A kölpényi Kossuth könnyei - Misztériumjáték eleven érzésekkel

Martonvásáron százkét szabédi és mezőkölpényi magyar tett állampolgársági esküt a március 15-iki ünnep előtti vasárnapon. Az erdélyi csoportot Imreh Jenő református lelkész vezette. A harminchárom esztendős lelkész tiszta, őszinte küldetéstudattal tereli közösségét. A képletesen összezsugorodott világ ideáljai változnak, a globális közöny, az egyformaságba olvadó jellegtelenség irányába. A martonvásári előrehozott ünnepen a vendégek maroknyi fiatal közössége rácáfolt minderre.

Vallomások a fehéregyházi táborban címmel misztériumjátékot adott elő az öt kivételével mezőkölpényi fiatalokból álló csoport. A Maros megyei települések, Mezőkölpény és Szabéd alig párszázlelkes falvak Marosvásárhely közelében, székelyek leszármazottai. S ezekből a kicsiny falvakból teljes irodalmi színpadot állítottak ki. Imreh jenő hívására azonban jószerivel valamennyi fiatal vállalta, hogy 1848 tiszteletére előadják a tiszteletes darabját.

Imreh Noémi és Imreh Jenő
Fotó: Kortyis Dávid

Széchenyi, Arany, Deák Ferenc, Jókai, Damjanich, Görgey, s persze Kossuth elevenedik meg a misztériumjátékban. A helyszín, Fehéregyháza nem véletlen, itt látták utoljára Petőfit, s örökre nyoma veszett. Imreh Jenő felesége, Imreh Noémi elárulja szerény férje helyett, hogy a gyönyörűen éneklő pap több irodalmi összeállítást készített már, s a fiatalok nyelvén ugyancsak ért. Mindketten Ákosfalván születtek, a tiszteletes Kolozsvárott végezte a teológiát, a tiszteletes asszony a Nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetem kántorképzőjében végzett. A fiatal lelkészcsalád Marosvásárhelyről jött a két kis faluba szolgálni, s a pap komolyan veszi, amit mond: Isten nemzetsége ők magyarokként és magyar állampolgárként is. S Isten nélkül ő ugyan nem sokra menne.

A fiatalok jelzésképpen öltöttek magukra korabeli ruhadarabokat, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata kölcsönözte nekik. Egy-egy mente, fejfedő, kard jelzi a színpadon a történelmi időt, ékes magyarsággal, a kölpényi tájnyelvi ízekkel fűszerezetten hangzanak fel az ismert vers-és prózarészletek – de micsoda tűzzel! Ezt csak mi értjük. Trianon után csaknem száz évvel, itteni és ottani magyarok Deák Ferenc, a haza bölcse divatos, rövid frizurával, fémkeretes szemüveggel, zsinóros mentében mégis pontosan idézi meg a kort, az érzést. A hevületet pedig többen.

Petőfi Sándor Mezei Klaudiu – román keresztnevű fiatalember, az édesanyja román. Kölpényben a románok is tudnak magyarul, Klaudiu pedig oszlopos tagja ennek az alkalmi ’48-as társulatnak. Kossuth Lajost Németh Mihály Csaba személyesíti meg. Húsz esztendős, a nagynénjével és unokatestvéreivel jött állampolgársági esküt tenni. Pék, a kenyeret adja az asztalra nap mint nap, s kossuthi lázban ég mostanság.

Beszélgetésünkkor heves sírásra fakad, hullanak szeméből a drága férfikönnyek. Ilyen érzékeny vagyok, mondja mentegetőzve. A tizennégy éves Horváth Botond volt a narrátor, legfiatalabbként fontos feladatot teljesítvén. Csöndes büszkeséggel szemléli a nagyokat, akiknek 1848 nem csupán történelmi dátum, hanem személyes élmény.

Németh Mihály Csaba

Szabó Teréz újrahonosítással lett magyar állampolgár. 1942-ben született, Mezőkölpényből el nem költözött volna soha, románul nem tud. A magyarországi rangos díjat, a Népművészet Mestere címet tavaly kapta meg, évtizedeken át ő tanította táncra, énekre a helyieket és a kutakodó magyarokat. Első világháborús katonanótával köszönti az ünneplőket, szemében tűz ég. Nem forgott a nyelve sose a románra, mondja mentegetőzve, nem volt képes megtanulni.

A hivatalos plakátokra is két nyelven kellene kiírni Kölpényben a tudnivalókat, teszi hozzá. Nem marják azok meg egymást a feliratban, fejül románul, legalább alul magyarul. A menye is román, szereti, magyarul is tud a fiatalasszony, így tud vele beszélni. 1848. március 15-ét két éve ünnepelték meg először nyilvánosan a faluban, ő, Szabó Teréz tanította a fiatalokat énekelni, táncolni. Kitűzték a kokárdát is, nem zárták el érte. Most siet haza, mert megy kapálni, ültetni, napszámba. Itt a műsoron duplán dobogott a szíve az ünnepen. Rajta kívül még sokaknak.