Király Zsiga-díjat vehetett át Pongrácz Zoltán faműves

Évről évre augusztusban, a Budai Várban, a magyar népművészet ünnepén adják át az elismeréseket a hagyományőrzés kiválóságainak: ilyenkor talál gazdára egyebek között az Év műhelye, az Év mestere kitüntető cím, no és persze, a Király Zsiga-díj. A híres pásztoremberről, a neves fafaragóról elnevezett elismerés a népi kismesterségek kiemelkedő műveléséért, illetve a népművészeti mozgalomban végzett közösségi tevékenységért adható legmagasabb kitüntetés.

Pongrácz Zoltán míves famunkák készítőjeként és a Fehérvári Kézművesek Egyesületének egyik alapítójaként, motorjaként egyaránt közismertté vált. A szervezésben, a közösségi munkában szerzett tapasztalatait pedig ma már a Népművészeti Egyesületek Szövetségében (NESZ) kamatoztatja, a NESZ alelnökeként. A díjátadásnál a laudációban szó esett alkotói kvalitásairól, hatalmas műgonddal, szakértelemmel készített tárgyairól, de arról a munkáról is, amit a közösségért önzetlenül tett, sokszor a saját érdekeit is háttérbe szorítva.

Pongrácz Zoltán a Rác utcai Kézművesek Háza kertjében. Az épületet a fehérvári önkormányzattól kapták, ők felújították, berendezték, élettel töltötték meg...

- Azért persze, nem szeretem „a mozgalmi árva" szerepkörét - mondja félig-meddig viccelve. - Vallom, hogy az embernek a józan középutat meg kell találnia, amikor a közösségért dolgozik. Valóban rengeteget foglalkoztam a Fehérvári Kézművesek Egyesületének ügyeivel. Ha a saját feladataimmal többet törődtem volna - akkor mára jobb egzisztenciát teremtek. Csakhogy ez engem egyáltalán nem érdekelt soha. Az más kérdés, hogy a közösségi munka miatt olykor a család is háttérbe szorult - ez hiba volt, ma igyekszem ezt másként intézni - mondja, de örömmel teszi hozzá: a Fehérvári Kézművesek Egyesülete a NESZ-en belül ma az élvonalba tartozik. Annak ellenére, hogy a legjobb a tagszervezeteknél a fehérvári jóval később alakult: jövőre lesz húsz éves. Ő pedig az egyesület első megválasztott elnökként szinte a maga kárán, menet közben tanult bele az ügyek intézésébe.

A faműves jellegzetes tárgyai: a tulipán formájú ékszertartó....

Pongrácz Zoltán 1996-ban került Fehérvárra - az akkori felesége révén -, és egy öreghegyi kézműves szerveződésből kezdte kialakítani, létrehozni 1998-ban az egyesületet. Azt meséli, gyerekkora óta nagyon szeretett fával dolgozni. Ő nem faragja a fát, lombfűrésszel dolgozik: az elmúlt 23 év alatt ennek a díszítési technikának igazi mesterévé vált. Egészen filigrán munkákat képes a lombfűrésszel létrehozni. Aprólékos műgonddal készített portékája sajátos stílust képvisel, a vásárokban is felismerhetők tipikusan „pongráczolis" munkái. A magyar népi gyökerekből táplálkozik - emellett pedig az ősi mintakincsből merít. Azt mondja, csodálatos minták kerültek elő a honfoglaláskorból, ő maga is használja ezeket a régészeti leleteken talált motívumokat. Az a finom áttört technika pedig, amit a famunkáin alkalmaz, a palócoknál is igen jellemző.

....a fából készült medál,....

A díj egyfelől elismeri azt az igényességet, amellyel a tárgyait létrehozza, másfelől pedig mindazt, amit az egyesület elnökeként, majd 2009 óta alelnökeként tett. Azt mondja, sokat köszönhetnek a fehérvári önkormányzatnak, hiszen segítségükkel jutottak Rác utcai székházukhoz, amit felújítottak, berendeztek, belaktak és megtöltöttek élettel: A ház az ismeretterjesztés terepe is: hiszen sokféle kézműves foglalatosságot tanítanak ott. De Pongrácz Zoltán nem csak erre büszke:

.... az egészen különleges adventi koszorú Fotó: Molnár Artúr, Kézművesek

- Arra vagyok a legbüszkébb, hogy közben létrejött egy fantasztikus közösség, amelynek tagjai egyszerűen szeretnek együtt lenni. Mi, az egyesület tagjai minden hónap első szerdáján rendszeresen találkozunk, és olykor annyian összejövünk, hogy akár közgyűlést lehetne tartani. A kézművesek becsülik, számon tartják egymást és nem rivalizálnak... De arra is büszke vagyok, hogy a Tűzzel-Vassal Fesztivált megteremtettük: mert ennyire karakteres népművészeti fesztivál alig van az országban. Ráadásul azért jött létre, mert a késes szakma kezdett kihalni, eltűnni. Az, hogy megjelent az új késkészítő generáció, nagy szerepe van a fesztiválnak, hiszen bemutattuk a magyar mesterek remekeit. Mindezt a késhasználat kultúrájával, a gasztronómiával is sikerült ezt összekapcsolni. Én 2009-ben Pestre költöztem, alelnökként dolgozom tovább, de rendszeresen visszajárok, ide tartozom. Épp ezért látom, hogy arra is büszke lehetek, hogy nagyszerű elnöke van az egyesületnek: Szenczi Jánosné Zsuzsa mindent megtesz, hogy a Kézművesek Háza igényes programokat kínáljon, hasznos szakmai napokat rendezzen.