvány hiányában azonban a bíróság eljárására nincs lehetőség.

Előzetesben a Lövölde utcai pszichiátriai beteg férfi

"Ne nézzél, mert megöllek!"