Kettétört élet - Menekítés Peruból

Amikor Józseffel beszélek, a megindultságtól még mindig csak keresi a szavakat.

- Megbíztak egy piszkos dologgal, azzal, hogy menjek el Peruba és hozzak el onnan kokaint, ezért 2008. február 17-én elindultam Budapestről.

- Miért vállalt el ilyesmit?

- Azért vállalkoztam ilyen ostobaságra, mert 2008-ban az akkori párommal és a négyéves kisfiammal nagyon rossz körülmények között éltünk Budakeszin. A párom elveszítette a munkáját, csak én voltam keresőképes, és elmaradtunk az albérlet díjával. Én pedig haladékért könyörögtem.

- Mit szólt a tulaj?

- Nem magyar állampolgár volt, egy színes bőrű férfi, "K". Azt mondta, tud megoldást ajánlani, nagyon könnyen kereshetek egymillió forintot. Menjek vele Hollandiába és hozzam el egy autó papírjait. Gondoltam, nem csak erről van szó, de abban az állapotomban nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy így meg tudom oldani a problémámat, rendbe tudnám hozni a dolgokat. Elmentem vele autóbusszal Hollandiába.

- Mi történt ott?

- Kiderült, hogy mennem kell tovább Peruba."K" kivett egy éjszakára szállást. Másnap elmentünk egy étterembe, leültünk, s azt mondta, Józsi, az a helyzet, Limából el kell hoznod egy bőröndöt.

- Tudta, hogy kábítószer lesz abban a bőröndben?

- Bevallom, mert tiszta életet akarok élni, hogy? Igen, tudtam. Nem akarok hazudni.

- Miért vállalta el mégis?

- El voltam keseredve, mindig csak a kisfiamra gondoltam, ezért beleegyeztem. "K" azt mondta, menjél, sétálj egyet, gyere vissza fél óra múlva, s adjál választ. Elkezdtem beszélgetni önmagammal, arra gondoltam, kereshetek egymillió forintot. Visszamentem az étterembe, és amikor "K" kérdezett, azt válaszoltam, megyek. Ez szervezett maffiának mutatkozott, és én annyira hülye voltam, hogy 38 évesen belementem ebbe. Tudom, piszkos módon működik ez, mindenhol vannak beépített emberek. Szóval kaptam ezer dollár költőpénzt, és elindultam.

- Mi történt Limában?

- Azt mondták, jön majd valaki, csak át kell vennem a bőröndöt a hotelszobában. Egyik nap beállított egy fiatal srác, kb. 24-25 évesnek néztem. Taxival elvitt Lima egy távoli részére, egy nagyon rossz környékre, és leültetett egy kávézóban. Visszajött, s hozta a bőröndöt. Dupla falú volt, benne a kokainnal. Indultam vissza, de dugóba kerültem és lekéstem a gépet. Ültem a reptéren a nagy bőrönddel, s felhívtam az összekötőt. Kijött értem, elvitt egy másik szállodába, s azt mondta, legyek nyugodt. Három nap múlva visszajött egy másik repülőjeggyel.

- Aztán elindult ismét.

- Igen, 2008. március 5-én, nagyon korán, nehogy megint elkéssek. Kimentem a reptérre, és beálltam a sorba, hogy becsekkoljak. Odajött két rendőr Interpol jelvénnyel, azt mondták, rutinellenőrzés. A bőröndöm már ott volt a futószalagon. Jöttek, kiszedték a bőröndöt, kiszedték a ruhákat, lemérték a súlyát ruha nélkül. Visszapakolták a ruhákat, lemérték megint. Jött egy kutya, de az nem érzékelt semmit. Hoztak egy másik kutyát, de az se reagált semmire. Jól emlékszem rá, hogy az interpolos csóválta a fejét, s aztán átszúrta a bőrönd hátlapját. Kihúzta, megszagolta, s azt mondta, "bingó!". A másik rendőr megfogta a vállamat, és azt mondta, menjek velük. A limai reptér második szintjére mentünk, a székhez bilincselték a kezemet, szétfeszegették a bőröndömet és ott volt 4 kiló tiszta kokain. Ezt a háromszorosára higítják és úgy árulják, ezért az értéke több száz millió forint.

- Mit gondol, várták?

- Úgy ítéltem meg, csalimadár lehettem, s feldobtak. Amikor már engem kiszedtek onnan, ment tovább a sor, és mindenki nyugodtan becsekkolt. Ma már olyan szinten működik a drogmaffia, hogy senki sincs biztonságban, mert már a repülőtéren betehetik a bőröndökbe a kokaint. Amikor Limából elindul valaki például Amszterdamba, a reptéren ott egy beépített ember. Jön a balek, például egy turista a bőröndjével, becsekkol, berakja a bőröndöt a futószalagra, leül és várja a felszállást. Simán belerakják a kokaint a bőröndbe akár a rendőrök is, a balek pedig felszáll a géppel. A beépített ember leszáll a balekkal, aki ha akkor nem bukik meg, a kísérője egyszerűen ellopja a táskát. Ha lebukik, akkor így járt. Szerintem nincs senki biztonságban, aki elmegy Dél-Amerikába vagy Peruba.

- Mi lett magával ezek után, József?

- Háromhetes előzetes letartóztatás és kihallgatás következett Limában a többi lebukott drogfutár között. Utána átvittek egy nagy börtönbe, mert kaptam 10 évet. Ezt utána lecsökkentették 7 évre.

- Milyenek voltak a körülmények?

- Három évig a földön aludtam. Akinek nincs pénze, nem tud venni még olyan cellát sem, ahol betonból van a priccs. Ezertől kétezer dollárig terjed a cella ára. Három évig a kövön, egy pokrócon aludtam, fejtől, lábtól. Ez azt jelenti, hogy ketten feküdtünk egy pokrócon, az én lábam a másik rab fejénél, az ő lába az én fejemnél. Az étkezés? Behoznak egy kondért, lerakják a földre, megnyomják a csengőt, s mint az állatok, megrohanja mindenki, küzdeni kell az ételért. Minden nap rizst adnak, azóta nem tudok ránézni, a leves, mint a meleg víz. Ha nem tudod elverekedni magad a kondérig, nem jutsz ételhez. Külön szektorokban vannak a drogfutárok, a bűnözők, a politikaiak. Bent van a drog, a kokain, a marihuana, a crack. A börtön tele van dílerekkel, és a legtöbb verekedés akkor tör ki, ha valaki nem tud fizetni a szerért. Éttermek, büfék is vannak, még a kurvák is bejöhetnek, de mindenért fizetni kell. Mi nemzetköziek el voltunk különítve, ami szerencse, mert ha átraknak a peruiakhoz, megdöglesz. Egyszer úgy számoltam, 46 országból voltunk a nemzetközi részlegben a legkülönfélébb helyekről.

- Magyarok?

- Amikor én odakerültem, egy magyar fiút találtam ott Veszprémből, én voltam a második, a secundo, ezért van ez a karomra tetoválva. Nagyon örültünk, hogy tudunk egymással magyarul beszélni. Utánam jött egy harmadik, aztán heten lettünk. Úgy tudom, most már a Lima külvárosában lévő Callo börtönből a legtöbb magyar kiszabadult, de egyikük már idehaza felakasztotta magát.

- Mi volt a legkeményebb?

- Megesett, hogy macsétával akartak összevágni, vagy kínzásként hideg vízben kellett ülnöm, míg majdnem megfagytam.

- Nem kellett letöltenie a 7 évet. Miért?

- Nagyon sokat köszönhetek az akkori perui miniszterelnöknek, Alan Garcia Pereznek, aki bár nagyon korrupt volt, segítette a külföldieket, hogy kijöhessenek a börtönből. Én 3 év után szabadultam ki 2011-ben, azóta szabad emberként éltem Peruban.

- Miért nem jött haza azonnal?

- Elvették az útlevelemet és vissza sem adták, mert jó ára van a feketepiacon egy európai útlevélnek. Megkerestem az akkori tiszteletbeli konzult, aki azt mondta, nem tud segíteni. Három-, négyhavonta bejött a börtönbe és hozott egy doboz cigarettát, később néhány dollárt. Ennyi. Beletörődtem abba, hogy soha nem jutok haza.

- És a szabadulása után?

- Tiszta életet kezdtem élni Peruban 2011-től. Pékmester a szakmám, munkát találtam, összeismerkedtem egy hölggyel, akivel azóta összeházasodtam. Ő biztatott, hogy ne adjam fel a reményt. Az ő segítségével kezdtem intézni azt, hogy hazajöhessek Magyarországra.

- Mi lett a fiával? A régi kapcsolatával?

- Milyen házasság az, hogy közöttünk az óceán? Korábbi párom eleinte úgy tudta, Hollandiában dolgozom, de aztán kiderült minden, és három év után elvált tőlem. Fiam, Robika ma 13 éves - vele már találkoztam két napja. Ő nem felejtett el engem. Néhány napja vagyok csak itthon, de azt látom, nekem arra van szükségem, hogy 3-4 hónapot keményen dolgozzak, és olyan körülményeket teremtsek, hogy kedves feleségem utánam tudjon jönni. De én a lábamat soha többet be nem teszem Peruba, de még Dél-Amerikába se.

- Mi volt a legrosszabb?

- Az, amikor végre elindulhattam haza, és technikai okokból nem szállt fel Limában a repülőgép. Még egy napot várnom kellett a reptéren, de az országba már nem engedtek vissza. Kijutottam, de mégsem.

- Milyennek látja a jövőjét?

- Fel kell vennem újra a magyar szokásokat, le kell lassítanom a beszédemet, ilyesmi: Vidéki vagyok, de már van munkám Budapesten, ahol dolgozom tovább a szakmámban, és gyűjtöm a pénzt azért, hogy a feleségem utánam jöhessen.

- Nem tart azoktól, akik felültették?

- Akik engem akkor elküldtek a pokolba, most már börtönben vannak valahol külföldön. Tudom, mert hírt kaptam róluk. Nincs semmi félnivalóm. Én egy 48 éves férfi vagyok, sok mindent átéltem. Szeretném kiönteni a szívemet, szeretnék beszélni mindenkinek, annak, aki képes ilyesmibe beleugrani. Azt akarom üzenni, ne tegye, mert tönkreteszi az egész életét.