A peregrinus professzor küldetése - Bakacsi Gyulát kitüntették a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével

Talán jelképes, hogy éppen 1959-ben, Bakacsi Gyula születésének évében szüntették meg Erdélyben a magyar nyelvű közgazdászképzést, s az abban az évben született fiú az újrateremtésében vállalt oroszlánrészt.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem négy helyszíne közül Csíkszeredában 2003-tól a martonvásári Bakacsi Béla működött közre az alakuló tanszék megalapításában és megerősítésében. Tíz plusz három évig utazott a professzor hetente oda és vissza, hiszen itthon, a Corvinuson is tanított, nem beszélve a sok publikációról és előadásról, valamint a vállalt társadalmi és egyéb kötelezettségeiről.

Bakacsi professzor szép, archaikus kifejezéssel „székelyföldi peregrinációnak” nevezi tevékenységét, utalván a többszáz éves előzményekre, midőn magyar deákok külföldi egyetemeket látogattak. A magyar állam támogatásával létrehozott erdélyi egyetemet a román állam is akkreditálta, sikertörténet a számos magyar értelmiségi önként vállalt küldetésével megtoldott igyekezet eredménye.

Bakacsi professzor szakterülete a szervezeti magatartás, a vezetés és szervezés tudománya, szívügye pedig a tehetségek felismerése és pályára állítása. A tanítványai körében népszerű oktató a közösségformálás elkötelezettje is, Martonvásáron a helyi tehetséggondozó alapítvány elnöke 1995-től. Szerinte a kisvárosban példás a művészeti oktatás, ami a gondolkodás és az emberi tartás formálója egyben.

Vér szerint nincs köze az erdélyiekhez, a székelységhez, miként gondolnák ezt, akik látják martonvásári háza bejáratát. Óriási székelykapu vezet otthonába, ez csíkszeredai küldetésének egyik hozománya. Miután lejben kapta ottani fizetését, igyekezett ott elkölteni munkája díját.

Erdélyi termékeket hozott haza belőle, s András Lajos és Antal Tibor székely mesterekkel faragtatta meg a tizenhat mázsányi fából álló emblematikus építményt. A helyi közösségek támogatása alapvetés, szögezi le, s mindannyian megtalálhatjuk azt a kisebb-nagyobb csoportot, társaságot, amelyet a körülöttünk állók alkotnak, s nemes ügy érdekében szövetkeztek.

Családapaként három saját és két nevelt gyermekkel büszkélkedik, s miután véget ért székelyföldi küldetése, itthon kutató professzorként folytatja tevékenységét. A jó pap holtig tanul elvén a kimaradt zenetanulást pótolja, a választott szaxofon várja a kissé túlkoros diákot. (Operabérletért állt sorba személyesen a minap.)

A fekete-fehér fényképezés elsajátítása a másik kitűzött célja, s egy titkos vágya is teljesülni látszik az érett férfikorban. Szőlőt és pincét vásárolt magának a martoni szőlőhegyen, a szőlészkedés-borászkodás nem maradhat ki az életéből, így döntött. A következő időre vállalt négy könyv és húsz tudományos cikk megírása mellett mindezeknek igazán bele kell férnie az idejébe.