L. Simon László: ''Hihetetlenül kettős a mérce''

2013. május 02., 07:56 szerző: Tihanyi Tamás
komment
Az Orbán-kormány tevékenységét folyamatos zárótűz alatt tartja a nyugat-európai sajtó egy része, ám az írások többsége nem felel meg az újságírással szemben támasztott szakmai elvárásoknak. Mit szól ehhez egy kultúrpolitikus?
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

L. Simon László, a parlament Kulturális és sajtóbizottságának elnöke Fejér megye országgyűlési képviselője. Író és újságíró is, aki nyilván nem csak a kultúrpolitikus szemszögéből képes megítélni a hazánkat ért kritikai megnyilvánulások színvonalát és stílusát.

-Ön mit szól mindahhoz, amit rólunk írnak Nyugaton?

- Úgy látom, hogy már teljesen irracionális az, ami Magyarországgal szemben és hazánkkal kapcsolatban nem csak a nyugati sajtóban, hanem a nyugati politikai világban elhangzik. Az a hihetetlen kettős mérce, ami jellemzi most már az uniót, ellentétes annak alapelveivel is. Jelentősen lefaragtuk a költségvetési hiányt és eleget tettünk az uniós elvárásoknak, mégis újabb és újabb eljárásokat akarnak indítani ellenünk. Hazánk belső jogalkotási folyamatába olyan szinten akarnak beavatkozni, amit semmilyen más uniós országgal szemben nem tesznek meg, és ez elfogadhatatlan. Fájdalmas, hogy mindezeket túl vannak olyan újságírók, akik Magyarországot folyamatosan negatív színben tüntetik fel.

 

L. Simon László: „Irracionális, ami hazánkkal kapcsolatban a nyugati politikai világban elhangzik"

- Melyik az a megjelenés, ami leginkább felháborította?

- Különösen sértőnek találtam a Le Monde egyik karikatúráját, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök jelent meg hitleri szerepbe kényszerítve, náci karszalaggal. Ezt annyira gusztustalannak és ízléstelennek, annyira távolállónak tartom mindattól, amit rendszerváltó politikusként a miniszterelnök képvisel, hogy nagyon nehezen emésztem meg.

- Mit tehet a kormány az ilyen támadások ellen?

- Nagyon összetett feladatról van szó. Egy jó, innovatív kultúrpolitika, amely a magyar értékeket mutatja be a világnak, sokat tehet az ország elfogadottságáért. Sokat számít a sportdiplomácia és a turizmus is. Egy nem direkt politikai marketing azt mutathatja meg, hogy Magyarország élhető, jó adottságokkal rendelkező, nagyon sok értéket felmutatni képes ország. E tevékenységbe az állam közvetlen módon is be tud kapcsolódni, hiszen fantasztikus kulturális intézményhálózata van, amelynek részt kell vállalnia ebből a munkából. Nem a politikai munkából, hanem az országimage építéséből. Tudjuk, hogy vannak olyan politikusok és gazdasági érdekcsoportok, amelyeknek az az érdekük Európában, hogy minket negatív színben tüntessenek fel. De a valóság ehhez képest teljesen más. Ezért részt kell venni azokon a fórumokon, ahol vita folyik Magyarországról, meg kell vívni és lehetőleg meg is kell nyerni ezeket a csatákat. Ezt a miniszterelnök már példaértékűen megtette nem egyszer az Európai Parlamentben. De megteszik a diplomaták, a nagykövetek, a képviselők is, akik külföldön járnak.

- Mit tehetnek a megyei szinten tevékenykedők?

- Legutóbb Fejér megyei képviselőkkel jártam Brüsszelben és minden követ megmozgattunk azért, hogy hazánk pozícióit javítsuk. De van civil diplomácia is: Fejér megyei polgármesterekkel voltam egy franciaországi körúton, ahol testvértelepüléseket látogattunk végig, és sok lehetőségünk adódott arra, hogy beszéljünk a vitás kérdésekről.

- Van felelőssége a hazai sajtónak e helyzetben?

- Mindenképpen, függetlenül attól, hogy valaki bal-, vagy jobboldali újságíró, konzervatív, vagy liberális gondolkodó. Nem saját rövidtávú politikai céljait kellene néznie egy baloldali újságírónak, azt, hogy a kormány mivel revolverezhető. Inkább külföldi kapcsolatait is kihasználva le kellene rántania a hazugságokról a leplet. Értem, hogy sokan a kormányváltásban érdekeltek, de az országunk és a nemzetünk közös. Ezért inkább együtt kellene működni, együtt kellene gondolkodni.

 


Szerintem

Egész életemet végigkísérte mindannak a megtapasztalása, ami mostanában önző politikai érdekek mentén a nyakunkba zúdul Nyugatról. Disszidensként Kanadában magyarságom miatt fasisztáztak olyanok, akik az ott kiirtott indián népekről még csak nem is hallottak, Franciaországban történelemtanár vetette a szememre, miért bántjuk a románokat, miért akarjuk elvenni tőlük őshazájukat, Erdélyt. Hosszan sorolhatnám az ostobaság példáit. De hát csoda, ha külföldön ilyenek velünk, amikor mi magunk e kis hazában még mindig kettős mércét alkalmazunk saját 20. századi történelmünkkel, például a fasizmussal és a kommunizmussal szemben?

Tihanyi Tamás

2013. május 02., 07:56 szerző: Tihanyi Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...