Kötelezők, másként- Legyen az irodalom olyan, mint hab a tortán!

2016. január 17., 07:04 szerző: Bokros Judit fotós: Molnár Artúr
komment
Fejér megye – Már megint a kötelező. Méghozzá irodalom, ami kapcsán ismét vita folyt, folyik arról, mikor változtatnak, s ha igen, hogyan a követelményeken. A témát érintettekkel próbáltuk körüljárni.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Az iskolai kötelező olvasmányok kapcsán legutóbb azért ütköztek a vélemények, mert egy budapesti intézményben Janne Teller kortárs dán írónő Semmi című regényét adta föl kötelező olvasmányként egy tanárnő. Erre reagálva írt levelet az iskola igazgatójának és a köznevelési államtitkárnak egy volt magyartanár, aki kritizálta a könyvet, a választást. Innen aztán elindult a vita arról, kiválthatja-e a klasszikus magyar írók műveit egy-egy kortárs könyv, s egyáltalán: kell-e és hogyan változtatni a kötelező irodalmi anyagon?

Lackfi János költő, író szerint a kötelezők közé sorolt művek nyelvezetük miatt fényévnyi távolságra vannak a mai diákoktól, mindenképpen segíteni kellene a gyerekeknek. Például rövidített klasszikusokkal, egy-két friss könyvvel. Janne Telleré éppen alkalmas erre, nagyon ütős, torokszorító, van miről beszélgetni a kapcsán – véli Lackfi, aki szerint e művekkel a cél az lenne, hogy olvasásra kapassuk a gyerekeket, lépcsőzetesen vezessük el őket minőségi könyvélményekhez. Nem érdemes habozni, mert manapság túl sokan választják az egy-két oldalas tartalmi összefoglalókat a kötelezők helyett – írta meg véleményét lapunknak a népszerű költő, aki elárulta: ő olvasásbolond volt, szerette a kötelezőket is, általában mindet elolvasta, mire sorra kerültek. S ha hosszú volt a tájleírás, hát ugrott öt-tíz oldalt...

A Vörösmarty könyvtár gyermekrészlegében is megtalálható a kötelező irodalom. Lázár Lucának (balra) Ferenczi Edina Krisztina segít a választásban. Fotó: Molnár Artúr

Ha változtatna valamin, azt így tenné: sok-sok rövid szöveget kellene olvastatni, mindig tenni mait a régi mellé, régit a maihoz, mert ez az irodalom lényege, hogy korokat, kontinenseket ugrik át egy pillanat alatt. S hogy milyen korosztálytól kezdve kellene olvastatni? Kezdettől kell irodalmat használni, már az óvodától, csak ne úgy, mint kötelező kelkáposztát, hanem mint habot a tortán. „Ha jók lesztek, lesz mese. Lesz egy sztori. Egy ütős vers..." – fogalmaz Lackfi János, aki az ajánlott listát sokkal jobb ötletnek tartja, mert úgy jobban a magának érzi mindenki, amit választ.

A Vörösmarty Mihály Könyvtár gyermekrészlegében futottunk össze a fehérvári Tóparti gimnázium 11. osztályos diákjával, Lázár Lucával, aki elmondta: neki nincs gondja a kötelezőkkel, tudja és szereti is olvasni e könyveket. Vannak azonban olyan diáktársak, akiknek nehézséget okoz egy-egy mű feldolgozása, különösen, hogy azokat határidőre kell teljesíteni.

Megkérdeztük a fiatalok olvasási szokásait jól ismerő szakembereket is. Varga Lilla könyvtáros, igazgatóhelyettessel, Ferenczi Edina Krisztina és Domoszlai Krisztina gyermekkönyvtárosokkal beszélgettünk. Tapasztalataik alapján állítják: nem igaz, hogy a mai gyerekek nem szeretik a könyveket forgatni. Csak más érdekli őket, mint régebben, megváltoztak a szokások. Ám a kötelező olvasmányokat kölcsönzik, mind az eredetit, mind a rövidített változatokat.

Ferenczy Noémi magyartanár épp egy kötelező anyagot tanít: Puskintól az Anyegint veszik. Fotó: Molnár Artúr

Varga Lilla jónak tartaná, ha a tanároknak több lehetőségük lenne a választásra, arra, melyik könyvet olvastassák el, ajánlják. A kötelező irodalomból az általános iskolai listát tartja kevésbé megfelelőnek, úgy véli, ez túl nehéz annak a korosztálynak. A középiskolai követelmény azonban hozzátartozik az alapműveltséghez, az ott leadott műveket valóban ismernie kellene azoknak, akik érettségiznek – véli.

A könyvtárosok véleménye egyöntetűen az: bizonyos olvasmányokat nem a megfelelő korban kapnak meg a diákok, akik inkább a cselekményes, könnyen olvasható könyveket kedvelik. Ezekkel kellene megszerettetni velük az olvasást, s így később a komolyabb művek felé fordulhatnak.

Ráadásul maga a kötelező szó sem népszerű egy könyv kapcsán, az egyik kulcs a szabad választás lehet, azért, hogy öröm legyen az olvasás. Illetve, a pedagógusok részéről a rugalmasabb hozzáállás, esetleg a csoportos feldolgozása egy-egy műnek – már ha van erre lehetőségük.

S hogy kik ma a népszerű szerzők? A könyvtárban a gyerekek gyakran keresik Berg Judit, Bosnyák Viktória könyveit, vagy Meg Cabot Neveletlen hercegnő című sorozatát, az idősebbeknél népszerű például Tolkien, Ken Follett, Douglas Adams, Agatha Christie, a magyarok közül Parti Nagy Lajost, Lackfi Jánost olvasnak.

A kötelező megnevezés kapcsán hasonló véleményen van a Ciszterci Szent István Gimnázium nevelési igazgatóhelyettese, Ferenczy Noémi, aki egyben magyartanár is. Tőle arról érdeklődtünk, mennyire tartja könnyen taníthatónak, használhatónak a kötelező olvasmányok érvényes listáját?

- Egy diák mindentől idegenkedik, ami kötelező. Iskolánkban a magyar munkaközösség megegyezik az alapvető művek listájában,  de egyéni döntések, eltérések is vannak. Létezik olyan mű, ami mindig, mindenkinek nehezen tanítható, ettől még nem föltétlenül törölném: kihívást jelent, hogy megszerettessem.  A művészeti alkotások értékeit a diáknak kell felfedeznie, egy párhuzammal élve: egy pohár jó bor megivását nem helyettesítheti egy róla szóló lelkes beszámoló. A tanár és az iskola rávezethet ezekre az értékekre – fogalmaz a tanárnő, aki szerint ami tegnap még nyelvezetben, szókincsben régies, de érthető volt, azon ma a diákjaik értetlenül felhördülnek.

Egyre nagyobb tábora van azoknak, akik csökkenteni akarják az elvárásokat. Ha egy művet nehéz elolvasni, sokan inkább a kivonatát vagy filmfeldolgozását választják – mondja Ferenczy Noémi. Hozzáteszi: nem is mindig a nyelvezet okoz nehézséget, a regények cselekménye például olykor távoli és érdektelen a mai fiatalnak, ezért nem látja az értékeit. Ugyanilyen természetű nehézségek azonban akár modern irodalmi alkotások esetén is felmerülhetnek. A tanárnő nem osztja azok nézetét, akik szerint kortárs irodalom tanításával a gondok egy csapásra megoldódnának.

Ő egyébként szokott élni azzal a lehetőséggel, hogy a kötelező olvasmányokon túl ajánljon is könyvet a diákoknak. Tapasztalatai szerint ezeket a műveket többnyire az irodalmi érdeklődésű tanulók olvassák el, vagy azok, akik javítani szeretnének irodalomból, mert ez egy "nem tanulós ötös". Önszorgalomból, érdeklődésből a gyermekek még inkább elolvassák a szépirodalmi műveket, felserdülve már kevésbé.

Arra a kérdésre, hol nehezebbek a kötelezők: általános vagy középiskolában, s változtatna-e a kötelező olvasmányok listáján, Ferenczy Noémi így válaszolt:

- Az általános iskolának szerintem nem sok fontosabb feladata van, mint az olvasásra nevelés; a tanítandó törzsanyagot kicsit módosítanám, de az olvasmányok listáját nem szűkíteném.  A 9-12. évfolyamon azonban véleményem szerint lehetetlenül sokat próbálunk meg átadni az emberiség – leginkább az európai ember – írott kulturális örökségből. Miközben a mieink tanulnak Goethéről vagy Rimbaud-ról, kíváncsi lennék, mit tud a többi európai országbeli fiatal József Attiláról, holott lírában nagyhatalom vagyunk. A realitásokkal számolva középiskolában némiképp szűkíteném a kötelező olvasmányok listáját a világirodalom kárára, valamint egy csipetnyivel kevesebb antikvitást, egy hajszállal több húsz-huszonegyedik századi irodalmat tanítanék.

A tanárnő tanítványai véleményét is megkérdezte a 10.a osztályból, így zárásként álljon itt az, amit a legérintettebb, a leendő olvasó, vagyis a diákság egy-egy tagja gondol a témáról.

„A kötelező olvasmány tök jó. Van, amelyik tetszik, van, amelyik nem. Az is jó bennük, hogy változatos stílusokkal ismerkedhetek meg. Fel lehet köztük olyan kincseket is fedezni, amelyekhez magamtól nem nyúltam volna." (Simándi Szilvia Erzsébet)

"Fontos az, hogy milyen könyvet adnak fel. Lehetőleg építő hatású legyen, olyan, ami leköt és elgondolkodtat, legyen valamennyire izgalmas, ne legyen értelmetlen és idegesítő (Üdv, Candide!), és hát igen, ne legyen túl hosszú...Ha valaki rászánja magát egy könyv elolvasására, lehet, hogy még élvezni is fogja, és legközelebb is olvasni fog." (Lengyel Anna)

"Ha nem köteleznék, hanem tiltanák, valószínűleg előszeretettel olvasnák a kötelező olvasmányokat. A legtöbbjük számomra unalmas, de néhányat nagy kedvvel olvastam el. Idén a Candide-ot szinte le sem tudtam tenni, annyira izgalmas volt." (Pupkay Árpád Imre)

Bokros Judit

hozzászólás
2016. január 17., 07:04 szerző: Bokros Judit fotós: Molnár Artúr

Facebook

Hozzászólások