Hírek

2014.10.06. 16:35

Mária Etel nővér hetven év után megerősítette rendi fogadalmát

Nagyvenyim - Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök is köszöntötte szombaton a 86 éves Mária Etel nővért, aki hetven évvel ezelőtt tett rendi fogadalmát erősítette meg a település templomában.

Szabó Szabolcs

– Köszönettel tartozom a Jóistennek e szent hivatás kegyelméért – foglalta össze érzéseit a 86 évesen is derűt és szeretetet sugárzó Mária Etel nővér a nagyvenyimi Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthon lakója, aki barátai, tisztelői és rendtársai körében erősíthette meg hetven évvel ezelőtt tett rendi fogadalmát a szombat délelőtti szentmisén, amelynek a település katolikus temploma adott helyet.

Spányi Antal megyés püspök adta át I. Ferenc pápa apostoli áldását Etel nővérnek a templomban. Fotó: amatőr felvétel

Berecz Erzsébet 1928-ban született a felvidéki Losoncon, szülei egyszerű földműves emberek voltak. Édesanyja ferences harmadrendiként sokszor járt misére Szécsényben. A fiatal Erzsébet már gyermekként elhatározta, csatlakozik a szegénygondozó nővérekhez. Az általános iskola elvégzése után 1943 januárjában lépett be a Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek rendjébe, a szent fogadalmat a ludányi anyaházban tette le 1944 október 4-én.

– Nagyon boldog voltam, ám 1945-ben már elért minket is a front. A mosókonyhában dolgoztam, amikor az egyik lövés a ruhám szegélyét érte. A háborús időkben is tettük a dolgunkat. Ápoltuk a sebesülteket, főztünk a hozzánk került katonáknak – emlékezett vissza Mária Etel nővér, akit 1947-ben aztán Ludányból Vácra helyeztek át, itt is a betegek és elesettek ápolásával foglalkozott a váci Szeretetházban.

– Visszagondolva, ezek voltak talán életem legszebb évei. Boldog vagyok, hogy teljesíthettem a feladatot, amit a Jóisten rám bízott! – mondja. – 1950 nyarán aztán jött a szétszóratás. A rendeket feloszlatták, én is hazatértem szüleimhez, de már Pomázra. Ugyanis, a szüleimet magyarságuk miatt kitelepítették Tőrincsről és Pomázon telepedtek le. Nehéz évek voltak. 1954-ben titokban tettem örökfogadalmat a fővárosi városmajori templomban, 1957-től pedig árukiadóként dolgoztam a pomázi Szolidaritás Szövetkezetben, amely az egyház és az állam megállapodásának eredményeként működött, ám imádkozni itt sem lehetett. A feszületet is levették a falról – emlékszik vissza Etel nővér, aki a nyugdíjazása után Szentendrén a Betánia Idősek Otthonában vállalt munkát, a rendszerváltás után pedig aktívan segédkezett a Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek rendjének újjászervezésében.

– Nagyon szerettem a beteg embereken segíteni, ám idővel az én egészségi állapotom is megromlott, így a fő elöljáróm 2001-ben Nagyvenyimre helyezett át, amíg bírtam itt is dolgoztam, próbáltam segíteni az otthon munkáját. Lélekben most is nagyon boldog vagyok, hálával tartozom a Jóistennek, hogy ilyen feladattal bízott meg és ilyen szerető közösségbe vezetett, mint a nővéreké. Úgy érzem itt szeretnek engem...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!