Kell a húzóerő! Kitüntetést kapott Dékány Árpád Sixtus!

- A lovagkereszt átvételekor mik futottak át a fejében, mire gondolt akkor?- Körülnéztem a teremben, és arra gondoltam, számtalan ember él közöttünk, aki nagyon sokat tesz ezért az országért, ezért a nemzetért. A kitüntetés csak figyelemfelkeltés azokra, akik a szolgálat útján az élen járnak. Mindig kell a húzóerő, akár iskoláról, családról, egyházról beszélünk! Az említett húzóerő önzetlenül alakul ki, ezért ezek a kitüntetettek erkölcsi tartást is adnak. Varga Sándor barátomra is gondoltam, aki ugyanilyen lovagkeresztet kapott pár éve, s aki rövid ismeretségünk alatt beavatott az általa megálmodott, megvalósított székelyföldi verstáborba. Sándor nagyszerű örökséget hagyott hátra, és jó látni a fiatalokat, akik Fehérvárról Székelyföldre utazva lelki értelemben is gyarapodnak.

- Néztem a névsort. Pedagógusok, színészek, orvosok voltak a kitüntetettek. Ki-ki a maga közösségének az élén. Lelkészként talán az egyik legnagyobb közösséget szolgálja, ami nagyobb felelősséggel is jár.

- Közösséget nagyon sokféleképpen lehet szolgálni, akár egy laboratóriumi asztalnál is! Ha az orvos, a professzor, a kutató olyan dolgot talál, ami az emberiséget szolgálja, akkor máris kitágult a közösségi határ. A pedagógus esetében beszélhetünk ugyan kis létszámú osztályról, de ha valaki tíz, húsz, harminc esztendőn át képes tartást, életstílust átadni tanítványainak, ami előremutató, akkor több százas, ezres közösségről beszélünk, akik az értékeket viszik tovább családjaikba.

Magam is így voltam ezzel, amikor a gimnáziumban egy időben hét-nyolc osztályban tanítottam, de így volt ez, amikor hat-hétszáz gyereknek prédikáltam, vagy akár százhatvan óvodásnak miséztem Pécsett. Az ember szolgálata az embereken keresztül hat. Ez úgy működik, mint a kovász, egy kicsit kell csak beletenni nagy mennyiségű tésztába, és mindet megkeleszti, amiből táplálék és kenyér lesz. Jézus azt mondja az apostoloknak: menjetek, és tanítsatok meg minden népet, hogy mit jelent az Istent szeretni! Ha egy szolgáló ezt nem így teszi, akkor bizony ellentmondásokba fog keveredni.

Dékány Árpád Sixtus augusztus 14. óta az olaszfalui katolikus templomban plébánosként szolgál Fotó: NZP

- A fehérvári közösség, ahol szolgált, úgy tekint a vasárnapi búcsúmisére, hogy űr tátong majd a személye után.

- Valóban arra vágytam magam is, hogy ennek a közösségnek az alakulását tovább szolgálhassam, de mások ezt másképp gondolták. Ilyenformán egy ember hiányát az adott közösség megszenvedheti, vagy akár ki kell, hogy böjtölje azt. De minden közösségnek van önjáró képessége is, ezért az ilyen próbatételt előremutatóan és termékenyen is meg lehet élni! Nyilván a fehérváriak és az én részemről is van érzelmi oldala is a változásnak. Ha az emberek szavait, tekintetét figyelem, akkor otthon érezhettem magamat ebben a közösségben. Innen kiszakadni fáj annak is, aki kiszakad, de annak is, aki hátramarad! Most egy kicsiny, ezerfős faluba kerültem, az apátság egykori birtokán létrejött Olaszfaluba. Az itt élő maroknyi közösség is olyan, amelyikből sok jót ki lehet hozni!

Ugyanakkor hálás vagyok a fehérvári közösségnek, a híveknek, hogy annyi mindent megvalósíthattunk! Hálás vagyok a terület országgyűlési képviselőjének, Vargha Tamásnak, Cser-Palkovics Andrásnak is, aki a város élén sokat segített nekünk! És persze nagyon hálás vagyok a ciszterci gimnázium közösségének, amely megteremtette az emberi hátterét annak a műhelynek, ahova ma is érdemes befektetni!

- A befektetésekben nem is volt hiány hatéves apáti munkája során - komoly kormányzati támogatásban részesült a ciszterci rend.

- Hálás szívvel gondolok a magyar kormányra, amely pártfogásával segítette a zirci apátsági rendház és templom felújítását, a székesfehérvári ciszterci templom és gimnázium eddigi megújítását. További köszönet és hála jár azért, hogy gimnáziumunkat és templomunkat újabb, 2,7 milliárd forintos támogatásból bővíthetjük. Utóbbi munkálatokban én már nem tudok operatív módon tevékenykedni, de imádságomban kérem az Úr közbenjárását.

- Keveset gondolunk arra, hogy egy papnak is van családja, a mostani változás hozzájárul-e ahhoz, hogy szülei gondját viselje?

- Egy szerzetes, amikor belép a szerzetesi közösségbe, akkor mindent hátrahagy, családot, világi lehetőségeket. Nálunk az a helyzet állt elő, hogy a bátyám is katolikus pap, magam is az vagyok, ezért szüleink magukra maradtak. Elérték azt a kort, amikor kell a törődés, odafigyelés. Az olaszfalui szolgálat több időt, lehetőséget biztosít számomra, hogy szüleimmel foglalkozhassak, segíthessem őket.

- Az orvos a testet, a pap a lelket gondozza, de tőlük csak ritkán kérdezik: hogy van?

- Akkor, amikor az ember az élről kerül vissza a csatasorba, új helyzetet teremt. De egy tábornok akkor hiteles, akkor van becsülete, ha nemcsak az élen képes teljesíteni, hanem a bakák között is! Új helyzet van, új módszerre, új hozzáállásra, új szemléletmódra van szükség, hiszen egy piciny falusi közösség egész másképp működik, mint egy Fehérvár belvárosi. Annak is van varázsa, amikor a megából a minibe kerül az ember, de a zászlót itt is nekem kell vinnem. Tehát jól vagyok! Jól vagyok, mert eddigi életem során, amikor úgy éreztem, hogy elveszítek valamit, amit mások kudarcként észleltek, mindig adódott egy új és értékesebb lehetőség. Az Úristen tenyerén hordoz bennünket! Hiszem, hogy nem csak egyszerűen Olaszfaluba tett engem, aztán sorsomra hagy, tudom, hogy rajtam tartja a szemét!

- Remélhetőleg azt is megengedi, hogy legyen még alkalom arra, hogy bakapapként is szolgálja a fehérvári közösséget!

- Vasárnap tartottam az utolsó olyan misét Fehérváron, ahol hivatalból közöm volt a templomhoz. A szívemnek egy része ott maradt a templomban, a fehérváriak között, de az adminisztrátor perjel úr kifejezett kérésének is eleget téve nem fogok rendszeres szolgálatot adni a továbbiakban. Egy-két esküvő még lesz, vagy ha ki szeretnék kapcsolódni, bizonyára elsétálok Székesfehérvárra.

- A fehérvári közösségnek, a ciszterci gimnázium tanulóinak, pedagógusainak mit üzen?

- A Szentlélek üzenetét ismétlem meg. Amikor húsz évvel ezelőtt pappá szenteltek, az egyik szentelési jelmondatom ez volt: "Az Istent szeretőknek minden a javára válik!" - ez nem csak vigasztaló bizonyos próbatételekkor, hanem bátorító a mindennapokban!

A kicsiny Olaszfalu plébániája és temploma előtt a környező falvakból is gyűltek az emberek az új plébános augusztus 20-i, vasárnapi miséjére. Dékány Árpád Sixtushoz odalépett egy idős helyi asszony, és azt mondta: Isten hozta, kedves apát úr! Ebben az istenhoztában minden benne volt, a zsúfolásig megtelt templom és a szeretet. Sixtus atya megkezdte olaszfalui szolgálatát, és vasárnap este hat órakor elköszönt a székesfehérvári ciszterci templom közösségétől. nzp