Kétszáz éves kincs az Öreghegyen: akár Petőfi is borozhatott itt

A Noé-hegyi Szent István Borrend idei titkos szavazásán Mohácsi István otelló bora nyerte el az Öreghegy Bora kitüntető címet. Nem csak a bor elsőrendű, hanem bizony az a miliő is, ahol Mohácsiék a boraikat tárolják. A Kassai úton 1838-ban már biztosan állt a vályogból készült nádfedeles présház, azaz elviekben Petőfi Sándor is ihatott itt, amikor vándorszínészként Fehérvárin élt egy ideig.   Akkor ez a terület még hatalmas szőlőbirtok közepén adott szállást a vincelléreknek, ma  már családi házak sorjáznak a Kassai úton.

Fotó: Házi Péter

– Az Osztotics család tulajdonába 110 évvel ezelőtt került az 1100 ölnyi szőlő, s amikor nagyapám meghalt, édesanyám örökölte  a terciát – mondja a gondos gazda,  aki   a hatvanas évektől(!)  műveli itt a tőkéket. Jelenleg jobbára otelló és hárslevelű van a megmaradt, 150 ölnyi szőlősben, de a szőlőtermelést István fiai is szeretnék továbbvinni. A présházban  mintha megállt volna az idő: a falon a szőlőművelés fogásait taglaló fél évszázados könyvecske, az ágyból meg mintha most kelt volna ki az utolsó vincellér. A falakon mindenütt relikviák, fotók a család régóta kerekedő történetéből. Olyan ez mint egy skanzen, ahol a falak, a tárgyak és a hordók is mesélnek. A pincében  van egy 1905-ből származó hordó, amit a tulajdonosok  nagy gondossággal állítottak helyre, s  ma is bor van benne! Aztán van itt egy kisebb, de ugyancsak az 1900-as évek elejéről származó másik is, amiben állítólag néhány évig likőrt tároltak. Az ebbe tett bor valahogy mindig elképesztően finom lesz, kicsit átveszi a likőr aromáit, s a hatás leírhatatlan – árulja el István.

A présházat minden évben kimeszelik, a nádtetőt sem olcsó mulatság felújítani, de a család egyöntetű abban, hogy a múltat, a hagyományokat nem engedik elpusztítani. Példás gondolkodás ez tőlük, amelyet minden fehérvárinak érdemes lenne követni: saját múltunkban, felmenőink életében is találhatunk olyan kincseket, amelyekkel a város, a közösség gazdagabb lesz!