2016.09.24. 16:40
Hetvenkét éve érettségiztek Székesfehérváron
SZÉKESFEHÉRVÁR - Eleinte kicsit megilletődve, ám mégis büszkén állnak oda a fotózáshoz. Aztán egyre felszabadultabbak. Megőrizték tartásukat, emlékeiket, és ami igen fontos, humorérzéküket is.
No és tiszteletüket a régi iskola és barátságukat egymás iránt. Hetvenkét éve (!) érettségiztek az egykori Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Ybl Miklós Reálgimnáziumban. A mai Szent István iskolában, az Ady Endre utcában. Négyen vannak itt az egykori A és B osztályokból, amelyek annak idején 53, illetve 63 tanulóval indultak. Kilencvenévesek.
Balról Tihor Péter, Ács Béla, Szteklács Gábor és Bogárdi Lajos. Hetvenkét éve, 1944-ben érettségiztek Fotó: Molnár Artúr
Katonatiszt és tanár lett Ács Béla, aki szerint nagyon jó hírű, kiváló iskola volt az egykori gimnázium, kitűnő, emberséges tanárokkal. Szteklács Gábor, aki az agárdi mezőgazdasági kombinát vezetőjeként ment nyugdíjba, helyeslően bólogat. Bogárdi Lajos nyugdíjas tanár (gépipari technikum) is szívesen emlékezik a pedagógusokra, köztük is leginkább Fekecs Gáborra. Tihor Péter mérnök lett, az ő édesapja volt egyéb-iránt a rajztanáruk. Ők négyen jelentek meg az idei találkozón. (Még élnek ketten, de ők nem tudtak eljönni.)
Híres tanítványokat is említenek. Például a 2006-ban elhunyt Kerkovits Gyula nemzetközi hírű kardiológust, akinek emléktáblája ott látható az épület falán. És Kiss Józsefet, az ARÉV egykori vezérigazgatóját. Ács Bélától megtudom, hogy 1949 óta találkoznak a végzett diákok. Eleinte ötévente. Aztán a 60-as években úgy döntöttek, hogy kevés ez. Annyira igaz barátok voltak, hogy évenként is összejöttek. Többen külföldről is hazalátogattak. A rendes összejöveteleket az alma materban tartották, az évenkéntit felváltva Budapesten és Fehérváron.
Kerkovits Gyula emléktáblája
Nagy mókamester ma is Tihor Péter. Meséli, hogy ő aztán nagy karriert csinált. Gépészmérnök lett, pedig hajómérnök akart lenni. Az nem lehetett, vízierőmű-szakember lett. Kacskaringós élete során megjárta Brennbergbányát is, 56-ban aztán lelépett Münchenbe. Vízierőmű helyett a Siemensnél parabolaantennákat tervezett. Jó ideje Kalocsa mellett, Ordasvillage-ben él. Őt hívják, ha német hajók érkeznek. A németek szerint jól beszéli a nyelvet, ám ő - hiába élt kint 50 évet - ma sem érti, miért eszik a nőnemű levest hímnemű kanállal. A humort tőlem lopja Tibor, a telefonbeszélgetéseinkből, szól közbe Bogárdi Lajos.
Aztán elkomolyodnak. Koszorút helyeznek el a világháborúkban elhunyt diákok hősi emlékművénél és Kerkovits Gyula emléktáblájánál. Ott az egykori kardiológus barátnak Bogárdi Lajos megígéri, hogy jövőre, a 73 évfordulóra is eljönnek majd.
