Meghódítottuk a kardfogú tigris barlangját!

Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kara Geoinformatikai Intézetének fiatal oktatója szinte az év minden hétvégéjét - a szombatot biztosan - túravezetéssel tölti, főleg fiatalokat, gyerekcsoportokat, családokat vezet a Velencei-hegységbe, a Vértesbe, a Bakonyba.

Elsődlegesen azért, mert vallja, hogy zsenge korban kell megszerettetni a túrázást, kalandozást és felkelteni a kicsik figyelmét a természet és annak védelme iránt. Péter nem mellesleg a honi barlangkutatók egyike, aki társaival az utóbbi években számos olyan barlangot és hasadékot tárt fel és tett a nagyközönség számára is látogathatóvá, amelyekről korábban nem tudott senki. Élményeit színesen és élvezetesen adja át blogjában (Velenceihegységtúra), s általában ugyanígy mesél az egyetemen, legutóbb éppen a Garai Géza Szabadegyetem sorozatában beszélt a barlangkutatásról. Meghirdetett túrái iránt nagy az érdeklődés, én is kíváncsi voltam -  így mikor kiderült, egy olyan helyre készül ezen a szombaton, ahol a hazai jégkorszak idején karfogú tigris is tanyázott, azaz a Vértes harmadik leghosszabb, ősmaradványai miatt fokozottan védett barlangjába, csatlakoztam.

Megérkezünk a csákvári hegy tetejére, hamarosan elérjük a barlang bejáratát

Csak az volt a baj, hogy a barlangászás nagyjából sosem volt része a bakancslistámnak. A szűk és lefelé még inkább szűkülő helyek, meg én - két különböző kategória. De ez kellemes társaságban (kis-és kamaszgyerekes szülők jöttek) eltöltött kétórás kirándulásnak ígérkezett: befutott egy busznyi Duna-menti másodikos kisdiák is, akik a felnőtteket megszégyenítő ügyességgel másztak felfelé az erdőoldalon és a sziklákon, majd haladtak magában a barlangban is, a legkacskaringósabb járatokat sem kihagyva. A csákvári barlangtúrára egyébként a balra mutató jelzés ellenére jobbra induljunk fel a hegyre, ellenkező esetben ugyanis magánportákon kellene átgázolni. A március közepi erdő még kopár, kietlen, szúrós. Kevés a zöld, ám a friss levegő és a kilátás kárpótol valamennyire a viszonylag erőltetett menetért. A fő attrakció persze a barlang.

A fokozottan védett barlang bejárata hatalmas hasadék, itt még könnyen járható

A hatalmas függőleges hasadékon áthaladva még felegyenesedve hatolhatunk előre. A sisakokra itt-ott víz csöpög, a barlang mennyezetéről elszórva kis patkósdenevérek lógnak, mély álomba merülve. Ők minket nem bántanak, mi őket nem piszkáljuk. Péter kérdésére, miszerint melyik gyerkőc akarja megjárni a legkúszósabb, legszűkebb járatokat is, egyöntetűen emelkednek a magasba a gyermekkarok. A tapasztalt barlangkutató megmutatja, hogyan kell traverzálva (háttal-fenékkel és talppal kitámasztva magunkat a barlang szemközti falain) haladni, vagy akár rákszerűen háttal és felfelé. Egyes járatokon ugyanis csak így tudnak áthaladni a bátrak.

Így kell traverzálni, mutatja meg Tarsoly Péter

A hasadékon kívül érdekes, a Diana istennő-kultuszra utaló vésett feliratot is találunk: a római légiók itt jártakor mászott fel ide egy prétoriánus, Marcus Aurelius Constantinus és hagyta itt a következő feliratot: "  „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretorianusok veteranusa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította”.

A számos érdekes magyarázattal tarkított mászás-kúszás igazi testet, agyat átmozgató délelőttnek bizonyult. Tarsoly Péter aznap este még teliholdas túrára is készült egy csoporttal Sukoróra, a következő hetekben pedig több, hasonló érdekes barlangos túrát szervez, amelyeken bejelentkezés után  vehetünk részt. Bár kirándulni sokfelé és sokféleképpen lehet, Péter túráit éppen emiatt keresik az ország távoli pontjairól is. Mert a mesék, a történetek olyan feledhetetlen útravalónak bizonyulnak később, a diáktanulmányok során, vagy a családi legendáriumban, amikre kortól függetlenül sokáig szívesen emlékszik vissza az amatőr barlangjáró.

A színes történeteket és meséket a helyszínről mindenki szívesen hallgatja