A hontalan állatok világnapja apropóján szólalt meg az állatmentő

Van is változás meg nincs is – árulja el Krepsz Gyöngyi, a Herosz Takarodó úti állatotthonának vezetője, akit arról kérdeztünk, mi az állattartással kapcsolatos tapasztalat az elmúlt évekből. A hontalan állatok világnapja alkalmából kértük, ossza meg gondolatait a témában: – A gondolkodás, a viszonyulás változott. Az állatok szenvedése nem. Az emberek nem hajlandóak megismerni a velük együtt élő állatokat és azok valós igényeit.

Felelőtlenség, önzés – sok állattartó jellemezhető így, vélekedik a menhelyvezető, aki szerint azért vannak pozitívumok: egyre több az állatvédelmi önkéntes és a tanulni vágyó gazdi. Az utcára kerülő állatok számában azonban nem lát változást: csak a Takarodó útra évente 1300-1400 állat jut, de sokan nem is kerülnek a látóterükbe.

Ám az összetétel változott: – Régen csak kutyával kellett foglalkozni, ma ijesztően sok a macska és akad szép számmal más állat is. A görény csak egy példa. Találtunk már az utcára dobva kecskét, ékszerteknőst, görög teknőst, csuklyás patkányt, gabonasiklót, tengerimalacot, pitont – sorolja Gyöngyi, aki azt vette észre, hogy ma már nem az az agresszív, elvadult kutyák kezelése a legnagyobb kihívás, hanem a szeparációs szorongással küzdő állatoké.

– Az emberek mindenben az instant, gyors dolgokat keresik. Vannak elvárasaik a kutyával szemben, de tanítani, időt szánni rá nem hajlandóak – mondja szomorúan az állatmentő, s hozzáteszi: – Ha a kutya nem igazodik, mehet az utcára. Ha költeni kell rá, mehet az utcára. A macskákat pedig még ennyibe sem veszik.