Könyvet ír a tékozló fiú

A Fehérváron széles körben ismert férfi, Pongrácz Géza „eltűnése” augusztus közepén nagy vihart keltett, a hozzátartozók bejelentése után még a rendőrség is kereste. Mint utólag kiderült, egy családi konfliktus után hirtelen felindulásból külföldre távozott, majd épen és egészségesen hazatért. Ahogy elmesélte, kapcsolata a párjával, gyermeke édesanyjával 11 év után vakvágányra futott, s ezt szerette volna végleg maga mögött tudni. Mert ez az időszak mindkettőjük életét tönkretette – fogalmazott az egykor tékozló fiú, Géza, amikor erről beszélgettünk. Ki akart szakadni a környezetből annak érdekében, hogy senki se sérüljön meg, így végig zarándokolta az El Caminót, esténként jegyzetelt, s könyvet ír eddigi életéről.

Pongrácz Géza szüleinek a válásakor történtek olyan tragikus események, melynek következményeit sokáig magán viselte, s ezt nem akarta gyermeke szívébe örökíteni. Az egykor tékozló fiú időt akart magának és párjának is adni, hogy szakításuk után megtisztulva tudjanak mindketten tovább lépni. Ami az eltűnését illeti, azon gondolkodott, hogy vagy hosszabb időre édesapjához megy vidékre, vagy külföldön vállal munkát, s tisztázza magában az érzéseit, a gondolatait. Ám rájött, hogy nem ez az igazi megoldás, amikor kezébe került Paolo Coelho Zarándok út című könyve. Ekkor hozta meg döntését: kissé zaklatott állapotában nincs jobb döntés, mint a külvilágot teljesen kizárva elmegy az El Caminóra, a zarándok útra. Szándéka szerint újjá születve, testileg és lelkileg megtisztulva tér majd haza, s így is történt. Már az út előtt is rengeteg tervvel és álommal bírt, melyeket korábban nem tudott megvalósítani ahogy fogalmazott: egyre rosszabb kapcsolatuk miatt.

A 200. kilométernél sikerült megszabadulnia a lelki terhektől
Fotó: facebook

Kérdésemre, miszerint gondolt-e arra, hogy a hirtelen eltűnése riadalmat okozhat a környezetében, kapásból rávágta: nagyon nehéz döntés volt, hiszen itt kellett mindent hagynia, a családját, főleg a kisfiát, s bárkivel bármi megtörténhetett volna távolléte alatt, melyek következményeit ha megtörténnek, hosszú ideig kénytelen lenne elviselni. Szóval nem volt egyszerű a lépés, de meg kellett lépni, mert az egyfajta zavarodott elmeállapotából meg akart tisztulni. Azért, hogy az útról visszatérve egészen más életet élhessen, mint korábban.

Miközben a kávét kortyolja, határozottan kijelenti: Nem bántam meg, mert az út után minden megváltozott körülöttem, pozitív irányba hajlottak a dolgaim. Amíg nem döntöttem, addig minden távolodott tőlem, mióta hazajöttem, minden az irányomba jön. A munka, a kapcsolatok, minden téren. Visszatérésem után annyi szeretetet kaptam, mint talán az elmúlt tíz évben együtt. Megbecsülést, önzetlen segítséget, ölelést, amire egy ember csak vágyhat, mindezekben az elmúlt két hónapban részem volt. És ez szeretettel tölt el.

Amikor az útról faggatom, egy magyarországi élménnyel kezdte: még itthon látott az autóbusz ablakából egy reklám feliratot: Soha ne add fel! Ettől elérzékenyült, de egyben erőt is adott neki. Mint mondta, mindig figyelt a jelekre, így erre is, s arra gondolt, amit abban a helyzetben csinál, az jó. A gyaloglás során folyamatosan buktak ki belőle az érzések, az, hogy volt párjával együtt hibáztak kapcsolatuk megromlásában, s nem hibáztathatják csak a másikat. A 200. kilométernél rogyott meg az eső áztatta puszta közepén, ahol teljesen egyedül volt. Akkor tört ki belőle minden olyan fájdalmas érzés, amit a lelkéről el akart hagyni. Egy órás zokogás után mosolyogva állt fel, s úgy érezte, hogy teljesen megtisztult. Minden este feljegyezte az élményeit, s közben családja bocsánatért fohászkodott az elkövetett hibáiért. Mert korábbi életében voltak problémás dolgai, s ezek időről időre utána nyúltak, de az úton ezeket a terheket is levetkőzte magáról.

A költői vénával is megáldott Pongrácz Géza, most mások okulására is könyvet ír élete bizonyos szakaszairól, az emberi kapcsolatokról.