Kismama a kórház padlóján

Zsúfolt váróterem, rengeteg várandós kismama, és ugyancsak seregnyi kísérő, ülőhely pedig egy se – gyakran előforduló helyzet ez a fehérvári kórház nőgyógyászati osztályán, ami már önmagában is bosszúságra ad okot, azonban olvasónk nem ezért keresett meg minket.

A panasz tárgya az emberi jóérzés, az illem teljes hiánya volt:

– Kötelező ultrahangra érkeztem, 8-tól 10-ig tartó időponttal. Várakozni kell, erre fel voltam készülve. A tömeg sem lepett meg, ahogy az sem, hogy az ülőhelyeket mind elfoglalták – kismamák és persze apukák, kísérők, akik közül egy sem volt hajlandó átadni a helyét! Mivel még a rosszullétes, szédülős korszakomban vagyok, gondoltam, le kell, hogy üljek, vagy legalább guggoljak, mert az összeesésnél még ez is jobb – meséli Zsuzsi, aki kínjában lekuporodott az egyik beugró részbe, majd mikor elfáradt, maga alá tette a táskáját és leült a földre. Elég hosszú idő telt el ebben a pozícióban, majd kijött az asszisztensnő, és rászólt, hogy azonnal álljon fel, nehogy meglássa így az orvos.

– Kérdeztem tőle: mégis, hova üljek? Végül az egyik kismama állt fel, mondván, úgyis jólesne neki egy kis lábnyújtózás, telepedjek le a helyére – mondta el olvasónk, akinek esete, sajnos nem egyedi.

Az utcát járva, az embereket kérdezgetve szinte mindenkinek van egy története, ami azt sugallja: elfelejtettük mi az illem.

Pál Jánosné Éva arról számolt be, hogy rendszeresen buszozik, naponta megtapasztalja: a fiataloknak egyáltalán nincs jó modoruk:

– Nyugdíjas vagyok már, de még én is átadom a helyemet a nálam idősebbeknek. A múltkor tömve volt a szerelvény, mellettem egy nyolcvan év körüli hölgy állt, szemben velünk pedig egy csoport középiskolás. Természetesen ültek. Amikor felszólítottam egyiküket, adják át a helyét az idős hölgynek, még fel is háborodott – magyarázza Pál Jánosné Éva.

Turai Noémi maga is a fiatalok táborába tartozik, de ő sem vélekedik túl jól a jelenlegi tinédzserekről.

– A legtöbben valóban nem adják át a helyüket, de még az ajtóban sem engedik előre a nőket, időseket – osztja meg velünk tapasztalatait a lány, aki szerint erről elsősorban a neveltetés tehet.

Valahol el kell kezdeni... A jómodor, az udvariasság mostanság mintha nem lenne divat: otthon vagy az iskolában tanítani kellene

Rácz Mária tanár szerint is otthon kell keresni a problémát.

– Nagyon sokat számít az, amit a szülőktől megtanulunk. Ha egy család saját közegében betartja ezeket az illemszabályokat, nagy valószínűséggel a gyermek ezeket az élete más színterein is alkalmazni fogja. Azonban az iskolának is nagy szerepe van ebben. Régen – szüleink, nagyszüleink korában – az osztályfőnöki órák, a hittan oktatás keretében ezeket a szabályokat elsajátították a gyerekek. Ma már ez nem szokás – magyarázza a pedagógus, akinek egyik szakterülete a protokoll.

– Az egy természetes folyamat, hogy a korok változásával változnak az illemszabályok is: hígulnak, lazábbak lesznek. Azonban az, hogy egy áldott állapotban lévő hölgynek nem adjuk át a helyünket, amennyiben erre lehetőségünk van, az minden esetben felháborító.

Rácz Mária arra is felhívja a figyelmet: buszon, vonaton mindig a közelben ülőknek kell felajánlani a helyet az álldogáló rászorulónak. Azt viszont bizonyos esetekben nem is olyan könnyű eldönteni, hogy ki, mennyire igényelné a segítséget. Sőt, olykor akár még sértő is lehet a felajánlás, ezért azt tanácsolja mindenkinek, ha szüksége van az ülőhelyre, kérje meg az illetőt, hogy adja át a helyét.

– Ezt ma már abszolút illik megtenni. Semmi szégyellnivaló nincs benne – szögezi le a szakember.