Kell a spontán játék!

Aznap természetesen az aprónép kerül a középpontba, még jobban, mint az év egyéb napján. A gyermek pedig hálás a törődésért, a plusz örömökért, s ez később is éreztetheti majd a hatását. Arról, hogy mennyire fontos mindez – az együttlét, a közös családi program, egy-egy délután apával, anyával –, Borsi Andrea gyermekpszichológussal beszélgettünk. Andrea a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Gárdonyi Tagintézményénél dolgozik, de magánpraxisában is foglalkozik tanácsadással, játékterápiával, így bőséges tapasztalata van korunk gyermekeinek lelkivilágáról. Először is azt firtattuk, hivatalosan meddig tart a gyermekkor?

- Hivatalosan 18 éves korig, de ma már kitoljuk 23 éves korig, tehát addig kezeljük a hozzánk fordulókat. A gyermeki viselkedés nem azt jelenti, hogy valaki infantilisen ugrál a mászókán, hanem azt, hogy elakadásai vannak olyan problémák miatt, amelyeket gyermekkorában kellett volna megoldania. Az úgynevezett életfeladatokat fontos helyrerakni, mert ha ez nem történik meg, az kihat a felnőtt életre, s az illető még 40 évesen is gyermeki módon reagál bizonyos helyzetekben, például nem tudja vállalni a felelősséget – fogalmazott a pszichológus, aki szerint a harmonikus családi háttér az, ami hosszú távon a leginkább segítheti a gyermeki lelkivilág megóvását.

A kicsik rajzaiból is sok minden kiolvasható - mutatja Borsi Andrea gyermekpszichológus (Fotó: Bokros Judit)

Bármilyen negatív változás – válás, haláleset, egzisztenciális krízis – okozhat problémát, így törekedni kell a hatások kiküszöbölésére. Válás esetén érdemes átbeszélni a „kihez legyek hűséges” vagy „ki a hibás” kérdéseket, elmondani a gyermeknek, mi miért történt, és tudatosítani: nem ő a hibás. Az is óriási hatással van a rá, ha a szülő sokat dolgozik, vagy sokat tartózkodik külföldön. Ilyenkor ugyanis hajlamos követni a példát, s ő is túlterheli magát, például az iskolában. Konfliktust okozhat, ha az apa és az anya eltérő nevelési elveket vall, vagy nincsenek ilyenek. És ott van a testvérek esete, amikor az egyik kevesebb figyelmet kap, mint a másik – ez szintén rosszul hat a gyerekekre – tette hozzá Borsi Andrea, aki hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a lányok lányokká, a fiúk pedig fiúkká érjenek 8-9 éves korukra. Ez ma sokszor nehezen megy végbe, mert a gyerekek kevés időt töltenek a szülővel, vagy nem játszanak eleget, nem tudják ellesni a női/férfi mintákat. A hozzá forduló minden második családban probléma ez – tudtam meg a szakembertől.

S itt álljunk is meg a játék fogalmánál. Azt talán nem kell kiemelni, milyen fontos, hogy szülőként játsszunk a gyermekkel. Nagyjából ez minden terápia alapja is, kulcs a gyermeki lélekhez. S itt nem a fejlesztő játékokra kell gondolni, hanem arra, hogy minél spontánabb módon legyünk együtt és hagyjuk játszani a kicsiket. Elég, ha csak odaülünk melléjük, aztán kialakul valami. A számítógépes játék egyértelműen rossz választás, főleg az agresszív tartalmúak, hiszen azok rossz irányba befolyásolják a fantáziát, félelmet keltenek. A gyermek a spontán játékon át megtanulhat kommunikálni, együttműködni, kifejezni az érzelmeit, kreatívabb lesz, s minden olyan képességre szert tesz, amelynek révén jól tanulhat majd az iskolában, később pedig jól dolgozhat a munkahelyen. Ám még egyszer: ez nem az előre gyártott fantáziavilágot közvetítő számítógépes játékok segítségével történik meg. De nem is attól, hogy a gyermek órákig bámulja a kedvenc tévés sorozatát, mert ott ugyancsak kész tartalmakat kap. A technikai, digitális fejlődéstől azonban nem tartható távol a gyermek – tette hozzá Borsi Andrea.

Minden szülőnek meg kell tanulnia alapszinten az eszközök kezelését, a gyermeknek pedig abban kell segíteni, hogy a korosztálya számára megfelelő programokat, alkalmazásokat használja. Az ellenőrzés azonban szükséges, és fontos, hogy ne az legyen a nap fénypontja, esetleg jutalma, hogy „gépezhet”. Okostelefon iskolás kor előtt nem való a gyermek kezébe, mert még nagyobb a hozzászokás, a függőség kialakulásának veszélye, s ezen később nem igazán lehet segíteni – figyelmeztetett a pszichológus. Ami pedig az iskolai leterheltséget illeti, ez valóban élő, napi szintű gond. Otthon úgy lehet ezen segíteni, hogy a szülő nem vár el túl sokat, és az első két évben még nem szervez különórákat a gyermeknek, mert akkor a legfontosabb magának az iskolás létnek az elsajátítása. Jó, ha sokat mesélünk, ha pedig terápiára, feszültségoldásra van szükség, ahhoz tanácsos szakember segítségét kérni.

Borsi Andrea felsorolt néhány jelet, amiből a szülő észreveheti, hogy baj van: csökken a motiváció, gyakoribb a dühkitörés, szabálytartási probléma van, a gyermek gyakran elvonul, nem tud figyelni – mindez a teljesítmény-szorongás és otthoni családi probléma miatt is jelentkezhet. A kiegyensúlyozott családi háttér, együttlét és a játék tehát sok mindenre gyógyír lehet és hozzájárulhat ahhoz, hogy egészséges, boldog csemeték vegyenek körül bennünket. Nem csak a gyereknapon.