Nem csökken a kiutazási kedv - ott sem kolbász a kerítés

Különböző adatok keringenek arról, hány magyar is lehet külföldön. A kormányzati statisztikák szerint e létszám pár százezres, de vannak olyan – főleg külhoni közlésekre hivatkozó – becslések, amelyek szerint már egymillió honfitársunk lehet külhonban. Lapunk körkérdéséből úgy tűnik, a külföldre menetel szándéka nem csökken, s talán tényleg a kabarétréfának van igaza, s kalandvágyból maradnak itthon sokan. Fiatalon belevágni egy külföldi kalandba jóval könnyebb, a lendület, a vágy viszi előre az embert. Huszonévesen még kevesebb a félelem, kisebb a felelősség. Ennek ellenére mégis sok közép- vagy éppen idős korba lépő próbálkozik az újra kezdéssel egy másik országban. Lapunk volt kollégát, fiatal értelmiségit, Európában és Amerikában élő honfitársunkat is megkérdezett. A kép roppant sokszínű.

Fejér megyeiek Londonban, a híres Abbey Roadon a No Wave koncertek szervezői: Lili Czibor, Mészáros Péter, Klecska Márton és Varga Balázs

Szapper László is közülük való, most ötvenöt évesen határozott úgy, hogy Ausztriába költözik. Nem egész négy hónapja él kint.

- Több tényező is közrejátszott abban, hogy a külföldi munka mellett határoztam. Az első, hogy a feleségem két szezont dolgozott már a szállodaiparban Tirolban tőlem 730 kilométerre. A másik, hogy munkanélküli lettem ötvenöt évesen és elegem volt a biztos munkahely ígéretekből. A nyugdíj felé lépdelve nem éreztük, hogy otthon biztos alapokra tudjuk helyezni időskori életünket. Arra pedig nem akarunk szorítkozni, hogy két felnőtt gyermekünk megoldja ezt a problémát - magyarázza László. Mint mondja, nem véglegesen költöztek - immár együtt a feleségével - , hanem szezonmunkára jöttek, azaz december közepétől március végéig dolgoznak a szerződés szerint, utána június közepétől október elejéig, a köztes időt pedig itthon töltik.

László a kinti viszonyokról is mesél nekünk: - A jelenlegi munkahelyemen dolgozó negyvenes éveiben járó pincérnek van háza, egy jó autója és nem hitelből. Látszik, hogy sokkal kiegyensúlyozottabban élnek odakint: nem stresszeznek, megállnak a zebra felé közeledő gyalogosnak és nem nyomják a dudát. A boltban rád mosolyognak, köszönnek. Úgy néz ki, nincsenek napi gondjaik.

Az itthon tördelőként dolgozó László még azt is leszögezi, nem lehet felkészületlenül belevágni ebbe a kalandba és nagyon keményen kell dolgozni, hogy elfogadjanak!

Egy New Yorkban élő, neve elhallgatását kérő fiatal lány, aki bébiszitterként dolgozik, elmondta: azért ment ki Amerikába, mert ez volt a gyerekkori álma, illetve itthon nem tudott a főiskola után elhelyezkedni. Ezért úgy döntött, hogy megpróbálja egy másik országban. Most még nem igazán tudja, hogy vissza akar majd költözni Magyarországra egyszer, de nagy valószínűséggel nem.

Az országról: teljesen más ott az élet, mint Magyarországon. Sokféle nemzetiség él ott. Békében élnek egymás mellett az emberek. Mindig mindenki rohan. Az emberek nagyon kedvesek. Bárhova mész vásárolni, a boltban rögtön segítenek az eladók. Mindenki közvetlen, például ha egy kávézóban beállsz a sorba, valaki biztosan beszélni fog majd hozzád. A munkájánál úgy kezelik őt, mint egy családtagot, de sok magyar barátja nincsen kint. Ott is előfordul, hogy a magyarok nem támogatják egymást, inkább irigykednek egymásra, ezért nem segítenek semmit. Tehát a két véglet ott is ugyanúgy él.

Szerinte nem lehet megmondani, hogy nehezebb vagy könnyebb az élet az USA-ban vagy sem. Nyilván a család nélkül nem egyszerű. Bárhol is élsz a világon, mindenhol dolgozni kell. Ott is mindenki rengeteget dolgozik azért, hogy megéljen - fogalmazott .

A 21 éves Adriennek három hónapot volt az USA-ban, asszisztensi munkát végzett. A dolgozók 110 százalékosan teljesítik a feladatokat, s teljes bedobással dolgoznak a projekteken. A munkáltatók sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a dolgozók véleményére és azt díjazni is szokták. Annak ellenére, hogy külföldiként volt ott a cégnél, teljes hozzáférést kapott az ügyekhez. A munkahelyén sokszor volt túlóra, tehát napi 12 órákat is dolgoztak. De senki sem panaszkodott ezért. Egyszer az Adrienn meg is kérdezte az egyik munkatársát, hogy ezért kapnak-e bármiféle extra juttatást. Erre a kollégája válasza ez volt: Itt mindenki a cég sikeréért dolgozik, nem a pénzügyeken van a hangsúly! - szögezte le.

Bármikor visszamenne szívesen dolgozni. Tapasztalatai szerint mivel nagyon nyitottak voltak, ezért úgy gondolja, hogy szívesen is látnák őt a volt főnökei. Szerinte nem könnyebb az élet, mint itthon, rengeteget dolgoznak.